Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

William Shatner: Star Trek és rock

2024. március 23. - Teakbois

Az 1931. március 22-én született kanadai színészóriás, William Shatner (Kirk kapitány belevaló pionírfelesége + Amikor Kirk kapitány örömlányokhoz járt) a Star Trek sci-fi sorozat és mozifilmek Kirk kapitányaként generációk fantáziáját ejtette rabul, és nem csupán azt mutatta meg, hogyan sugározhatjuk fel magunkat egy idegen bolygó felszínéről az űrhajónk fedélzetére, de leendő tudósok százainak adott inspirációt, hogy olyan fába vágják képzeletbeli fejszéjüket, amilyenbe előttük senki sem merte. Ez utóbbi ténynek köszönhetően készülhetett 2005-ben kétrészes dokumentumfilm a Star Trek technikai fejlődésre gyakorolt hatásáról, amely a Hogyan változtatta meg William Shatner a világot (How William Shatner Changed The World) címet viseli. Shatner a számára dicsőséget és hírnevet hozó tudományos-fantasztikus tévésorozat készítésének idején vette fel első albumát. Az 1968-as The Transformed Man-en megaslágereket illesztett össze híres színpadi monológokkal (pl. Hamletével), azonban a lemezen egy hangjegynyit sem áriázott, hanem végig szövegelt a maga teátrális és önironikus stílusában, miközben minőségi vonós és fúvós szólamok szóltak a háttérben. Európában egy efféle húzásért az elvont gondolkodású értelmiségiek a következő Serge Gainsbourg-ként ünnepelték volna, az USA-ban viszont a közönség nem győzött hüledezni: „Mi ez a borzalom??? Shatner nem tud énekelni! Csak beszél!!!”

shatner_24.jpegWilliam Shatner a 60-as évekbeli Star Trek sorozat Kirk kapitányaként

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Noha már akkoriban is léteztek olyan lemezek, amelyeken neves színészek magukban vagy szimfonikus zenei kísérettel meséltek például Poe-novellákat (Orson Welles és Vincent Price is adott ki ilyeneket), a publikum nem volt felkészülve arra, hogy Shatner mondjuk a Beatles Lucy In The Sky With Diamonds-át ugyanúgy fogja recitálni, mint Shakespeare sorait. Ennek következtében az album hatalmas bukásnak bizonyult, a színész pedig évtizedekig nem próbálkozott újabb „rockversek mindenkinek” jellegű produkcióval. A jég 2004-ben tört meg, amikor Shatner az alternatív színtér akkori kegyeltjeivel karöltve felvett egy félig-meddig komoly „beszédlemezt”, a Has Been-t − a kifejezés olyasvalakit jelent, aki jó ideje kiment már a divatból, de még mindig a régi sikereiből akar megélni −, amely feldolgozásokat és neki/vele írt dalokat egyaránt tartalmaz. Shatner 2011-ben egy olyan albumot (Seeking Major Tom) adott ki a brit Cleopatra Records gondozásában, amelyen elsősorban közismert, űrhajózással kapcsolatos szövegű rockslágereket interpretált versmondóként, a zenei alapot pedig sztárzenészek sokasága szolgáltatta. A produkció annyira sikeresnek bizonyult, hogy a színész 2013-ban újabb lemez készítésére kapott felkérést a Cleopatrától: Shatner kijelentette, hogy ezúttal a saját verseit szavalná el rockkísérettel, és szívesen venné, ha a kiadó kapcsolatba léptetné azzal, akit a legmegfelelőbbnek tart a muzsika megkomponálására. A Cleopatra választása Billy Sherwoodra esett, aki multiinstrumentalistaként több évtizede a progresszív zenei színtér meghatározó alakjának számít, a 90-es évek végén a Yesnek is tagja volt másodgitárosként, a legendás basszusmágus, Chris Squire 2015-ös halála után pedig visszatért a zenekarba, és immár ő pengeti benne a négyhúrost.

shatner_circa.jpgWilliam Shatner (középen) a Circa tagjaival (Billy Sherwood balról az első, Tony Kaye pedig balról a második)

