Slaughter (azaz szó szerinti fordításban: Mészárlás) kapitány, a kőkemény zöldsapkás afroamerikai katona, arra tér haza Vietnámból, hogy alvilági kapcsolatokkal rendelkező édesapját a maffia eltette láb alól. Miután Slaughter orra előtt lelövik a papája fehér szeretőjét, Jennyt is, hősünk nem bírja tovább türtőztetni magát, és akár egy tank, megindul az önbíráskodás rögös és vértócsákkal tarkított útján. Amikor rájön, hogy a bérgyilkos egy bizonyos Dominic Hoffo, akkora igyekezettel próbálja levadászni, hogy közben még egy repülőgépet is felrobbant. Mint kiderül, Slaughter a magánakciójával beleköpött az FBI levesébe, akik maguk is Hoffót, valamint főnökét, Mario Felicét akarják lebuktatni. Price úr, a Hoffóék hűvösre tételére szervezett állami projekt vezetője ajánlatot tesz a harcedzett Slaughternek: vagy segít kézre keríteni a drogüzér bűnözőket, vagy sittre vágják a törvény őreinek akadályozása miatt. Slaughter az előbbi lehetőséget választja, majd útra kel egy dél-amerikai országba, ahol Hoffóék székhelye található. Segítőtársul két ügynököt kap maga mellé: a rossz poénokat elsütögető Harry Bastolit és a szép fekete menyecskét, Kim Walkert. Slaughter nem vesztegeti az időt: alig száll le a gépe, ő máris lefekszik Hoffo nőjével, Ann Cooperrel, úgyhogy a pokol borítékolhatóan és mihamarabb elszabadul...
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A B-vonal megbízható iparosának számító direktor, Jack Starrett (A kisváros, ahol a seriff a legnagyobb gazember) Slaughter című filmjét 1972-ben mutatták be az USA-béli mozik, címszerepben az amerikai futball egyik legnépszerűbb és legjelentősebb sztárjával, Jim Brownnal. Noha Brown 1964 óta folyamatosan felbukkant filmekben − ezek közül Magyarországon a legendás A piszkos tizenkettő a legismertebb −, első abszolút főszerepét a Slaughternek köszönhetően kapta. Jim Brown – akárcsak a szintén focista Fred Williamson (Dolcsiváros: Bűnös élvezetek Missouriban + A verekedős pap, a zsaru és a gengszter) – az a fajta ultraférfias macsó volt, akinek nem kellett különösebben megerőltetnie magát a kamera előtt, ugyanis egyetlen pillantással vagy mozdulattal is több karizmát sugárzott magából, mint oly sokan azok közül, akik éveket töltöttek a színészmesterség elsajátításával. A bosszúszomjas vietnámi veterán kalandjait feldolgozó sablonos, ám szórakoztató akciófilm akkora sikert aratott, hogy egy évvel később folytatása is készült (szintén Brownnal), manapság viszont leginkább az általa okozott botrány miatt híres.
„Miféle ajánlata van számomra, Price?”
„Olyan, amely lehetővé teszi, hogy legálisan álljon bosszút az apjáért, Mr. Slaughter.”
„Tetszik az új bikinim, Dominic?”
„A viselője sokkal jobban tetszik: mindjárt belezavarodom a telefonbeszélgetésbe, ha túl sokáig flangálsz előttem.”
„Be kell érned a sofőrködéssel, Kim: lőni és fehér nőket hajkurászni jöttem ide.”
„Ha majd nagyon meleg a helyzet, szólj csak, Slaughter, és rögtön rohanok segíteni, elvégre erre valók az FBI-ügynökök... De mivel a meleg helyzetekért semmilyen értelemben nem rajongok, inkább a csajokkal ütném el az időt a medence mellett...”
Bár az USA tévé- és mozifilmeket nagyban fogyasztó közönsége nem a Slaughter kapcsán szembesült először azzal, hogy egy fekete szereplő lesmárolhat, sőt megkettyinthet egy fehéret, Starrett úr 1972-es opuszának két ágyjelenete mégis sokkal jobban kiverte a közmondásos biztosítékot a déli államok előítéletességüket ekkoriban büszkén vállaló lakóinál, mint a hasonló szellemben fogant korábbi „sokkterápiák”. Ennek oka elsősorban az volt, hogy Brown nem akárkit fektetett meg a filmvásznon, hanem az Ann Coopert játszó Stella Stevenst (Atombombák és bombanők + A Poszeidon katasztrófa), akit Mississippi állam szülötteként csak úgy emlegettek a rajongói, mint a mélydél Marilyn Monroe-ját. Stevens így emlékezett vissza egy 2004-es interjúban arra, mekkora indulatokat keltettek Brownnal:
A déli honfitársaim majdnem mindenütt őszinte felháborodással fogadták a filmet, de ettől még persze tódultak megtekinteni. A legtöbb texasi moziban a szexjeleneteink alatt sörösüvegekkel dobálták a vásznat, és kilátásba helyezték Jim lepuffantását. Jómagam a memphisi premieren voltam jelen, ahol egy öreg bácsika felállt a székéből az első ágyjelenet alatt, és elmondott mindennek az öklét rázva: a fajgyalázó szuka volt a legenyhébb kifejezés, amelyet használt. Utána persze itt is megindultak az üvegek a vászon irányába. Jimmel egyébként remekül kijöttünk: azt hallottam, hogy amikor Raquel Welchcsel forgatta a 100 puska című westernt, nem volt meg köztük az összhang, és a szexjelenet közben egy törülközőt raktak maguk közé, hogy minél kevésbé érintkezzen a bőrük. Jimet felettébb rokonszenvesnek találtam; végig úriemberként viselkedett, úgyhogy még ötlet szintjén sem merült fel a törülköző újbóli alkalmazása. Szerencsére a baráti köröm elfogadó emberekből állt már ekkoriban is, így a magánéletben nem kaptam elmarasztaló megjegyzéseket a film kapcsán. Apám persze tehetett volna, de ő hallani sem akart rólam, mióta 1960-ban modellt álltam a Playboy fotósának.
