Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Űrcowboyok a zafíraszteroidán

Moon Zero Two (1969)

2024. március 15. - Teakbois

2021-ben járunk (abban a 2021-ben, amelyet Michael Carreras forgatókönyvíró 1969-ben elképzelt)… A hidegháborús versengés olyannyira meggyengítette és elfásította az USA-t és a Szovjetuniót, hogy a Hold benépesítését immár elsősorban a britek végzik, akik az égitest minden négyzetméterét igyekeznek régi jó szokásuk szerint gyarmatosítani. Azonban – akárcsak annak idején a vadnyugaton – nem csupán dolgos telepesek ügyködnek itt, hanem mindenféle nyerészkedők és kalandorok is. Az utóbbiak táborát erősíti a Kemp és Karminski alkotta duó, amely egy kétszemélyes high-tech guberáló kommandó: összegyűjtik a Hold felszínén talált vagy épp a közelében keringő „ócskavasat” (például szebb napokat látott műholdakat), és eladják a Holdvárosban (amennyiért tudják). Bill Kemp menő asztronautából züllött idáig: ő volt az első ember, aki a Marsra lépett, de aztán megindult a lejtőn…

moon_zero_two_1969.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A duó űrszemét-gyűjtő hétköznapjaiba csak a holdbéli rendőrfőnöknő, Elizabeth Murphy csempész némi izgalmat, amikor a megrendszabályozásukkal fenyegetőzik, de ebből sosem lesz semmi, ugyanis titokban szerelmes Kempbe, így aztán mindig megbocsátja neki a kihágásokat. Kempék élete azonban fenekestől felfordul, amikor belecsöppen a csinos Clementine Taplin, aki holdbányász bátyját keresi. A fickó az égitest túlsó oldalán tűnt el nyomtalanul a közelmúltban, oda pedig a különösen merész pionírokon kívül csak az olyan félig-meddig törvényenkívüli alakok merészkednek, mint Kempék, akiket Miss Taplin annak rendje és módja szerint felbérel űrsofőrnek.

vlcsnap-2022-03-09-13h53m53s031.png„Gyűjtünk ma még űrszemetet, Kemp?”

vlcsnap-2022-03-09-13h54m17s636.png„Lejárt a munkaidőnk, Karminski… Irány a holdkocsma!”

vlcsnap-2022-03-09-14h05m25s818.png„Ejj, de kedvem szottyant egy kis bunyóhoz! Mást nem is nagyon lehet ebben a csillagpor-fészekben csinálni.” Ismerős úr az űrből: J. J. Hubbard egyik nehézfiúja nem más, mint Bernard Bresslaw (jobbra), aki tizenöt Folytassa-vígjátékban ökörködött

vlcsnap-2022-03-09-14h06m27s058.png„Kikapcsolom a gravitációt, aztán…”

vlcsnap-2022-03-09-14h08m44s542.png

vlcsnap-2022-03-09-14h08m11s353.png„… üsd-vágd, nem apád!” 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a holdi befektetésekben érdekelt milliárdos, J. J. Hubbard is megbízást ad hőseinknek: egy hatezer tonnás, rengeteg, az űrtechnológiai eszközök gyártásához nélkülözhetetlen zafírt rejtő aszteroidát kell eltéríteniük úgy, hogy a Hold egy bizonyos pontjára essen, ahol aztán a kitermelési jogokra fittyet hányó Hubbard megkaparinthatja. Kempéknek nem fűlik a foguk e melóhoz, de amikor a befolyásos Hubbard kilátásba helyezi, hogy bevonatja Kemp repülési engedélyét, kötélnek állnak. Amikor kiderül, hogy Taplin kisasszony bátyja pont azon a „holdponton” tűnt el, ahol Kempéknek le kell majd „rakniuk” az aszteroidát, a duó megállapítja, hogy valami bűzlik… a világűrben. Márpedig őket nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megoldatlanul hagyjanak egy rejtélyt…

vlcsnap-2022-03-09-14h03m25s861.png„Ha nekem zafír kell, akkor zafírt fogok kapni, így működik ez a világ…” A gonosz J. J. Hubbardot a kétszeres Laurence Olivier-díjas Warren Mitchell alakította 