Sherwood és a Star Trek sztárja hamar megtalálták a közös hangot, majd irigylésre méltó gyorsasággal megírták és felvették a Ponder The Mystery című albumot, amelyet aztán néhány alkalommal élőben is előadtak Sherwood egyik progresszív projektje, az egykori Yes-billentyűs Tony Kaye-t is felvonultató Circa segítségével. A lemez dalainak zenéjét Sherwood szerezte, ő gitározik, basszusgitározik, billentyűzik, dobol és énekel bennük, az ezer közül is könnyedén felismerhető, retro módon férfias orgánumú Shatner pedig rendületlenül szaval, szaval és szaval... A közmondásos habot a már eleve rendkívül ízletes tortán az jelentette, hogy Sherwood megannyi jó barátját, azaz a hagyományos és a progresszív rock műfajának nagy öregjeit kérte fel arra, hogy tiszteletüket tegyék egy-egy dalban, és mind igent is mondtak neki. A teljes névsor: Mick Jones (gitáros, Foreigner), Simon House (hegedűs, Hawkwind), Steve Vai gitáros, Al Di Meola gitáros, Rick Wakeman (a Yes exbillentyűse), Joel Vandroogenbroeck (a Brainticket billentyűse), Edgar Winter (multiinstrumentalista, ezúttal szaxofonozott), Nik Turner (a Hawkwind volt szaxofonosa), Vince Gill gitáros-énekes, Edgar Froese (a Tangerine Dream billentyűs főnöke), Robby Krieger (a Doors gitárosa), Dave Koz szaxofonos, George Duke (billentyűs-énekes), Zoot Horn Rollo (Captain Beefheart zenekarának gitárosa). William Shatner a következőket mondta a progresszív rock iránti vonzalmáról a Rolling Stone magazinnak 2013 szeptemberében: 

Úgy vélem, a prog rock a zene science fiction-je. A science fiction művek azt próbálják megjósolni, mit tartogat számunkra a jövő, hogyan juthatunk el oda, valamint az emberségesség, a humanizmus üzenetét hordozzák, már ha jó science fiction-ről van szó. A progresszív rockzene ugyanazt a felderítői, jövőfürkészői szerepet tölti be, mint a science fiction; fontos számára a kísérletezés, az emberi képességek határainak feszegetése. Ezért kedvelem.

Ponder The Mystery, amelynek képében Shatnernek és Sherwoodnak sikerült egy különös hangulatú anyagot összehoznia, konceptalbumnak nevezhető, ugyanis központi témája az öregedés, az elmúlás. A színészlegenda 82 évesen rögzítette, így nyugodtan kijelenthető, hogy testi és lelki értelemben egyaránt átélhette mindazt, amiről a verseit írta. A Where It’s Gone… I Don’t Know és a Where Does Time Go? egyaránt az idő és a világi hívságok múlandóságát taglalja, a Manhunt rég elvesztett korai énünk kereséséről szól, a Change az állandó körforgásra hívja fel a figyelmünket, a Sunset pedig egy olyan ember krónikája, akik a naplementében gyönyörködve vet számot életével. A Twilight, a Rhythm Of The Night és a Deep Down a lélek misztikus éjszakájába engednek betekintést: bár közelít a sosem múló sötétség, Shatner vidám, szürrealista szójátékokkal veszi fel vele a harcot. Az Imagine Things a mindenkit emésztő félelmek krónikája, a Do You See? pedig a szeretet fontosságáé. Az I’m Alright, I Think-ben Shatner arról mesél, miképp döbbentette rá egy szívrohamszerű rosszullét, hogy az élet drága, de nem szabad túl komolyan venni.

Az egységesen magas színvonalú album különösen emlékezetes tétele a Steve Vai parádés gitárszólóját felvonultató címadó Ponder The Mystery, amelyben Shatner azon elmélkedik, mennyire titokzatos és izgalmas hely a világ, amelyet egy röpke élet erejéig mind megismerünk. Az Al Di Meola vendégeskedésével készült, egyszerre megrendítő és humoros So Am I-ban a színész imádott vén kutyájával együtt „menetel” a végső állomás felé, az albumot záró Alive-ban pedig azt javasolja mindannyiunknak, hogy élvezzük földi tartózkodásunkat, amíg lehetséges.

