A 21 éves David Keller a barátnőjével a tengerpartra megy némi nap- és sós vizes fürdőzés végett, ám kellemes kikapcsolódás helyett rémálomba illő élményben lesz része: feltűnik a színen néhány dune buggy-s huligán – David kétségkívül jobban örült volna Bud Spenceréknek vagy a Retrokult szexi terepjárós lányának −, akik legyűrik keményen küzdő majdnem-hősünket, a barátnőjét pedig megerőszakolják, aztán amilyen gyorsan érkeztek, ugyanolyan tempóban fel is szívódnak.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
David nem akármilyen döntést hoz az esetet követően: addig kínozza a lelkiismeret az erőszaktevőkkel szembeni tehetetlensége kapcsán, míg a Dallas csábos titkárnője módjára fegyvert ragad, Kellerről Killerre változtatja a nevét, és levadássza a tetteseket…. Ja, nem, csak vicceltem: David talán eljátszik az előbb vázolt gondolattal, de végül inkább úgy határoz, hogy papi pályára lép. Mielőtt fejest ugrana a katolikus egyház ölébe, búsuló fiatalemberünk egy kicsit még sajnálni szeretné magát, és eme lázas tevékenysége közben ismerkedik meg Molly Wheelerrel, a talpraesett és határozott ateista hölggyel, aki már elmúlt 40. Molly minden alkalmat megragad arra, hogy gúnyolja Davidet a hite és a bizonytalankodása miatt, ám ettől még szívesen látja a magát szerencsétlennek tartó flótást az ágyában. David beleegyezik, hogy egy hétre összeköltözik Mollyval, és ha nem ízlik neki a jó sok szexszel fűszerezett együttélés, tényleg felcsap tisztelendőnek. A helyzet roppant egyszerűnek tűnik… amíg be nem toppan Molly szemrevaló lánya…
David Keller (Ray Wise) nem bír a barátnőjére támadó huligánokkal, akik nem érik be a saját, a képen is látható barátnőikkel
David (Ray Wise) képtelen ellenállni a Molly (Sofia Halkias) jelentette kísértésnek
Robert J. Emery filmrendező az erdők szerelmese: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy számos amerikai állam erdőségeiről forgatott dokumentumfilmet a 80-as években. A direktori karrierje azonban nem ezekkel, hanem az előbb ismertetett cselekményű és csupán 72 perc hosszúságú 1969-es drámával indult, amelynek Dacolni az ördöggel (Dare The Devil) a címe. Emery a maga idejében kifejezetten merésznek számító témát (papok legyünk, vagy szabadok?) két, kamera előtt szerzett tapasztalatokkal akkor még nem rendelkező színpadi színész főszereplésével vitte filmre. David Kellert a 22 éves Ray Wise formálta meg, aki fiatal kora ellenére eddigre már 50 színdarabban bizonyította tehetségét – olyan partnerekkel osztozva a tapson, mint a szívtipró George Maharis (Díva a nappaliban, hulla a pincében) −, Molly Wheelert pedig Sofia Halkias alakította, aki többek között a Peter Sellers (Az „elszálló” ügyvéd és a bájos hippilány) nevével fémjelzett bűnügyi vígjáték, a Felügyelő életveszélyben színpadi változatában mutatta meg, mit tud. Wise-t a forgalmazók úgy reklámozták a Dacolni az ördöggel sajtóanyagaiban, mint a következő Paul Newmant (Pokoli torony + Szakadt függöny), ám a kívánt hatást nem érték el, és az egyébként kiváló színésznek egészen a Twin Peaks-láz 1990-es kitöréséig kellett várnia a világhírre – David Lynch kultikus tévésorozatában ő játszotta a kulcsfigura Laura Palmer kicsit sem normális apukáját, Lelandet. Aki kíváncsi arra, hogyan boldogult a szárnyait bontogató és már ifjúként is furcsa arcú Ray Wise élete első filmjében, az a Dacolni az ördöggelt keresse.
Ráadás:
„Mondd csak, drágám…”
„Megleshetlek máskor is úszkálás közben, ha jó leszek és nem vágok perverz arcot?” Ray Wise Adrienne Barbeau-t (A kebelcsoda és a klónozás csodája + David Hasselhoff Hasfelmetsző Jack ellen) méregeti nem sok jót ígérő tekintettel a Mocsárlény című 1982-es horrorklasszikusban