A főleg horrorfilmek gyártásában érdekelt brit Hammer filmstúdió 1969-ben rukkolt elő a Moon Zero Two-val, amelyet magabiztosan „az első űrwesternként” reklámoztak (ez volt a cég egyetlen, a jövőben játszódó produkciója). A western műfaji megjelölés jelen esetben arra utal, hogy bár az űrben járunk, a történetvezetés a tipikus cowboyfilmekét idézi. A rosszfiúk kezében itt is hamar elsül a fegyver, de az golyó helyett lézert lő, a hagyományos vadnyugati szerkó helyett pedig mindenki szkafandert visel. A még jórészt feltérképezetlen, de már néhány földi kolóniával rendelkező bolygóövezet jelképezi a vadnyugatot, és természetesen az űrcsehó sem hiányozhat, ahol mogorva és megfáradt vándorok kortyolgatják a holdbéli koktélt, stírölik az űrtáncot lejtő konzumnőket, és nagyon nem szeretik, ha eközben valaki felbosszantja őket. Aranyrögök helyett pedig kozmikus kalandorainknak egy zafírban gazdag aszteroidára fáj a foga…

vlcsnap-2022-03-09-13h54m29s921.pngCatherine Schell, a magyar Bond-lány és holdlátogató

vlcsnap-2022-03-09-13h55m04s642.png„Mindig is egy nagy farmra vágytam, ahol teheneket legeltethetnék, de ezen a kráteres senkiföldjén egy fűszál sem terem.” Catherine Schell a Bill Kempet játszó James Olson (Az Androméda törzs, San Francisco utcáin) sirámait hallgatja 

A Hammer ezúttal nem kért fel közreműködésre olyan veterán világsztárokat, mint a filmcégnek gyakran dolgozó Peter Cushing vagy Christopher Lee, inkább a díszletekre és a speciális effektusokra költötte a rendelkezésére álló pénzt. A végeredmény nem épp Star Wars-i, viszont meglepően bájos, és messze nem pirxien gagyi. Noha közismert neveket nem találunk a stáblistán (az egyik leghíresebb a nem túl híresek közül pont a rendező, az Emlékezetes éjszaka című Titanic-filmet készítő Roy Ward Baker) −, egy hazánklánya viszont akad rajta. Catherine Schell (igazi neve: Katherina Freiin Schell von Bauschlott) 1944. július 17-én született Budapesten egy diplomata és egy, a Teleki-famíliához tartozó grófnő gyermekeként. A család a kommunisták hatalomra jutása elől Ausztrián át az Egyesült Államokba menekült, majd 1957-ben Münchenbe költözött, ahol Catherine papája a Szabad Európa Rádiónál kapott munkát. A vonzó lány itt kezdett színészetet tanulni, 1969-ben pedig már egy Nancy nevű „Bond-prédát” alakított az Őfelsége titkosszolgálatában című klasszikus kémfilmben. Ugyancsak 1969-ben játszhatta el a Moon Zero Two Clementine Taplinjét, aki testvére gyanús eltűnése miatt érkezik a Holdra. Schell két filmben is partnere lehetett a hippi bombanővel járó kiváló komikusnak, Peter Sellersnek: A Rózsaszín Párduc visszatér (1975) és A zendai fogoly (1979) című vígjátékokban bolondoztak együtt. A Párduc-opusz forgatásán Schell állítólag képtelen volt türtőztetni magát; folyamatosan kiesett a szerepéből, annyira kacagott Sellers poénjain. A film több jelentében is jól látszik, ahogy majd kipukkad szegény a visszafojtott nevetéstől.

vlcsnap-2022-03-09-14h03m15s412.png

vlcsnap-2022-03-09-14h04m29s436.pngA holdbéli csehó lányai naphosszat csak ropják a táncot 