Ponder The Mystery az új évezred eddigi legizgalmasabb progresszív rockanyagai közé tartozik, egyrészt Billy Sherwood ötletes hangszerelési megoldásai miatt, másrészt Shatner egyedi, önironikus és valódi életbölcsességgel tálalt gondolatfüzéreinek köszönhetően, amelyeket a tőle megszokott pajkossággal ad elő, bármennyire is komoly mondanivalóval bírnak. 11 év telt el az időközben kultikussá vált lemez megjelenése óta: az immár 93 éves Shatner munkakedve töretlen (további négy albummal rukkolt elő, valamint eljutott az űrbe is), és bár a Ponder The Mystery-n szembenézett az elmúlás rémével, nem hódolt be neki, hanem lenyűgöző energikussággal ténykedik tovább.

Ráadás:

A Ponder The Mystery című dal rövidített változatának videoklipje.

dickinson_shatner_24.pngWilliam Shatner Angie Dickinsont (A színész, aki emberrablónak adta ki magát) boldogítja a Keresztmama című 1974-es akcióvígjátékban

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Betablettázott kamionosok a lejtőn (18+)

A grófné, akit megkívánt a pszichológusa (18+)

Amikor Leslie Nielsenre ráomlott a barlang (18+)

A motoros banditák, akik megvédték a hippiket (18+)

A kukkoló és a lovak szerelmese (18+)

Kastélyt örököltünk a sátántól! (18+)

Meat Loaf és John Parr, a rock and roll zsoldosai (18+)

Kirk kapitány belevaló pionírfelesége (18+)

Amikor Kirk kapitány örömlányokhoz járt (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

A földönkívüliek éjszakai rabszolgái (18+)

UFO-bordély a tenger mélyén (18+)

Nemi erőszak az atombunkerben (18+)

A bombanő, aki 24 évesen született (18+)

A fehér rinocérosz asszonyai (18+)

A 18-as hangár titka (18+)

A kebelcsoda és a klónozás csodája (18+)

Kurt Russell az istenek nyomában (18+)

Az UFO „összesugarazott” szerelmesei (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

Mi a frász történik az Árnyzónában? (18+)

Szőke bombázó a Holdon (18+)

Halemberek a szépségkirálynő ellen (18+)

Űrcowboyok a zafíraszteroidán (18+)

UFO-k, autószerelők és bombanők (18+)

Barbara Carrera és a hibrid érzékiség (18+)

Herkules, a nők bálványa (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr6418077408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2023.03.22. 18:59:46

Mivel a Star Tek az én időmben ismeretlen volt Magyarországon, én inkább T. J. Hookerként emlékezem Shatnerre.

De legyen itt egy idióta dal a Star Trek tiszteletére is:

www.youtube.com/watch?v=FCARADb9asE

gigabursch 2023.03.23. 14:33:57

Köszönöm az ajánlót!

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.23. 14:40:09

@Field64:

A T. J. Hooker Shatner másik kultikus sorozata. Kölyökkoromban én is néztem, és viccesnek találtam, ahogy pocakosodó ötvenes rendőrőrmesterként mindig utolérte a nála látványosan gyorsabban futó rablókat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne bírtam volna, igazságos és rokonszenves zsaru volt.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.23. 14:42:00

@gigabursch:

Szívesen! Shatner nagy kedvencem; az egyik filmjéről már írtam a blogra, és továbbiakról is szeretnék.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.27. 22:18:26

"lemezen egy hangjegynyit sem áriázott, hanem végig szövegelt a maga teátrális és önironikus stílusában"

Szóval a rap előfutára volt. Teljes szívemből utálom a rapet, ám ezt mégis megbocsájtom neki.

