Matt Helm, az egykori szigorúan titkos ügynök immár egy fényűző villa tulajdonosa, és karriert váltott: a világuralomra törő dúsgazdag elmebetegek helyett fotómodelleket kerget, ugyanis keresett divatfotóssá képezte át magát. Üres óráiban (igen sok van neki) kedvenc titkárnőjével, a beszédes nevű Lovey Kravezittel, azaz − szabad fordításban – Szivi Kívánóssal pancsol, ám a valószerűtlenül paradicsomi idillnek egy szempillantás alatt vége szakad, amikor telefonál Helm egykori titkos főnöke. A hívás oka az, hogy a nyugalmazott ügynöknek – milyen meglepő… − ismét csatasorba kell állnia: hiába nem karonülő már, csakis ő tudja megakadályozni az aktuális megalomániás őrültet a terve kivitelezésében, nem pedig a fürge fiatal kollégák.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az őrült neve ezúttal Tung-Tze, akinek azonban még ferde szem sem jutott kínai létére, és oroszt alakító olasznak tűnik, de sebaj… Mr. Álkínai azt találta ki, hogy rakétatámadás révén felrobbantja az amerikaiak új-mexikói nukleáris kísérleti telepét, és ezzel szépen egymásnak ugrasztja a hidegháborús nagyhatalmakat, akik aztán alaposan „megatomozzák” egymást – mi más is dobhatná fel leginkább egy főgonosz hétvégéjét? Matt Helm régi ismerőse, a csinos és megbízhatatlan kettős ügynök, Tina társaságában elmegy egy mulatóba, ahol a szexi táncosnő, Sarita a műsora után átadna nekik egy Tung-Tze üzelmeivel kapcsolatos hangfelvételt, ám a hölgy a színpadon elhalálozik. A haldokló Sarita a hangszalagot – egy rejtélyes szóbeli üzenettel együtt – a segítségére siető gyanútlan és szeleburdi kívülállónak, Gail Hendricksnek adja át. Szegény kis Gailt ezt követően Helmék rögtön ellenséges ügynöknek vélik, és még számos kalandot kell átélnie Matt oldalán – többek közt a világ megmentését −, mire pertnere és a nézők is rájönnek, hogy ő tényleg csak úgy belekeveredett az ügybe.
Matt Helm / Dean Martin a titkárnőjével fürdőzik… Lovey Kravezit (Szivi Kívánós) szerepében Beverly Adams, aki egy évvel később a sztárfodrász Vidal Sassoonhoz ment feleségül
„Visszavonultam, emberek helyett immár képeket lövök.” (Daliah Lavi és Dean Martin)
Irwin Allen sztárproducer (Pokoli torony + Amikor Leslie Nielsenre ráomlott a barlang) és Albert R. Broccoli, a James Bond-filmek megálmodója éveken át közeli barátok voltak, ám végül pont Bond miatt vesztek össze: Broccoli mindenképp meg akarta vásárolni Ian Fleming titkos ügynökös regényeinek megfilmesítési jogát, Allen viszont méretes baromságnak titulálta a dolgot. A társulásuk felbomlása után Broccoli degeszre kereste magát a Bond-kalandokkal, Allen pedig azzal akarta túltenni magát a csalódáson, hogy megtalálja a saját aranytojást tojó szuperkémét. Egy repülőútja alkalmával kiolvasta az amerikai ponyvaíró, Donald Hamilton The Silencers című Matt Helm-regényét, és már másnap megvásárolta a megfilmesítés jogát. Hamilton úr Helm-könyvei a kritikusok dicsérő szavai szerint jóval realisztikusabb képet festettek a nemzetközi kémkedés világáról, mint a Bond-kötetek, de ebből végül semmi sem látszott a filmvásznon.
„Kínai névvel robbantok ki világháborút, de az amerikaiak az oroszokat fogják hibáztatni. Amit a szerénység mellett leginkább szeretek magamban, az a kikezdhetetlen logikám.” Tung-Tze szerepében a távolról sem távol-keleti külsejű Victor Buono
Gail Hendricks / Stella Stevens azt sem tudja, kire és hogyan célozzon
Allen és a gyártó Columbia Filmstúdió először Paul Newmannek ajánlotta fel Matt Helm szerepét, akiből Sean Connery amerikai riválisát szerették volna „megfaragni”. Mivel a félisteni státusznak örvendő Conneryvel való versengés magában hordozta a csúfos bukás lehetőségét, sem Newman, sem más „komolyan vehető” korabeli nőmágnes macsó nem állt kötélnek, ezért Allenék drasztikus változtatásra szánták el magukat: A tervezett Helm-filmek nem a hidegháborús légkört híven ábrázoló akciófilmek lesznek, hanem a James Bond-opuszok kíméletlen paródiái, a főhős pedig Mr. Cool, a lezser elegancia és a színlelt színpadi/kamera előtti részegség nagymestere, Dean Martin (Tízezer hálószoba, A dicső tizenegy, Airport). Az olasz származású énekes-színész a pofavágás dójenjeként elhíresült Jerry Lewisszal komédiázva futott be még az 50-es években, és a neve garancia volt a habkönnyű szórakoztatásra. Martin a The Silencers forgatásakor már a 48. életévét taposta, ám a sok hollywoodi görbe estének köszönhetően magát elég jól tartó 58-asnak nézett ki. Így hát igencsak kivénhedt playboynak tűnik a huszonéves hölgyek szoknyája alá hatoló Matt Helm képében, viszont cseppet sem hiteltelen: a belőle áradó sárm és finom humor miatt elhisszük neki, hogy simán levesz a lábukról nála sokkal fiatalabb kiszemelteket is. A film plakátja egyértelművé teszi számunkra, hogy Helm rendelkezik a legóriásibb mordállyal a világ kémjei közül, úgyhogy nincs mit csodálkoznunk azon, hogy szó szerint döglenek utána a szebbik nem képviselői.