A filmtörténeti mérföldkőnek szánt sci-fi végül nem aratott sikert, főcímdala, amelyet az Oscar-díjas Francia kapcsolat soundtrack-jét is jegyző jazz-trombitás, Don Ellis komponált és a legendás Julie Driscoll adott elő, viszont a kislemez-gyűjtők kedvencei közé tartozik. A londoni születésű Driscoll a hatvanas évtized egyik legjelentősebb énekesnője, aki Brian Auger billentyűssel a pszichedelikus rock, a jazz, a soul és a blues sajátságos ötvözetét népszerűsítette szerte a világban, és annak idején hazánkban is közismertnek számított (Zalatnay Sarolta az egyik fő inspirálójának nevezte). Driscoll és Ellis közös munkája epikus nagyzenekari tétel, amely minimum egy lenyűgöző látványvilágú 2001: Űrodüsszeia-utánzatot sejtet, nem pedig egy kis költségvetésű és az alkotók szándéka ellenére olykor önparódiába átcsapó csillagporos mesét.

vlcsnap-2022-03-09-14h11m08s704.png

vlcsnap-2022-03-09-14h11m31s237.png

vlcsnap-2022-03-09-14h13m15s897.png

vlcsnap-2022-03-09-13h54m52s274.pngA Moon Zero Two díszleteit és makettjeit hat évvel később az Alfa Holdbázis című, Magyarországon is népszerű sci-fi sorozatban hasznosították újra 

Aki szereti a 60-as évek kissé ütődött (értsd: fűszagú) filmjeit, valamint kíváncsi rá, hogy miképp festene egy olyan holdi kolónia, amely „fenn ragadt” a Mary Quant-féle hacukák divathullámának tetején, az nem fog csalódni a Moon Zero Two-ban.

schell_24.jpgHazánk szülötte (Catherine Schell) hátborzongató felfedezést tesz a Holdon

olson_schell_24.jpgSzkafanderes szerelmesek: Bill Kemp (James Olson) és Clementine Taplin (Catherine Schell) 

Ráadás:

vlcsnap-2022-03-09-13h55m35s650.pngA skót Adrienne Corri a Moon Zero Two holdrendőrnőjének, Elizabeth Murphynek a szerepében…

vlcsnap-2022-03-09-09h41m36s378.png

vlcsnap-2022-03-09-09h41m57s881.png… és Stanley Kubrick Mechanikus narancsának megerőszakolt írófeleségeként

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Amikor Leslie Nielsenre ráomlott a barlang (18+)

A motoros banditák, akik megvédték a hippiket (18+)

Kastélyt örököltünk a sátántól! (18+)

Meat Loaf és John Parr, a rock and roll zsoldosai (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

A földönkívüliek éjszakai rabszolgái (18+)

UFO-bordély a tenger mélyén (18+)

Nemi erőszak az atombunkerben (18+)

A bombanő, aki 24 évesen született (18+)

A fehér rinocérosz asszonyai (18+)

William Shatner: Star Trek és rock (18+)

A 18-as hangár titka (18+)

A kebelcsoda és a klónozás csodája (18+)

Kurt Russell az istenek nyomában (18+)

Az UFO „összesugarazott” szerelmesei (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

Mi a frász történik az Árnyzónában? (18+)

Szőke bombázó a Holdon (18+)

Halemberek a szépségkirálynő ellen (18+)

UFO-k, autószerelők és bombanők (18+)

Barbara Carrera és a hibrid érzékiség (18+)

Herkules, a nők bálványa (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr317776404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.03.13. 19:55:21

Volt magyar szinkronnal?

