Carol, a szemrevaló, kéjsóvár, ám cseppet sem víg özvegy Tunéziába utazik elba… akarom mondani: elütni az időt nem kevésbé kívánatos titkárnője, Anna társaságában. Carol az arisztokrata férjétől többek között versenylovakat örökölt, amelyek most épp Tunéziában futnak, valamint egy villát, ahol unalmában hamarosan elcsábítja Annát, aki nem fejt ki számottevő ellenállást. Nemsokára feltűnik a színen a snájdig Peter is, akivel Carolék egyazon repülőgépen érkeztek Tunéziába.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Peter megszállott szerencsejátékos, valamint az egyetlen fickó az országban, aki nem hajbókol Carol előtt, ami igencsak vonzóvá teszi az elkényeztetett özvegy szemében. Noha Carol őszinte élvezettel alázza meg Annát (közös fürdőzésük alkalmával például hisztisen lenyomja a fejét a víz alá), beavatja féltett titkába is: Carol férje, a márki, egy perverz disznó volt, aki a kastélyában tartott összejöveteleken rendszeresen kiszolgáltatta a feleségét az egybegyűlteknek – bár Carolról nem jelenthetjük ki, hogy különösebben tiltakozott volna (na vajon melyik Retrokult-cikk szól kísértetiesen hasonló témáról?). Az úri muriknak az vetett véget, hogy Carol férje szívrohamban elhunyt az addigi legbetegesebb szexuális akciója végrehajtására készülődvén. Carol azt állítja, végképp kiábrándult a férfiakból, képtelen irántuk bármit is érezni, és azt szeretné, ha Anna is követné a szapphói úton. Annát azonban más fából faragták, és nemsokára beleszeret Robertbe, a Tunéziában munkálkodó ifjú régészbe. Carol nem repes az örömtől, amikor látja, hogy nem az elképzelései szerint alakulnak a dolgok, úgyhogy az első adandó alkalommal elcsábítja Robertet, csak hogy demonstrálja Annának, hogy minden férfi mocskos disznó, aki kizárólag „azt” akarja. Peter egy Charlie nevű versenylovat nyer kártyán egy dúsgazdag arabtól, amelyre azonban Carol is szemet vet, és meg akarja vásárolni a jóképű férfitől. Carol azon kapja magát, hogy fokozatosan beleszeret Peterbe, ám a sors kiadós leckét tartogat számára…
„Ejj, de jó nők utaznak ugyanoda, ahova én…”
„Remélem, összefutok velük valahol.”
„Vajon mivel töltik majd az idejüket férfitársaság híján?”
„El sem tudom képzelni…”
Hölgyeim és uraim, ezt az olasz zsánerfilmet sem ússzuk meg J & B whisky nélkül! (Még egy kis J & B: Zsarubosszú a sztriptízbárban + Nyár, whisky és orgazmus)
„Mondd csak, Ilona… akarom mondani: Anna… az ott nem a sármos fickó a repülőről?”
„Vágtass paci, termelj nekem nyereséget!”
„Azt hiszem, mégis eladom ezt a remek lovat Ciccio… akarom mondani: a másik pornós lánynak.”
Paolo Poeti az 1960-as évek végén vágóként kezdte a filmszakmát, majd kulturális témájú tévéműsorok forgatását irányította. 1976-ban rendezte első játékfilmjét, a Gátlást (Inhibition), amely az előbb vázolt, pornó-szappanoperai cselekménye ellenére kifejezetten komoly hangvételű erotikus dráma lett a pazar fényképezésnek, Guido és Maurizio De Angelis (Gyönyörű fotómodellek veszélyes vizeken + Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász) csodaszép kísérőzenéjének, valamint a remek színészi alakításoknak köszönhetően. Érdemes megemlíteni, hogy a címbéli gátlás valójában nem szexuális jellegű: Carol lelki hidegségére utal és arra, hogy képtelen szeretettel fordulni mások felé. Peter szerepét a karakteres arcú, szerb származású Ivan Rassimov (Az utolsó kannibál világ) kapta, akit bátran nevezhetünk az olasz zsánerfilmek Alain Delonjának. Az övével azonos értékű alakítást nyújtott Carol szerepében Claudine Beccarie, aki nem más, mint a Brigitte Lahaie (A kastély halálosztó bombanői + Joy és Joan bangkoki szextúrája) befutása előtti idők legnépszerűbb francia pornószínésznője. Beccarie a neves olasz pornográfus, Lasse Braun Hollandiában készített, Cake Orgy című 1972-es rövidfilmjével vált egy csapásra nemzetközi botrányhősnővé, amelyben nem csupán „élesben” szexelt, de az emlegetett orgia tetőpontján le is pisilte partnereit. A filmet Reuben Sturman vette meg amerikai forgalmazásra, aki ötszáz pornómozit birtokolt szerte az USA-ban és a napi bevétele meghaladta az egymillió dollárt. A Cake Orgy bemutatása után Sturmannek bíróságra kellett járnia, ugyanis feljelentették az általa vetített mű „lelki egészséget károsító” obszcenitása miatt, de az esküdtszék végül nem találta bűnösnek.
„Meséltem már, hogy a volt férjem mikkel fárasztott?”
„Még nem, drága Carol…”
„Folyton orgiába torkolló jelmezbálokat szervezett otthonra, de szerencsére végzetes szívrohamot kapott, mielőtt felnyársalt volna az utolsón.”
„Őszinte részvétem, Carol… Borzalmas egy életed lehetett a márki mellett.”
„Úgy bizony… Nem csoda, hogy nikotinfüggő lettem.”
„Eleget beszélgettünk a feltárt romjaidról, Robert, most már mutasd meg, mit tudsz!”
„Anna bepasizott, én meg legfeljebb magamhoz nyúlhatok. Mindjárt megőrülök!”
Claudine Beccarie, aki valóban tehetséges, széles érzelmi skálán játszó színésznőnek bizonyult a Gátlásban, azt remélte, hogy Poeti alkotása révén felfelé ívelő mainstream filmkarrierre válthat, ám sajnos csalódnia kellett. A Gátlás francia forgalmazója testdublőrökkel forgatott pornójeleneteket vágatott a filmbe, azt a látszatot keltve, hogy Beccarie kisasszony nem hagyott fel a hardcore műfajjal. A színésznő tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett egy párizsi mozi előtt, de semmit sem ért el vele − pornófilmes pályafutása végeztével leginkább kétes hírű naziploitation filmekben bukkant fel, majd teljes mértékben szakított a mozgókép világával, és libatenyésztéssel kezdett foglalkozni. A Gátlásnak magyar vonatkozása is van: Annát, a kissé naiv titkárnőt Staller Ilona, azaz Cicciolina formálta meg, méghozzá cseppet sem rosszul. Ilonánk ekkoriban még nem pornósztárként öregbítette hazánk hírnevét, hanem szoft szexvígjátékok és giallo krimik mellékszereplőjeként. Aki egy kellően fülledt hangulatú, romantikával fűszerezett erotikus drámára vágyik a műfaj hőskorából, annak bátran merem ajánlani a Gátlást.
„Ha hagyom nyerni, lefekszik velem, Peter?”
„Tetszik, hogy nyílt lapokkal játszik, Carol…”
„És most hogyan tovább? A happy endet célozzuk meg, vagy depressziózzunk egy nagyot a cannes-i díjeső reményében?”
Míg Giancarlo Ferrando (Bombanő a kannibál isten hegyén + James Bond kedvese az óriásaligátor ellen) operatőr a tunéziai naplementében gyönyörködik…
… a Gátlás viccesnek szánt mellékszereplőinek csak guminő jut
