Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Joy és Joan bangkoki szextúrája

Joy & Joan (1985)

2023. szeptember 25. - Teakbois

Joy, a gyönyörű fotómodell a divatmagazinok sztárja, férfiak százezrei adnák oda neki az összes megtakarításukat csupán egyetlen éjszakáért, újságíró barátja, Marc azonban még a cigarettásdobozával is gyengédebben bánik, mint Joyjal, aki született mazochista, és képtelen nem szeretni ezt a hűtlen és kőbunkó figurát. Miután az érzéketlen és öntelt Marc majdnem Joy orra előtt tesz magáévá egy másik felajánlkozó nőt a táncparketten, a szép modell besokall, és elfogadja az immár őszülő, ám dúsgazdag világfi, Bruce ajánlatát, aki Bangkokba invitálja egy kis kikapcsolódásra. Történetesen Marc is Bangkokba igyekszik, és ezt Joy is tudja, és titokban azt reméli, hogy Bruce révén majd megint keresztezik egymást az útjaik, undorítóan viselkedő kedvese pedig visszafogadja őt.

joy_joan_1985.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Bruce Joyt a bangkoki repülőtérről egyenesen a különc és perverz Cornelius herceg villájába viszi, aki egyrészt tigrist tart a nappalijában (nem kitömöttet vagy szőnyegként funkcionálót, hanem élő és dühös példányt), másrészt folyton kihallgatja a vendégei telefonbeszélgetéseit és unalmában orgiákat szervez. A herceg azzal próbál imponálni Joynak, hogy már az érkezése napján egy gyönyörű rabszolganőt ajándékoz neki: Millarcát, akit egy malajziai üzleti útján vásárolt a lány pénzéhes szüleitől. Cornelius herceg hamarosan azzal megy Joy agyára, hogy házassági ajánlatokkal bombázza, aztán olyasmit művel, ami nem éppen a hőszerelmesekre jellemző: drogot tesz Joy italába, aztán odadobja prédául szegény hősnőnket az aktuális orgiája résztvevőinek. Joy Millarca szexmasszázsával vigasztalódik, majd könnyes búcsút vesz rabszolgájától, és úgy dönt, lelép a kacsalábon forgó kéjtanyáról.

01_52.png„Lehet, hogy kiegyensúlyozottnak látszom a címlapfotókon, de a magánéletem romokban hever.”

02_49.png„Akármilyen jó nő is vagy, én bizony meguntalak, Joy. Mielőbb költözz el, mert már megvan az utódod.”

03_50.png„Mire számíthatok a herceg villájában, Bruce?”

04_52.png„Cornelius furcsa ember, imád belefülelni mások telefonbeszélgetéseibe.”

05_50.png„Viszont nagylelkű is, kapsz tőle például egy szemrevaló rabszolgát.”

06_48.png„Hm... Az efféle ajándékokkal aztán tényleg maradásra lehet bírni engem... legalábbis egy időre.”

Joy először lóháton próbál megpattanni, de ezt a kísérletét nem koronázza siker, végül azonban csak összejön neki a szökés, méghozzá a herceghez látogató külföldi újságíró-kompánia révén, amelynek – micsoda véletlen! – Szemétláda Marc is tagja. Miután Joy és Marc hatalmasat dugnak egy normális esetben igazolványképek készítéséhez használt utcai fotóbódéban, az újságírók gyöngye megint méretes taplónak bizonyul, és Joy ismét egyedül marad, ráadásul Cornelius herceg a nyomában lohol. Iszkolás közben Joy megismerkedik Joannal, a csinos idegenvezetővel, aki csekély keresetét zsebtolvajlással és piti csalóként egészíti ki. Joy és Joan egy szempillantás alatt egymásra gerjednek, és vonaton, valamint Joan lakásában is megmutatják egymásnak, mitől érezheti magát remekül egy nő egy másik nővel. Közben Corneliusnak esze ágában sincs lemondani Joyról, és Marc megint feltűnik a színen... Vajon miben csúcsosodik ki mindez? Össznépi tragédiában, komédiában, vagy egy falrengető orgiában?

07_47.png„Azt mondjuk nem díjazom, ha kómás állapotomban minden jöttment pénzeszsákot rám eresztenek.”

08_47.png„Ne takarékoskodj a tantrikus érintésekkel, Millarca!”

09_50.png„Isteni kezed és nyelved van, de nem maradhatok itt tovább.”

