1867-ben járunk… John Sergeant boltos valahol Indiana államban − keményen dolgozó középosztálybeli ember, akit a munkaideje leteltével odahaza egy bájos feleség, Maggie, valamint két kisgyerek, Jeremy és Sarah vár minden egyes nap. John azonban sajnos megveszekedett idealista is, akin egyszer csak kitör a „pionírkór”, azaz elhiszi magáról, hogy vadnyugati farmernek való, noha nincs a múltjában semmi, ami az elképzelése helyességét igazolná. Egyik délután azzal a lesújtó hírrel lepi meg asszonyát és porontyait, hogy vásárolt egy 80 hektáros farmot Nebraskában, úgyhogy vége a „henyélésnek”, ugyanis szeretteit nem csupán odaköltözteti, de földtúrókat farag magából és belőlük is. Maggie nem repes éppen az örömtől, és inkább meg sem mondja ezek után Johnnak, hogy harmadszor is teherbe esett nemrég.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A Sergeant famíliát óriási csalódás meg némi életveszély várja Nebraskában. Kiderül, hogy a családfő 80 hektárján már hét éve önkényes földfoglalók élnek, akiknek eszük ágában sincs távozni. Miután John elköveti azt a szarvashibát, hogy felemeli a hangját a tulajdonjogi vita során, a telepesek majdnem belefullasztják egy nagyobbacska pocsolyába, Maggie meg az ijedtségtől elvetél. John végül aláírja az orra alá dugott papírt, miszerint lemond a földjéről, megint szekérre pakolja a családját, és ezúttal Wyoming felé veszi az irányt, ahol rengeteg kisajátítható szabad terület áll a bátrak rendelkezésére. A kis családot innen már senki sem akarja elzavarni, felhúznak hát egy házat, ám John alighogy rákap a farmerlét ízére, máris elhalálozik egy balesetben. Maggie kénytelen talpraesett pionír asszonnyá válni, aki nem csak a földművelés csínját-bínját tanulja ki, de ha kell, puskát ragad a gyerekei védelmében. A szorgos özvegy idővel felkelti a környék leggazdagabb marhatenyésztője, a morózus, szűkszavú és leginkább Frank Sinatra viharvert testvérének kinéző Robert Douglas érdeklődését…
„Szántunk, vetünk, aratunk… Hát nem ilyen életre vágytál mindig is, drágám?”
John (William Shatner) és Maggie Sergeant (Joanna Pettet) útra kel Nebraska felé
Wyomingban Maggie megmutatja, mi fán terem a vadnyugati emancipáció
Az amerikai ABC tévécsatornán 1973 decemberében debütált a Pioneer Woman című romantikus westernfilm, amelyet a Magyar Televízió évekkel később Pionírfeleség címmel vetített. Noha körömrágásra késztető izgalmakkal és tölténypazarló pisztolypárbajokkal nem szolgál, a tévés veteránnak számító direktor, Buzz Kulik (A vadász) által rendezett alkotás valószínűleg sokkal életszerűbben regél a vadnyugat mindennapjairól, mint bármelyik lőporszagú mozgóképes mese, amelyben John Wayne a szereplőgárda kétharmadát ledurrantva győzedelmeskedik. Maggie Sergeant figuráját Joanna Pettet (Naiv hippilány a kannibál házában + A Playboy-modell és a veszett farmer) játszhatta el, akinek ezúttal is jól állt az, ahogy törékenynek hitt virágszálból strapabíró kemény csajjá lényegítette át magát. Az ügyeletes lúzerként még az életét is elvesztő John Sergeant nem más, mint a Star Trek univerzum Kirk kapitánya, azaz a legendás William Shatner (William Shatner: Star Trek és rock + Amikor Kirk kapitány örömlányokhoz járt), aki általában rokonszenves macsó szokott lenni, ezúttal viszont az életképtelen álmodozók táborát gyarapítva lépett ki a skatulyájából. Érdemes megemlíteni, hogy a szereplőgárdából pont Shatner az, aki a valóságban is otthonosan mozgott volna a vadnyugaton: évtizedeken át foglalkozott lótenyésztéssel, és tudja, miképp kell farmot vezetni, vagy vágtató paripa nyergéből lasszóval befogni a menekülő marhát. A Pionírfeleséget egy tervezett tévésorozat bevezető epizódjának szánták, amelynek központi témáját a megözvegyült Maggie és a szófukar alfahím, Robert Douglas egymás iránti vonzalma adta volna – Douglas urat az egyik legkiválóbb amerikai tévés színész, David Janssen (A zöldsapkások) formálta meg, akit féktelen alkoholizmusa akadályozott meg abban, hogy mozifilmekben is gyakran foglalkoztassák. Janssen szívrohamban és 49 évesen hunyt el 1980-ban, amikor az életmódjának köszönhetően már legalább 69-nek nézett ki. A Sergeant család lánygyermekét, Sarah-t az ekkor csupán 10 éves leendő Oscar-díjas színésznő, Helen Hunt (Lesz ez még így se!) alakította, akinek ez volt az első filmszerepe.
Egy korabeli újságcikk szerint a forgatáson Joanna Pettet jókora galibát okozott pikánsnak szánt tréfájával. Mivel családi filmről volt szó, Shatner és a színésznő nyakig begombolkozva csinálta végig az intim jelenetét, és egy kis cirógatásnál többet nem művelhettek egymással. Pettet a vicc kedvéért a hálóingén átlátszó hatalmas műmuffot (angol filmes szakszóval: merkint) ragasztott a bugyijára: úgy vélte, a rendező hamar kiszúrja majd, és nevetve rögtön leállítja a jelenetet, azonban nem így történt. A jelenetet végig leforgatták, mivel a stábból senkinek sem tűnt fel a szőrcsomó, amely persze nem kerülhetett a filmbe, ezért újra fel kellett venni a „megszentségtelenített” cselekményrészletet. Buzz Kulik éktelen haragra gerjedt, mivel az idő és a filmszalag pénzbe került, egy szűk költségkeretű tévéfilm esetében pedig pláne nem volt szabad pazarolni egyiket sem. Pettet további karrierje állítólag megsínylette az esetet; az A-kategóriás mozifilmek producerei ezután megbízhatatlannak bélyegezték és nem tartottak igényt a szolgálataira, ő pedig egyes híresztelések szerint Shatnerre orrolt meg, ugyanis a kanadai nemzeti ikon volt a muffpoén ötletgazdája. Aki muffmentes, viszont kellően érzelmes és megható cowboykalapos drámára vágyik, az nyugodtan tegyen próbát a Pionírfeleséggel.
William Shatner a hiteles alakítás érdekében Rózsa Sándorhoz (vagy Village People-taghoz…. nézőpont kérdése) illő műbajszot ragasztott…
… Joanna Pettetet pedig műmuff viselésére biztatta
Ráadás:
Joanna Pettet orális kényeztetésben részesül férfi partnere által a Double Exposure című 1982-es pszichothrillerben
