Jennifer, miután hozzáment szőke és szakállas hercegéhez, a regényíró Romanhoz, nászútra indul szerelmével Rómába, ám hatalmas csalódás éri: bár a repülőn felforrósodik a hangulat, a többi helyszínen képtelen élvezni a szexet újdonsült férjével. Szegény hősnőnk rögtön magában keresi a hibát, és lefekszik pár idegennel, csak hogy kiderítse, vajon egyedül Romantól nem tombolnak a hormonjai, vagy mások kapcsán is kezdhet aggódni. Az alkalmi partnerek sem juttatják örömközelbe, úgyhogy pszichológus segítségét kéri, aki tetemes óradíjért cserébe feltárja a probléma gyökerét.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Jennifer az agyturkászi heverőn elterülve felidézi meghatározó emlékét: évekkel ezelőtt – az unokatestvére közreműködésével − szexuális segédeszközként használt egy játékrepülőt, úgyhogy azóta kizárólag a menetrendszerinti légi járatok indítják be a fantáziáját. A fantázia hamarosan valósággá válik: szexuális életének fellendítése végett stewardess-képzésre jelentkezik New Yorkban, ahol aztán az oktatója, Mr. Murphy, alaposan ki is elégíti… a kíváncsiságát. Jennifer egyik orgazmust éli át a másik után a levegőben, és a házastársi hűségre egyébként fittyet hányó Roman sem akar kimaradni a jóból: stewardnak áll, hogy immár folyton tüzes neje mellett lehessen.
„Helyezkedjen el kényelmesen, és bökje ki, milyen szóra asszociál, ha azt mondom: szex…”
„Repcsi…”
„Mindig csak a repcsik járnak az eszemben…”
Marino Girolami (1914. február 1. – 1994. február 20.) eredetileg profi bokszolóként szeretett volna érvényesülni, de már 20 évesen elege lett a bunyózásból, úgyhogy edzőtermet nyitott, ám amikor ott is rátört az unalom, a filmszakmát választotta. Összebarátkozott az egyik legnagyobb olasz színésznő, Anna Magnani fiával, aki végül odaadta az anyjának Girolami első valamirevaló forgatókönyvét, a Campo de’fiori-t (Virágmező), amely egy piaci halkereskedő és egy zöldséges barátságáról szólt. Magnani megmutatta az irományt Aldo Fabrizi rendezőnek, aki viszont Federico Fellininek (Fellini és a kebelcsoda) adta tovább. Az édes élet leendő mestere meglátta a lehetőséget Girolamiban, és segített neki gatyába rázni a zsengéjét, majd bevezette a filmes körökbe. Girolami először színészként és rendezőasszisztensként szerzett tapasztalatot, 1949-ben pedig megrendezhette első játékfilmjét. Megannyi zsánerben alkotott (musical, kalandfilm, spagettiwestern, vígjáték, dráma), igazán híressé azonban csupán egyetlen filmje, a 1980-as Zombi holokauszt vált, egy elképesztő trash horror klasszikus, amelyben sétáló halottak és kannibálok zaklatnak néhány aggódó tudóst egy indonéz szigeten.
„Mit tegyek, hogy az egekbe repítsen az orgazmus, Jennifer?”
Girolami − aki mellesleg a Franco Nerót cápavadásszá avató Tarantino-kedvenc direktor, Enzo G. Castellari papája volt – sosem finnyáskodott; azt rendezte, amit a producerek „elé raktak”, úgyhogy végül a pornót is kipipálhatta azon műfajok listáján, amelyekben kipróbálta magát. A Sesso profondo (Mély szex – ezen a címen vajon mennyit agyalhatott a kiötlője?) ama egyszerű okból született, hogy az itáliai B-filmeket futószalagon gyártó Fulvia cég forgatókönyvírója, Romano Scandariato rájött, hogy a római De Paolis stúdió díszletei között akad egy repülő-utastér, amelyet kár lenne parlagon hevertetni.
„Bocsáss meg, Jennifer, de vissza kell mennem a pilótafülkébe. Azt hiszem, túl sok időt basztunk el.”
Miután Scandariato legépelte a fejében megfogant idióta erotikus történetet, a Falvia producere, Fabrizio De Angelis utasította Sergio Salvati operatőrt, hogy ha már úgyis a horrorpápa Lucio Fulci Zombi című filmjén dolgozik New Yorkban és a Dominikai Köztársaság fővárosában, Santo Domingóban, vegyen fel néhány jelenetet a helyszíneken a Fulci-opusz két szereplőjével, Al Cliverrel (igazi neve Pierluigi Conti, Mussolini legromlottabb bombanői) és Stefania D’Amarióval a Sesso profondo-hoz is, elvégre Al és Stefania lesz majd Roman és Jennifer. Így hát a pornográf tartalom miatt ezúttal a Frank Martin álnév mögé bújó Marino Girolami csak a Sesso profondo Rómában rögzített szobajeleneteit dirigálta (a külső felvételeket De Angelis vezényelte).
Roman / Al akkor sem unatkozik, ha a felesége épp nincs kéznél
Jennifer két járatindulás között sem tétlenkedik
A forgatás nem zajlott zökkenőmentesen, ugyanis Clivernek – állítása szerint − fogalma sem volt róla, hogy a filmet pornópercekkel fogják felturbózni, amelyekben egyes színészek helyett rájuk nagyjából hasonlító testdublőrök láthatók. Amikor Cliver megpillantotta a stúdió másik végében zajló „pornósítást”, dühödten hazaviharzott, és De Angelis csak hosszas rimánkodás árán tudta visszacsalogatni. Az, hogy Cliver később amiatt háborgott, hogy a filmben benne maradtak a repülő fedélzetén meredező péniszéről készült felvételek, noha ígéretet kapott arra, hogy kivágják őket a végső verzióból, némileg kikezdhetővé teszi az egyébként rokonszenves színész azon állítását, miszerint ő aztán nem tudta, hogy hardcore jellegű eseményekre is fel kell készülnie. Cliver végül nem vett részt „éles akcióban”, a Sesso profondo Murphy-jét játszó Venantino Venantini (Bűnvadászok + Piedone Egyiptomban) viszont nem volt rest ténylegesen puncit nyalni, és az utólagos reklamációtól is eltekintett.
„Van, aki szégyelli, hogy az egész világ láthatja a harcra kész cerkáját, én viszont nem pironkodom a nyelvérzékem miatt.”
„Jaj, Mr. Murphy, hogy maga milyen pajkosakat tud mondani!”
Hogy miféle értéket képvisel (ha képvisel egyáltalán) a Sesso profondo, azt mindenki döntse el maga. Boeingen szexeléshez minden retromániákusnak ajánlott!
„Szálljunk együtt a fellegekben, Roman!”