Teakbois · retrokult.blog.hu 2022.03.13. 19:57:13

@gigabursch:

Sajnos nem készült hozzá magyar szinkron, ez is egyike azon filmeknek, amelyek sem a bemutatásuk évében, sem később nem jutottak el hozzánk.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.03.17. 20:00:16

"Noha közismert neveket nem találunk a stáblistán"

Olson nevét tényleg nem tudtam volna felidézni, pedig Az Androméda törzsből azonnal felismertem az arcát. Többször is láttam azt a filmet, talán minden percére emlékszem, és mégsem tudnék színészeket megnevezni belőle. Az ismertség relatív.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.03.19. 21:30:30

@Androsz:

Emlékeim szerint Az Androméda törzsben direkt nem szerepeltettek nagy sztárokat, hogy ezzel is növeljék a történet életszagú mivoltát. James Olson néhány alkalommal még felbukkan majd a blogomon.

Gerberus 2024.03.19. 07:10:53

Hát ez a zene sem egy nagy szám, csak magát ismétli (az Űrodüsszeiaban legalább Strausshoz nyúltak), szerintem méltó ehhez az eredeti Star Trek-sorozatot idéző vicces papírmasé világhoz. :)

Teakbois · retrokult.blog.hu 2024.03.19. 07:25:51

@Gerberus:

Ízlések és pofonok... Nekem ez az egyik kedvenc filmes betétdalom, Strauss tinglitangli muzsikája viszont sosem hatott meg: jobban örültem volna, ha Kubrick a 60-as évek végének pszichedelikus űrrockját használja a filmjében. :) Az Űrodüsszeia elgondolkodtató és technikai szempontból lenyűgöző film, mégis többször elaludtam rajta, mire sikerült végignéznem, a régi Star Trek-széria vagy a Moon Zero Two esetében viszont sosem fordult velem elő ilyesmi.

Gerberus 2024.03.19. 13:05:56

@Teakbois: Na, az altató funkció vitán felül áll, én most csak a zenéről beszéltem. Az Űrodüsszeia minden unalmasságával együtt is egy sokkal ünnepibb, magasztosabb, filozófikusabb film (akar lenni), oda nem való a pszichedelikus "tinglitangli", legalábbis az olyan nem, mint ez. Kubrick meg minden volt, csak megszokott filmes nem, ezért semmi meglepőt nem látok abban, hogy nem az akkor mainstream pszichedelikus rockhoz nyúlt.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2024.03.19. 13:30:16

@Gerberus:

Mindenki másra gerjed... Én például nem akarom Johann Strauss Kék Duna keringőjét (az egyik leglimonádébb szimfonikus tételt) hallani egy űrfilmben, mert nem lesz tőle space feeling-em, hanem a folyó mellett békésen sétálgató 19. századi osztrák nagypolgárok jutnak róla eszembe. (Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustrája viszont jó választás volt) :) Kubrick repertoárjából egyedül a Ragyogást nem untam. Nagy művész, de mint sokan a nagy művészek közül, szerintem ő sem tudott szórakoztató filmeket csinálni, márpedig én az ilyeneket szeretem (szórakoztatás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy hasamat fogva nevetek az alkotáson). Alapvetően nem kedvelem azokat a filmeseket, akik túl komolyan veszik magukat, mert hiányzik belőlük (legalábbis számomra) a vitalitás. A művész rendezőbrigádból épp ezért Ken Russell a kedvencem, akinek fergeteges a humora, miközben a filmjei megértéséhez nem árt némi klasszikus műveltség. Magasztos, emelkedett, filozofikus filmekkel nem fogsz találkozni tehát a blogomon, de ha nyitott vagy a nyugati filmtermés bizarrabb vadhajtásaira (amelyek akár fontos üzenetet is hordozhatnak, bár általában exploitation módon), akkor sok érdekességre bukkanhatsz nálam. :)

Gerberus 2024.03.20. 06:11:01

@Teakbois: Én sem vagyok finoman szólva sem Kubrick rajongó, egyet is értek nagyrészt azzal, amit mondtál, ettől függetlenül gondolom azt, hogy a pszichedelikus rockot pont nem egy Kubrick féle rendező fogja felhasználni; hogy aztán neked vagy nekem mi tetszik mindebből az már más kérdés.
süti beállítások módosítása