Az 1890-es években járunk... vagyis inkább járnánk, ha e bejegyzés tárgyát képező film elkészült volna. Dandy Jack seriff jóképű, magas és nagyon félelmetesen tud nézni, ráadásul hihetetlen gyorsan rántja elő a pisztolyát, ám sajnos pocsékul céloz vele. A helyettese, Toulouse nincs 120 centi, piszok lassan bűvészkedi elő a pisztolyát a tokjából, de ha már egyszer elővette, halálpontosan céloz vele. A furcsa pár sorra nyomorítja meg a vadnyugat rosszfiúit: Dandy Jack általában célt téveszt, Toulouse viszont – törpe mivoltából adódóan – rendre lábon lövi ellenfeleit. Hamarosan megalakul a Lyukas Lábúak bandája, amely mielőbb szeretne leszámolni Jackkel és pici bizalmasával...
Hervé Villechaize 1974-ben, Az aranypisztolyos férfi reklámfotóján
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Troy Donahue az 1960-as évek elejének egyik legkörülrajongottabb férfi sztárja volt: a női szívek megdobogtatója; a temérdek szabadidejét szörfözéssel töltő, szőke és sportos alkatú amerikai szépfiú mintapéldánya. Donahue olyan, ma már a filmtörténelem klasszikusainak számító romantikus drámákban domborított, mint az 1959-es A Summer Place (Egy meghitt nyári hely) vagy az 1961-es Parrish, amelyek a tengerentúlon óriási sikert arattak, hazánkban viszont a maguk idejében nem mutatták be őket, mivel az illetékes elvtársaknak valószínűleg nem volt ínyére, hogy mindkét mű büszkén reklámozta azt a fajta amerikai jólétet és kényelmet, amely a szocreál keretek közt mozgó magyar átlagpolgárok számára elérhetetlen volt. Noha sokan arra számítottak, hogy Donahue kapja majd azokat a szerepeket is, amelyekkel végül Robert Redford futott be, erre végül nem került sor: az ifjú titán kiment a divatból, és miután 1965-ben összeveszett a karrierjét egyengető Warner filmstúdió vezetőivel, kegyvesztetté vált. A 70-es évek elején Donahue már alig dolgozott, az alkohol és a kábítószerek rabja volt, és akár annak is örülni tudott, ha egy nem éppen főúri gázsit ajánló független filmes rendező vagy producer szerepajánlattal kereste meg.
Troy Donahue 1958-ban
1972 második felében Donahue Atlantába költözött, ahol a független filmesek számára a városvezetés számos adókedvezményt biztosított. Sandy Cobe, a World Wide Distribution Company producer igazgatója kínálta meg a szebb napokat látott sztárt Az utolsó vasútállomás (The Last Stop) című western gyors kezű, ám célozni képtelen seriffjének főszerepével, amelyet Donahue gondolkodás nélkül el is fogadott. A forgatókönyvet a lokálpatrióta Bill Diehl írta, a rendezői székbe pedig a kevés tapasztalattal rendelkező exploitation filmes direktor, Mike Meola ülhetett. Alig kezdődött el decemberben a forgatás, amikor Cobe megbetegedett, és átengedte a gyeplőt a feleségének, aki azonban pár nap után bejelentette, hogy halvány gőze sincs arról, mi fán terem a producerkedés. Cobe ekkor régi ismerősét, Michael Thevist kérte meg, hogy segítse ki a bajból. Thevis egyszerű atlantai újságárusként kezdte a karrierjét, amint pedig szert tett némi tőkére és néhány további újságosstandra, szövetkezett a gengszter Kenneth Hannával, aki bemutatta őt a Gambino maffiózócsaládnak dolgozó Roger Underhillnek. Underhill segítségével Thevisék fejest ugrottak a pornóvilágba, 1972-re pedig az egykori lapárus több száz pornómozit és pornómagazinokat forgalmazó „speciális könyvesboltot” birtokolt szerte az USA-ban.
Michael Thevist FBI ügynökök kísérik a bíróságra
Miután Thevis üzlet- és tettestársa, Kenneth Hanna gyanús körülmények között elhalálozott – évekkel később kiderült, hogy Thevis ölte meg −, az FBI a korábbinál is élénkebben kezdett érdeklődni Atlanta pornókirálya iránt. Ezért aztán Thevis jobbnak látta, ha átmenetileg „legitim” vizekre evez, ezért elkezdett „rendes” filmekbe fektetni: az ő pénzéből készült 1972-ben az Oliver Stone (A szakasz + JFK – A nyitott dosszié) által dirigált horrorfilm, a Seizure (Gutaütés), amelyben Troy Donahue, valamint a 70-es évek legismertebb törpe színésze, a francia származású Hervé Villechaize is felbukkant egy-egy kisebb szerepben (a filmet csak két évvel később mutatták be). Villechaize 1964-ben érkezett Párizsból New Yorkba, hogy az amerikai showbiznisz részévé váljon; 1972-ben már viszonylag ismertnek számított néhány B-kategóriás mű kapcsán, a nagy áttörésre azonban 1974-ig kellett várnia: akkor kapta meg Az aranypisztolyos férfi című James Bond-film főgonoszát alakító Christopher Lee (Véráldozat és dél-afrikai átok) jobbkezének, Nick Nacknek a szerepét. Az utolsó vasútállomásban Villechaize alakította volna Toulouse seriffhelyettest, de már rögtön Atlantába érkezése után összerúgta a port Thevisszel. Egyrészt kevesellte az ígért gázsit, másrészt amint letipegett a repülőgépről, kórházba vonult betegségre hivatkozva, újabb akadályt gördítve a forgatási munkálatok elé, majd jókora gyógykezelési számlával lepte meg a producert.
