Arthur Sinclairnek látszólag nem lehet oka panaszra: ő az Egyesült Államok legnépszerűbb mentalistája, aki sorra járja az ország népbutító tévéshowit, amelyekben aztán rendre lenyűgözi a nézőközönséget paranormálisnak tűnő gondolatolvasási képességével; otthon pedig minden kívánságát leső, nála évtizedekkel fiatalabb luxusfeleség várja a csinos Allison személyében. A sikeres médiasztárnak a „mocskos” anyagiakkal sem kell törődnie: dörzsölt ügyvédje, George Brubaker az összes efféle gondot leveszi a válláról, és jövedelmező befektetéseket intéz számára. A „fantasztikusnak” titulált Arthur valójában csaló, akinek semmiféle természetfeletti erő nincs a birtokában, ellenben jól ismeri embertársai gyengeségeit, kitűnő amatőr pszichológus, valamint egy szorgalmas magándetektívvel pendül egy húron, aki mindent kiderít neki leendő kuncsaftjairól, a gazdag és hiszékeny öreg hölgyekről, akik hasznos életvezetési tanácsokat várnak a szerintük elméjükbe pillantó parafenoméntől.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Miközben Arthur a tévéképernyőn át ámítja a népet és már a sokadik bestseller könyvét írja nem létező adottságáról, a gyakran magára hagyott Allison az ifjú színésszel, Gil Westonnal vigasztalódik, akivel egyre gyakrabban közli, hogy illene végre eltennie láb alól Arthurt, hogy aztán közösen éljék fel a vagyonát. Gil eleinte nem kíván a színpadon kívül is gyilkossá válni – épp egy krimidarabban szerepel elkövetőként −, ám miután csúfos bukást hoz az első főszerepe, hirtelen igencsak megkedveli a szeretője férjlikvidálási ötletét. Mivel Arthurnak gyenge a szíve és peacemakert használ, simán kinyírható lehet puszta ijesztgetéssel. Allison terve alapján Gil rossz időpontban betoppanó, interjúkészítés végett érkező újságírónak adja majd ki magát, aki meglepi az épp egyedül tartózkodó Arthurt, majd egy vaktöltényes pisztoly elsütésével halálra rémíti. Gil a helyszínen úgy határoz, hogy kissé elszórakozik az áldozatával, aki nem csupán roppant hiú, de mindenben rátermettebbnek akar tűnni a beszélgetőpartnerénél. Gil sikeresen kiprovokálja Arthurból annak bizonyítási kényszerét, hogy a férfi „ketyegője” nem is ócska, amit az álparafenomén kimerítő fekvőtámaszozással kíván demonstrálni. Gil úgy véli, Arthur már akár eközben elhunyhat, ha meg mégsem, akkor elő lehet venni a pisztolyt. Csakhogy az Arthur életére törő szerelmesek nem számoltak azzal, hogy Allison férje nem véletlenül vált Amerika kedvencévé: ravasz és okos szélhámos ő, akivel nem könnyű elbánni…
Arthur Sinclair (Hal Holbrook), Amerika legnépszerűbb szívbeteg gondolatolvasója
Allison Sinclair (Katharine Ross), a férjétől minél előbb örökölni vágyó feleség
Gil Weston (Barry Bostwick), a valódi gyilkosságra is rábeszélhető színész
George Brubaker (Richard Anderson), az ügyfele bankszámlájának sorsát szívén viselő ügyvéd
Az amerikai CBS tévécsatorna 1979. február 17-én – a film abszolút főszerepét alakító Hal Holbrook 54. születésnapján – vetítette első ízben a Gyilkosság természetes halállal (Murder By Natural Causes) című remek bűnügyi drámát, amelyet aztán egyfelvonásos színdarabként több színházban is bemutattak. A televíziós veteránnak számító Robert Day (Tarzan és a jaguár szelleme) által rendezett mű ügyesen megírt és szarkasztikus hangvételű forgatókönyvének köszönhetően vált kultikussá, amely két tiszteletreméltó profi, Richard Levinson és William Link nevéhez köthető, akik nem mások, mint Columbo hadnagy megteremtői. A mindig topis kinézetű rendőrfelügyelő „szelleme” egyébként ebben a filmben is felbukkan: a Gyilkosság természetes halállal rosszban sántikáló színészfigurája, Gil Weston egy Levinson & Link darabban, a Gyilkosság receptre címűben szerepel tettesként, amelyet a valóságban a Columbo-széria első epizódjaként filmesítettek meg Linkék. A fontosabb szerepeket egytől egyig kiváló színészek kapták; Gil Westont Barry Bostwick (Rocky Horror Picture Show), George Brubakert Richard Anderson (Tiltott bolygó), Allison Sinclairt pedig az übermacsó Retrokult-kedvenc, Sam Elliott (A békabirodalom visszavág) neje, Katharine Ross (A stepfordi feleségek) formálhatta meg, azonban a film egyértelműen az Arthur Sinclairként brillírozó zseniális Hal Holbrook miatt emlékezetes. Az Oscar-díjra jelölt Holbrook (A köd + Rituálék) a fizimiskája és kiállása alapján leginkább orvos-, politikus- és tanárszerepekre tűnt alkalmasnak, de igazából bárkit el tudott játszani. Sosem lett kommersz mozisztár, viszont az egyik legtiszteletreméltóbbnak számító amerikai színésszé küzdötte fel magát, akinek rekordokat döntő, megannyi színházban előadott és összesen több mint 60 éven át műsoron tartott önálló estjéért – amelyen a neves író, Mark Twain bőrébe bújt – világhírű kollégák és amerikai elnökök rajongtak. Holbrook lenyűgöző természetességgel, bárminemű ripacskodást mellőzve alakítja a nem csupán beképzelt és arrogáns, de agyafúrt és intelligens álparafenomént, akit minden rosszakarója alábecsül és félreismer. Aki egy igazán kellemes, kellően gúnyos csattanóval megáldott régi vágású krimire éhezik, annak a Gyilkosság természetes halállal igen jól fog esni.
„Nem vagyok ám olyan vén, amilyennek látszom! Bármikor lekörözöm a magafajta nyikhajokat fekvőtámaszozásban.”
„Óvatosan, Mr. Sinclair, gondoljon az egészségére!”
„Ne erőltesd meg magad, drágám. Úgy aggódom érted!”
„Ha Pinokkió lennél, már átlógna az orrod a szomszédba ekkora hazugságtól, édesem!”
Ráadás:
„Egy gondolat bánt engemet…”
„Mégis hogyan fogok öt nőt kielégíteni egymás után 54 évesen?” Hal Halbrook dilemmája a Természetes ellenségek (Natural Enemies) című 1979-es drámában