Na nem Shatnernek, hanem Kirk kapitánynak.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.27. 22:23:03

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Rapnek semmiképp sem nevezném, és szerintem te is rájössz, hogy nem az, ha meghallgatod a linkelt dalokat. Ez konkrét versmondás, monologizálás színházi módra, igényes rockzenei kísérettel. Shatner a cikk elején említett első „beszédlemeze” is nagyon jó, talán egyszer arról is írok majd.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.27. 23:37:22

@Teakbois:

Ez már a leírásodból is gondoltam, de olyan jólesik néha rosszindulatúnak lenni...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.27. 23:37:23

@Teakbois:

Anno én is sok részt láttam T.J. Hookerből a német tévében.

Nem lehet, hogy azokat a sprinteléseket - ha jól emlékszem, már az intróban is az volt - 24 helyett 18-20 körüli fps-sel vették fel?

Basszus, már megint rosszmájú vagyok.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.27. 23:42:19

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Én csak arra emlékszem, hogy Shatner szinte komótosan szaladt a tüdejüket kiköpve rohanó elkövetők után, de azok sosem tudtak meglépni előle. :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.28. 06:56:56

@Teakbois:

Akkor lehet, hogy ez a kva gyors sprintelés a The Six Million Dollar Man c. sorozatból rémlik, az is ment anno vmelyik német kertévén, de abban nem Shatner, hanem egy kevésbé ikonikus színész, Lee Majors volt a főszereplő.

Visszatérve Shatnerhez: Biztos te is láttad, amikor Shatner visszatért a Jeff Bezos űrkapszulájában tett pár perces űrugrásról. Megrendítő volt látni őt, de ő is teljesen az élmény hatása alatt volt. 99.973%-ig biztos vagyok abban, hogy csak a képzeletem színezi ki az emléket, mintha gyanúsan nedvesnek tűnt volna Shatner szeme.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.28. 09:27:10

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Így van, Majors fut úgy a sorozata intrójában, mint akit puskából lőttek ki (mellesleg Majors már nálam is szerepelt egyszer: retrokult.blog.hu/2022/06/14/gyonyoru_fotomodellek_veszelyes_vizeken). Shatner a legemlékezetesebb élményének nevezte az űrugrást, és örülök, hogy ezzel rekorder lett életkor szempontjából. Jó néhány filmjéről tervezek cikket, természetesen elsősorban a furcsábbakról és kevésbé ismertekről. :)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.03.28. 19:21:47

"retro módon férfias orgánumú Shatner"

Úgy érzem, hogy a festett szemű pop-fiúckákat meg a gyér szakállukat festékkel kipótoló növendék bölcsészeket kevésre becsülöd.

Nem tudom, Shatner mennyire színészóriás, de korszakos figura. Talán én is a T. J. Hooker-sorozatban figyeltem meg őt először, bár talán egy-két Columbo-epizódban is láthattam őt régebben. A Star Treket a TV3 kezdte nálunk bemutatni, már a 90-es években, ami legalább utólag megmagyarázta a körülötte érezhető kultuszt. Szerintem a Star Trek nem igazán jó sorozat volt, de a maga idejében óriási lehetett a hatása, ahogy nálunk a Star Trek idejében debütáló Meklén őrnagy és Tamara is volt hatalmas siker.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.28. 19:46:36

@Androsz:

Az „eredetinek” becézett, 60-as évekbeli Star Trek sorozat szerintem kiváló, az egyik legintelligensebb a sci-fi műfajában, megannyi érdekes és elgondolkodtató epizóddal. A Shatner nélküli későbbi szériák viszont számomra érdektelenek, csak pár epizódot láttam belőlük, és mindig az jutott eszembe, hogy afféle űrszappanopera lett a franchise-ból. Shatnert nyugaton a ripacskodás királyának szokás tartani, amiből pont a T. J. Hookerben szinte semmi sem érződött, azt ugyanis komolyan vette. Számos blőd alkotásban szerepelt („majdnem minden felkérésre igent mondok, mert szeretek pénzt keresni” jelmondattal), és ezekben nem fogta vissza magát, elpoénkodta a dolgot, és általában igaza volt: a legtöbb ilyen film pont az ő „ripacskodása” miatt lett emlékezetes, amely egyébként sosem kínos, inkább szórakoztató. Másrészt, ha úgy hozza a szükség, bitang jó tud lenni, A betolakodó című 1962-es mélydéli drámában a filmtörténelem leghitelesebb fajgyűlölő agitátorát alakította, amiért simán kaphatott volna akár Oscart is, de azt ennyire visszataszító figurák eljátszásáért többnyire nem szokták odaítélni.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.28. 19:50:15

@Teakbois:

"Jó néhány filmjéről tervezek cikket"

Kíváncsian várom.