„Gyere, Stella...”
„Törjünk némi borsot a rasszista álszentek orra alá!”
Jim Brown 1989-es, Pályán kívül (Out Of Bounds) című önéletrajzában így összegezte az élményt:
Stellával öröm volt együtt dolgozni, tűzforró vérű nő. Ha kicsit hosszabban készül az a két jelenet, szerintem nem bírtuk volna visszafogni magunkat, és a végén tényleg megtettük volna, amit csak színleltünk.
Jim és Stella tehát egy húron pendültek, a Stella Stevens maffiózó kitartóját, Dominic Hoffót alakító Rip Torn (Kóma + A Földre pottyant férfi) azonban nem lopta be magát a művésznő szívébe:
Rip a legundorítóbb alak, akivel valaha forgattam. Nyálcsorgatva követett mindenhová; még az öltözőmbe is, ahonnan aztán folyton ki kellett zavarnom. Egyszer épp az öltözőkocsim mosdójából léptem elő, amikor ott találtam a pipereasztalom előtt. Átszellemült arccal közölte: „Annyira imádom hallgatni, ahogy pisilsz...”
„Meg ne próbálj tapizni, Rip! És jobb lesz, ha az öltözőmet is messze elkerülöd...”
„Dennis? Mikor utalod végre a kártérítésemet?”
Érdemes megemlíteni, hogy mind Torn, mind Brown azon filmsztárok közé sorolható, akik szinte sportot űztek a tettlegességig fajuló vitákból. Torn 1968-ban a Maidstone című film forgatásán kalapáccsal esett az őt feldühítő rendező-forgatókönyvíró Norman Mailernek, és könnyebben fejbe kólintotta dulakodás közben: a verekedésük a filmben is látható, és senki sem jelentette fel Tornt. 1994-ben Torn beperelte Dennis Hoppert (Hogyan nem lett kábítószer-ellenes zsaru Dennis Hopperből? + Dennis Hopper és a vágy szőke tárgyai + Száguldó nőrablók a Bronson-kanyonban), amiért a színész egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Torn esélyes volt a Szelíd motorosokban az alkoholista ügyvéd szerepére, de mivel kést rántva megfenyegette Hoppert a munkaebédjükön, végül Jack Nicholson (Meztelen hippik és mámorító dallamok + Kínai negyed + Foglalkozása: riporter) kapott helyette lehetőséget. Torn – aki váltig állította, hogy pont a dolog ellenkezője történt, azaz Hopper rántott kést − megnyerte a rágalmazási pert, és Hoppernek csaknem 1 millió dollár kártérítést kellett fizetnie. 2010-ben Torn részegen és lőfegyverrel a kezében betört zárás után egy bankfiókba, majd békésen elaludt a padlón: a kiérkező rendőröknek azt mondta, azt hitte, hazaérkezett, és mivel elhagyta a kulcsát az utcai dülöngélés közben, erőszakhoz folyamodott az ajtót kinyitását illetően. Végül három és fél évnyi felfüggesztett börtönbüntetést kapott, valamint elvonóra kellett mennie. Rip Torn 2019 júliusában, 88 évesen hunyt el.
„Hadd dekoráljam ki a képedet, nigger!”
„Nem fogsz te kidekorálni semmit, ugyanis miután nekivetkőztem, tövig nyomom az alfeledbe azt, amit a kezedben tartasz.”
„Milyen durvák a feketék módszerei! Szicíliában a nagypapiék sokkal kulturáltabban ölték egymást.”