Matt Helm mindig résen van és a lényegre figyel
„Veszélyben vagyunk, Gail! Hadd féljek magával!”
A Matt Helm-filmek a feszes tempójú akciójelenetek helyett a pikáns párbeszédekre és a szuperügynök után epedező nők felsorakoztatására helyezték a hangsúlyt. A szériát nyitó The Silencers gyönyörű kettős ügynökét, Tinát, az izraeli díva, Daliah Lavi (A hús és a test, Old Shatterhand, Egy amerikai Rómában) alakította, a csetlő-botló, „talán nem is ellenséges ügynök” Gail Hendrickset pedig az erotikus krimikben érdekelt Andrew Stevens tűzrőlpattant mamája, Stella Stevens (A Poszeidon katasztrófa, + A vietnámi veterán és a szőke ciklon). A rendezői széket Phil Karlson foglalhatta el, aki olyan kultfilmekkel örvendeztette meg később a nagyérdeműt, mint a háborús klasszikus Darázsfészek (Hornets’ Nest, 1970) vagy az önbíráskodó seriffek legkiválóbbikáról szóló Emelt fővel (Walking Tall, 1973).
„Minő segg! Ez ám a minőség!”
A The Silencers egyik különösen emlékezetes jelenetében Stevens figurája szakadó esőben próbál meglépni Matt Helm elől a kém erdei tisztáson parkoló autójából, ám csupán pár méternyire jut a térdig érő sárban, amelybe aztán hatalmasakat zuhan magas sarkú cipője okán, majd kénytelen megszégyenülten visszatérni a gúnyosan mosolygó Helmhez. A hosszú perceket felemésztő dagonyázást manapság valószínűleg egyetlen feminista színésznő sem vállalná el, sőt kígyót-békát kiáltanának arra a kolléganőjükre, aki hajlandó részt vállalni a toxikusnak nevezett férfiasság efféle felmagasztalásában (a jelenet azt sugallja, hogy egy gyenge nő semmire sem megy talpraesett hím nélkül). A magát élete végéig elsősorban komikának tartó Stella Stevensnek azonban sosem voltak álmatlan éjszakái a The Silencers saras képsorai miatt, sőt; élete legjobb vígjátéki alakításaként emlegette a „bepiszkolódását”.
„Tegyen velem, amit csak akar, Matt! Ennyi sár után rám fér egy kis vigasztalás.”
Irwin Allennék csajozó csodaügynöke, azaz Matt Helm a James Bond-mánia tetőzésekor, 1966-ban mutatkozott be a filmvásznon, és a remek időzítésnek köszönhetően a The Silencers 7 millió dollárt hozott a Columbia Filmstúdiónak a premierje évében. Dean Martin is szép summával gazdagodott általa, mert nem csupán színészként vett részt az elkészítésében, de társproducerként is, és ezt a jövedelmező szokását a széria további három darabja (Murderers’ Row, The Ambushers, The Wrecking Crew) kapcsán is megtartotta. Késő estére inkább olyan klasszikusokat ajánlok, mint a sátán szexi lányaival hetyegő Magnum, kellemes délutáni kikapcsolódáshoz viszont tökéletesen megfelelnek Dean Martin szoknyabolond Bond-vetélytársának kalandjai.
„Rohanjunk kicsit előre, Matt, és legyen Ön a kém, aki szeretett engem!”
„Ellenséges ügynöknek tartanak??? De hisz még a tűsarkúmat sem tudom egyedül felhúzni!”
Ráadás:
Sarita / Cyd Charisse, mielőtt hangtompítós pisztollyal elhallgattatják
A film lounge kísérőzenéjét Elmer Bernstein (Airplane!, A mesterlövész, Aranybánya) komponálta, a James Bond-stílusú főcímdalt pedig Vikki Carr énekli, aki viszont nem látható a filmben: a nótára a lenyűgöző mozgású világhírű színész-táncosnő, a túl korán likvidált Saritát játszó Cyd Charisse (Ének az esőben, Selyemharisnya, A csókos bandita) tátog és illegeti magát.
Természetesen Mr. Cool sem szándékozott kimaradni a zenés mókából, így Dean Martin egyes dalai is felcsendülnek a The Silencers-ben, ráadásul úgy, hogy az épp zajló eseményeket kommentálják! Martin és a szintén olasz származású Frank Sinatra jó barátok voltak, de ez még nem zárt ki némi kaján szurkálódást. A The Silencers egyik jelenetében Matt Helm épp a rádiót hallgatja az autójában, amikor megszólal a Come Fly With Me című örökzöld Sinatra tolmácsolásában. Helm (azaz Martin) szörnyűnek nevezi az előadót, és megkéri a mellette ülő Miss Hendrickset, hogy keressen másik rádióadót. A másik adón maga Dean Martin búgja az Everybody Loves Somebody-t, amelynek hallatán széles mosoly terül szét Helm arcán: „Ez a fickó viszont tud énekelni!”
Stella Stevens testhezálló módon reklámozta a The Silencers-t a Playboy magazinban. „Akik elítélendőnek tartják a meztelenséget, azok a legkevésbé sem alkalmasak arra pszichológiai szempontból, hogy bármiről is ítéletet mondjanak.” Egyetértünk, Stella!
Daliah Lavi (Tina) és az ismét megfelelő helyre tévedő tekintetű Dean Martin (Matt Helm) a The Silencers forgatásán