Miután a Sylvia Kristel főszereplésével készült 1974-es Emmanuelle forradalmi változást idézett elő a szoft erotikus filmek műfajában, egymás után készültek a folytatásai, valamint sorra születtek a különféle nációk által kreált utánzatok is – például az olasz produkciók, amelyekben egyetlen „m” betűvel írt nevű Emanuelle élte ki a vágyait (Emanuelle szexbosszúja + Amikor Fekete Emanuelle apácának állt stb.). Az eredeti francia Emmanuelle-regényt (és folytatásait) egy kéjsóvár diplomata, Louis-Jacques Rollet-Andriane írta, de a felesége, Emmanuelle Arsan (ál)neve alatt adta ki őket, azt sejtetve, hogy a hölgy valós szexkalandjai ihlették őket. Rollet-Andriane legsikeresebb szemérmetlen utánzója Jean-Pierre Imbrohoris újságíró és rádiós műsorvezető lett, aki szintén női álnéven, Joy Laureyként jelentette meg a csodaszép fiktív modell, Joy erotikus élménybeszámolóit. Az 1981-ben indult Joy könyvszéria kelendőnek bizonyult, Imbrohorisnak azonban nem jutott békés öregkor: 1993. december 13-án, 50 éves korában halálos autóbalesetet szenvedett, amelyben nem csak ő hunyt el, hanem a felesége (szintén erotikus regények szerzője), az asszony egyik barátnője (ugyancsak erotikus regények írója) és Imbrohorisék hároméves kisfia is.

10_48.png„Mit szólnál egy forró hangulatú idegenvezetéshez, Joy?”

11_47.png„Elkalauzollak az érzékek birodalmába.”

12_45.png„A tiéd vagyok, Joan! De meg kell értened, hogy néha másé is.”

Az első Joy-regényből Sergio Bergonzelli olasz zsánerfilmes rendező forgatott francia érdekeltségű filmet 1983-ban Claudia Udy címszereplésével, a folytatásban azonban sem ő, sem a méltatlanul bálványozott Marcot játszó Gérard-Antoine Huart nem tért vissza. Az 1985-ben debütált Joy és Joan-t Jacques-René Saurel dirigálta, Joy szerepét pedig minden idők legnagyobb francia női pornósztárja, Brigitte Lahaie (A kastély halálosztó bombanői) kapta, aki ekkorra már szoft erotikára váltott, és azt remélte, hogy színésznőként is komolyan veszik majd (ezt csak részlegesen sikerült elérnie, noha tényleg sokkal tehetségesebb napjaink körülrajongott hollywoodi díváinál). Joant Isabelle Solar formálta meg, aki szintén nem vallott szégyent, mégsem állt többé kamera elé e szexfilmes bemutatkozását követően. Marcként Jean-Marc Maurel (Erkölcsrendészek), Bruce-ként Pierre Londiche (A Saint Tropez-i leánykereskedők), Cornelius hercegként pedig Jacques Brylant (I, mint Ikarusz) demonstrálta, hogy – Imbrohoris úr véleménye szerint – a férfiak menthetetlen farokvezérelt seggfejek, az úrnője kívánságait leső Millarcát pedig Maria Isabel Lopez (Dűneharcosok) alakította. A Joy és Joan pont az a fajta elmebeteg és romlottságszagot árasztó francia klasszikus, amelyet az tesz igazán viccessé, hogy az alkotói véresen komolyan gondolták. A szexjelenetek láttán minden mai intimitáskoordinátor elsírná magát kétségbeesésében, az a pár perc pedig, amelynek során a Joy után futkosó herceget egy gőzfürdő nem éppen Bruce Lee-testű ádámkosztümös vendégei félholtra kungfuzzák, egyenesen filmtörténeti jelentőségű. Joy és Joan tárt karokkal és combokkal várja a rájuk kíváncsiakat, tessék esélyt adni nekik!

13_46.png„Felvilágosult nő hírében állok, nem leszek féltékeny...”

14_47.png„Vegyük be olykor Marcot is a buliba, annyira vonzóan görény.”

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Vihartánc és rejtélyes gyilkosságok (18+)

A ház, ahol nem hagynak sokáig életben (18+)

A kastély halálosztó bombanői (18+)

A Bee Gees és a francia pornósok (18+)

Szemüveges bombanő puskával (18+)

A rendelt legény és a kastély kéjsóvár úrnője (18+)

Michel és Janine, a kéjenc eltévelyedettek (18+)

Nathalie Delon: Francia szexszimbólum San Franciscóban (18+)

Belmondo, a hűtlen doki (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr3318220993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.09.26. 17:17:48

"A szexjelenetek láttán minden mai intimitáskoordinátor elsírná magát kétségbeesésében"

:D

No igen, a Joyt játszó színésznő, Brigitte Lahaie nagyon ismerős volt nekem, utánanéztem, és igazam volt, a VHS korszakban francia pornófilm(ek)ben láttam őt, még abból a korszakból, amikor a hard pornófilmeknek is volt említésre méltó kerettörténete. (Még olyan is történt, hogy egy színész nem is tudta, hogy pornófilmben szerepel, mert neki csak illedelmes jelenetei voltak.) Szóval a hölgyet az intimitáskoordinátoroknak tényleg nem kellene féltenie, túl volt ő már akkor a tűzkeresztségen. Azóta egyébként "rádiós személyiség" lett az internet szerint.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.09.26. 17:24:32

@Androsz:

„Azóta egyébként „rádiós személyiség” lett az internet szerint.”