A hirtelen haragú és bivalyerős Jim Browntól rettegtek a filmszakmában: egyes rendezők még arra sem merték megkérni, hogy fusson neki újból egy-egy jelenetnek, ha az első verzió szerintük nem sikerült fényesen. Brownt 1965-ben letartóztatták egy hotelszobában, ahol a feljelentés szerint éppen bántalmazta az aktuális barátnőjét. Később ejtették a vádat. 1968-ban Brownt gyilkossági kísérlettel vádolták, mivel veszekedés közben kidobta az első emeleti lakása ablakán modell barátnőjét, Eva Bohn-Chint, aki könnyebb sérüléseket szenvedett. Ezúttal is ejtették a vádat, Bohn-Chin pedig nem volt hajlandó együttműködni a hatóságokkal. Brown a helyszínelés közben megütött egy seriffhelyettest; ezt 300 dollár bírsággal úszta meg. 1970-ben Brownt nem találták bűnösnek egy olyan ügyben, miszerint megvert egy autóst, akivel összeszólalkozott. 1975-ben Brownt 1 nap letöltendő és 2 évnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint 500 dollárnyi bírság megfizetésére kötelezték, miután majdnem megfojtotta a golfpartnerét. 1985-ben a sportolóból lett színészt egy nő megerőszakolásával vádolták, de végül ejtették a vádat. 1986-ban Brownt a menyasszonya, Debra Clark bántalmazásáért vették őrizetbe, Clark azonban nem kívánt ellene feljelentést tenni. 1999-ben Brownt azért állították elő, mert ásóval esett elhidegült második felesége autójának. Három év felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 óra közmunkára ítélték, de mivel nem volt hajlandó megjelenni a munkavégzés helyszínén, végül hat hónapnyi letöltendőt kapott, amelyből aztán csak hármat kellett rács mögött töltenie. Jim Brownt 2002-ben a tekintélyes The Sporting News magazin közönségszavazásán az amerikai foci legnagyobb sztárjának választották. A félelmetes játékos és színész 2023 májusában, 87 évesen hunyt el.
Stella Stevens élete nagy szerelmével, Bob Kulickkal
Férfi főszereplő-társaival ellentétben Stella Stevens maga volt a megtestesült báj és segítőkészség, a vele dolgozók mind kellemes emlékeket őriznek a 2023 februárjában, 84 évesen elhunyt színésznőről, aki mellesleg az erotikus thrillerjeiről hírhedt B-filmes fenegyerek, Andrew Stevens (A legszexibb bosszúálló + Éjféli leszámolás) mamája volt. Stevens 1983-ban ismerkedett meg élete legnagyobb szerelmével, a nála 12 évvel fiatalabb Bob Kulick rockgitárossal, aki olyan bandák és előadók lemezein működött közre vendégzenészként, mint a KISS, Meat Loaf, Michael Bolton és a W. A. S. P., valamint a Blues Magoos nevű pszichedelikus beatcsapat énekesével, Peppy Castróval 1981-ben megalapította az egyik legjobb AOR-együttest Balance néven. (A Blues Magoos az a formáció, amelynek slágeréből a Deep Purple a Black Night riffjét lopta.) Stella Stevensnél 2016-ban Alzheimer-kórt állapítottak meg az orvosai, a színésznő pedig rohamosan romló állapota miatt egy Los Angeles-i idősek otthonába költözött. Bob Kulick – aki rendszeresen látogatta állandó felügyeletre szorult kedvesét − 70 éves korában, 2020 májusában hunyt el szívbetegség következtében.
„Lássuk, akar-e még valaki ellenkezni...”
„Hopp, még egy ostoba, aki túl sokat képzelt magáról.”
A Slaughter szereplőgárdájában olyan további zsánerfilmes „ismerősökre” bukkanhatunk, mint a Jim Brown figuráját a kormány szolgálatába állító Cameron Mitchell (A magánkopó és a kéjsóvár díva + Az éjjeliőr és Hazárd megye bombanője), a fárasztó humorú ügynököt megformáló Don Gordon (Mr. Süket trükkjei), valamint a fekete FBI-os szépség, Marlene Clark (A kobranő éjszakája). Jack Starrett szikár akciófilmjének funk és soul kísérőzenéjét – egyetlen dal kivételével − Luchi de Jesus szerezte, és bár magas színvonalú tételekkel rukkolt elő, a Billy Preston által írt, énekelt és orgonázott energiabomba főcímdal mindegyiken túltesz (a nóta később Quentin Tarantino Becstelen brigantik című filmjében hasznosult újra). Preston a rocktörténelem egyik legjelentősebb billentyűs-énekese, aki olyanok albumain működött közre, mint a Beatles, a Rolling Stones, Little Richard, Barbra Streisand és Joe Cocker. A filmet jórészt Mexikóban forgatták, amelynek kormánya nem járult hozzá, hogy a történetben Mexikót nevezzék meg helyszínként, mondván, negatív reklám lenne az ország számára, ha az alkotók a bűn melegágyaként ábrázolnák... Úgyhogy Slaughter kapitány egy megnevezetlen dél-amerikai országban lövi halomra az ellenfeleit.
„Drága Stella... Csak azt szeretném tudni, hogy te is igényt tartasz-e a törülközőre, mint Raquel?”
„Hát úgy nézek én ki, mint aki törülközőben csinálja, Jim?”
Ráadás:
Jim Brown és Stella Stevens a Slaughter forgatásán