Hervé Villechaize Az aranypisztolyos férfi női főszereplőivel, Britt Eklanddal és Maud Adamsszel
Miután Villechaize végre megjelent a forgatáson, Thevis közölte vele, hogy ki nem állhatja az erős francia akcentusát, és minden mondatát utószinkronizáltatni fogja egy tősgyökeres amerikai színésszel. Villechaize erre éktelen haragra gerjedt, a munka végeztével ellopta az aznap készült felvételeket, elhelyezte őket egy atlantai bank széfjében, majd közölte Thevisszel, hogy csak akkor szolgáltatja vissza az anyagot, ha többszörösét kapja a szerződésében szereplő összegnek, mire Thevis feljelentette a Színész Szakszervezetnél (Screen Actors Guild). A java azonban még hátravolt, ugyanis 1973. január 5-én az atlantai újságok címoldalán hatalmas betűkkel tudatták az olvasókkal, hogy „Troy Donahue lakásában egy mérges törpe randalírozott”.
Troy Donahue az A Distant Trumpet (Távoli trombitaszó) című 1964-es westernfilmben
A 1973. január 4-én Villechaize hajnali 1-kor részegen felhívta Donahue-t, hogy Thevist szidalmazza neki. Donahue nem repesett az örömtől, és igen hamar lecsapta a telefonkagylót. Villechaize egy órával később behatolt Donahue bérelt lakásába (nem volt zárva a bejárati ajtó), felkeltette a kollégáját, majd amikor az továbbra sem kívánta végighallgatni a sirámait, elkezdte feldúlni a hálószobát. Donahue, akit nem lehet türelmetlenséggel vádolni, hóna alá csapta a törpét, aztán szépen kirakta a háló elé, majd bezárkózott, és visszafeküdt aludni. Villechaize ekkor a konyhában tombolt tovább, ahol az edényekkel csapott hatalmas lármát: Donahue ismét felébredt, megint a hóna alá csapta a dühös apróságot, és kizárta a lakásból. Villechaize ezután téglákkal betörte Donahue ablakait, mire az kelletlenül rendőrt hívott, aki aztán ugyancsak hóna alá csapta az őrjöngő törpét, és meg sem állt vele a fogdáig, ahonnan Villechaize másnap 100 dollár óvadék ellenében szabadult, és rögtön hazament New Yorkba. Thevis közölte a sajtóval, hogy Amerikában minden bokorban terem egy tehetséges törpe színész, és hamarosan bejelenti Villechaize utódját, de erre sosem került sor: Az utolsó vasútállomás forgatását lefújták.
Troy Donahue a legendás Julie Newmarral (A két Derek, Donald Trump és a kéjsóvár szellem + UFO-k, autószerelők és bombanők + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be + Julie Newmar: A tökéletes Macskanő + Mackenna aranya) bulizik 1982-ben... A szőke amerikai Casanova sohasem járt a Batman tévésorozat szexszimbólumával, viszont nagyon jó barátok voltak
Troy Donahue-t 1973-ban felhívta Francis Ford Coppola, akivel annak idején egyszerre jártak egyazon katonai középiskolába, és kisebb szerepet ajánlott neki a Keresztapa második részében: Donahue elvállalta, és ennek köszönhetően visszatérhetett Hollywood vérkeringésébe, de a korábbi sikereit nem tudta megismételni. 2001-ben, 65 évesen hunyt el szívroham következtében. Hervé Villechaize keresett törpe színész lett Az aranypisztolyos férfi révén − a James Bondot alakító Roger Moore azt mondta róla, hogy sosem találkozott Villechaize-nél perverzebb emberrel; a kis Hervé ugyanis szó szerint minden útjába akadó nő szoknyája alá benézett (a termete okán nem okozott gondot neki a feladat), és mindet kitartóan ostromolta a lehető legmocskosabb ajánlatokkal – olykor sikerrel. A festőként is tehetséges művész 1993-ban, 50 éves korában önkezével vetett véget életének: a búcsúlevele szerint számos betegség kínozta, amelyeket már nem volt kedve elviselni. Michael Thevis és Roger Underhill 1973-ban csőbombával felrobbantották Thevis egyik volt alkalmazottját, Jimmy Mayest, akinek „volt képe” önállósulni és saját pornómozit nyitni. Miután a rendőrség megszorongatta, Underhill terhelő vallomást tett Thevis ellen, cserébe pedig bekerülhetett a tanúvédelmi programba. 1976-ban Thevist 8 év börtönbüntetésre ítélték különféle bűncselekmények elkövetése miatt, ám 1978-ban megszökött a sittről, felkutatta Underhillt, és lelőtte − pechjére a haldokló Underhill utolsó leheletével megnevezte gyilkosaként a helyszínelő rendőrök füle hallatára, úgyhogy Thevist ezután életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 2013-ban, 81 éves korában hunyt el a rácsok mögött.
Hervé Villechaize egyik festménye Greta Garbo magángyűjteményéből
Ráadás:
Michael Thevis „könyvesboltjaiban” árulták a 70-es évek egyik legnépszerűbb pornófilmes magazinjának számító Flicket is.