@Androsz:

Ó, az Orion űrhajó kalandjai szerintem elég béna volt. A Star Trek vonalán nálam Jean-Luc Picard és a The Next Generation viszi a pálmát, szorosan mögötte James T. Kirkkel. A többi számomra elég feledhető.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.03.29. 22:29:27

@Teakbois: A "ripacskodás királya" minősítés szerintem sem teljesen alaptalan, én számos év eltelte után mégis úgy érzem, most már jobban ismerve őt, hogy van ebben a fickóban valami különleges és tiszteletreméltó, és érdekes figura.

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ó, a Star Trek TNG évtizedekkel későbbi időszak, közben megváltozott ízlés, stílus és filmes technika alapján készült a sorozat. A hatvanas évek még hamvas korszak volt. Az Orion-sorozatot én szeretem, gyerekként meg imádtam. A nevetséges és olcsó díszletet újító ötletekkel és filmes megoldásokkal egyesítették, a látványtervezés is korszakos, összességében jobb lett, mint az ugyanabban az időben hasonló színvonalon készített sci-fi sorozatok és filmek. A sztorik és a dialógusok pedig feltűnően jók, igazság szerint még kép nélkül is élvezetesek tudnak lenni. Van még egy dicsősége is a szememben: hét epizódból áll. Nem tizenhétből, vagy "majd abbahagyjuk, ha elkaszálnak", hanem megvolt a tervük, és készült hét egymástól teljesen különböző, ugyanakkor közös szálat követő epizód. Nekem a mai sorozatkészítési szokás, hogy akkor ér véget a sorozat, előre nem tervezetten, amikor a nézők a stúdió döntése szerint már eléggé unják, visszataszítóan ostoba. Az Orion nem esett ebbe a hibába. Hogy mi akkor a Star Treket miért nem láttuk a tévében, mikor a szintén nyugati Oriont bemutatták, vagy más nyugati sorozatokat, például az Időalagutat (de szerettem!), nem tudom, egyszerűen így hozta a sors. Szerintem akkor még az amerikaiak sem tudták, hogy mekkora kultusz épül majd a Star Trek köré.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.30. 21:40:26

@Androsz:

Vagy csak nekem van mocskos fantáziám?

Ami az ad nauseam nyújtott sorozatokat illeti, egyet tudok érteni veled. Hányszor olvasni, hogy a készítők a nézettség alapján döntenek, legyen-e újabb évad. Meg a spin-offok is arról szólnak, hány bőrt lehet még lehúzni szegény Karakról.

Másrészt azonban nyilvánvaló igény van a tömeges eszkapizmus kielégítésére, nézd csak a szuperhősös filmek véget nem érő áradatát, amelyekkel nem hogy Dunát, de Mississippit lehetne rekeszteni.

Nem is új a dolog: hány évig is ment a rádióban a Szabó család?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.03.30. 21:40:33

@Androsz:

Az Orion űrhajó kalandjai tképpen egy sci-fi köntösbe bújtatott beteg space-pornó! :D Aki nem hiszi, az nézze meg az alábbi linken a sokpéniszű robotot, amint emelgeti a péniszeit:

youtu.be/3smPxY70oxA?t=147

Gerberus 2024.03.25. 07:25:35

Mr. Spock, azaz Leonard Nimoy is kiadott ilyen lemezt, illetve Kojak, vagyis Telly Savalas is. A YouTubeon botlottam eme remekművekbe. :)
süti beállítások módosítása