Így van. Erről, valamint arról is olvashatsz a korábbi Lahaie-témájú cikkemben, hogy mivel vívta ki a Me Too mozgalom haragját: retrokult.blog.hu/2023/07/04/a_kastely_halaloszto_bombanoi

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.09.27. 15:40:16

@Teakbois: Á, igen, én erről a nyílt levélről olvastam annak idején! Akkor tehát Lahaie is a jó oldalon állt, amely azt mondja, hogy a férfiakkal ki lehet egyezni, csak tenni kell érte. Láttam a cikkedben, hogy őt is megpróbálta elég tapló módon "elcsábítani" egy producer, ezután ő dühösen kiszállt az autóból. Na én ezt hiányolom, a nők talpraesettségét. Az én fiatalkoromban ha egy férfi tapló módon próbálkozott egy nőnél, akkor kapott egy csengő nagy pofont és a nő otthagyta. A férfi, főleg ha társasággal volt, értett ebből, és elkullogott. NEM minden férfi ért belőle, sajnos, történtek és történnek erőszakok is, ez eszembe sem jutna tagadni, sem megbocsátani. Én eleve nem tudom megérteni, elképzelni sem, hogy miért lehet élvezetes erőszakkal megdugni egy nőt, mert nekem az a kedvencem az egészben, ha a nő élvezettel merül el a játékban. Ha ez nem jön össze, akkor nem szabad erőltetni, ez van, lépni kell. De a nők ma úgy tesznek, mintha az erőszak elháríthatatlan lenne, és ha a férfi csak egy csintalan megjegyzést is tesz valakire, amit régebben egy vállrándítással lerendeztek a nők, akkor a mai nő rendőrért és bíróért kiabál. Én ma Amerikában nem mernék csajozni, mert nem tudhatom, hogy a kiszemelt nő ebbe a csoportba tartozik-e, vagy hogy nem fog-e harminc év múlva feljelenteni, közölve, hogy az az etyepetye valójában erőszak volt, amit ő azóta sem tudott kiheverni. Az nem járja, hogy ha ki szeretnék kezdeni valakivel, akkor beleegyezési szerződést kell vele aláíratni, két tanúval, hogy utána megszólíthassam végre.

Lahaie ezek szerint egy magát kellően feltaláló, talpraesett nő. Erre van szükség, mert a férfiak valóban túl tudnak lőni a célon, de ez ellen nem a megfélemlítésükkel, hanem a nevelésükkel kellene fellépni. Annak a levélnek az egyik kezdeményezője Catherine Deneuve volt, akit én soha nem kedveltem igazán, de ezzel az akcióval nagyot nőtt a szememben. Azt mondta, hogy "azt azért ne akarjuk megakadályozni, hogy a férfiak udvaroljanak nekünk." Így van, ő egy ízig-vérig nő, aki tudja kezelni az ilyen helyzetet és érti, hogy a nő és a férfi nem két teljesen egyforma szereplője egy ilyen helyzetnek. De egy nő tanulja meg kezelni a nemkívánt udvarlást, ezt a lányok már kamaszkorban elkezdik elsajátítani, mint kénytelenségből szükséges fegyvert. Megfigyelhettük, hogy a csinos lányok morcos arccal jártak az utcán, a félénkebbek esetleg karba tett kézzel, hogy a mellüket takarják, azért, mert ha mosolygós arccal sétálna, akkor azonnal megrohannák az ismerkedni akaró férfiak, kedvező fogadtatásban reménykedve. Nem mondom, hogy ez egy jó állapot, de az egyensúlyt nem egyszerű megőrizni.

Elhibázzák a taktikát azok a nők, akik egy őket akár udvariasan, de ismerkedésre készen megszólító férfit azonnal szexistának kiáltanak ki és erőszakról kezdenek sápítozni. Nem hiszem, hogy a nők elégedettek lennének azzal a helyzettel, ha a férfiak folytonosan közönyösséget mutatnának, udvarias távolságtartást, a "csak barát" szerepét akarnák eljátszani. Gondolom, az érzékenykedő nők valahogy úgy képzelik, hogy majd ők füttyentenek az ígéretes hímeknek, ha udvarlást igényelnének. Sajnos ez nem így működik. Lehet, hogy fog így működni, de annak örülök, hogy én abból már kimaradok.

Az a bizonyos levél ezt is tartalmazta: "a nemi erőszak súlyos bűn, de az, hogy valakit megpróbálnak elcsábítani – még ha túlzottan kitartóan vagy ügyetlenül is – nem minősül soviniszta támadásnak." Hát erről van szó. A társas kapcsolatokhoz tolerancia, megértés, türelem is kell, meg persze kulturáltság, de ebben semmit nem léptünk előbbre az ifjúkoromhoz képest. Volt valami hasznos abban a korban, amikor még kötelező volt az öltöny és nyakkendő az ifjúsági társas eseményeken, mert ha erővel is, de nevelt. Azok az idők elmúltak, és nem jött utána semmi. Én nem irigylem a nőket, mert kiszolgáltatottak és nekik kell ügyesebbnek lenniük, de a túlélés mindig is ügyességet kívánt.
süti beállítások módosítása