1969-ben mutatták be az olasz mozik a komédia császárának kikiáltott direktor, Dino Risi (A nő illata + Piszkos hétvége + Fehér telefonok) Meztelennek látom (Vedo nudo) című, hét különálló pikáns történetet elmesélő szkeccsfilmjét, amely a mű főhőseit alakító legendás színész, Nino Manfredi (A pap, aki bombanővel ragadt a liftben + Csúfak és gonoszak) számára nyújtott lehetőséget az önfeledt bolondozásra és megannyi átváltozásra. A habkönnyű, manapság valószínűleg anti-polkorrektnek minősülő, ám roppant mulatságos vígjáték a magyar tévécsatornák kínálatában is fel szokott bukkanni olykor, szülőhazájában pedig kasszasikernek bizonyult. A Meztelennek látom kapcsán Nino Manfredi elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó David di Donatello-díjat, amely nem más, mint az itáliai Oscar. Lássuk hát a hét rekeszizom-mozgató humorforrást!
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A díva − A méltán népszerű színésznő, Sylva Koscina (A Playboy-modell és a szemtanú) épp hazafelé száguld egy fotózásról a sportkocsijával, amikor észreveszi, hogy az út szélén segítőkész emberek egy közlekedési baleset sérültjét próbálják „összekaparni”. Koscina megáll, és felajánlja, hogy elviszi a szerencsétlen és eszméletlen flótást a legközelebbi kórházba. A kórházban azonnal felismerik a dívát, akinek nem csupán az autogramkérő betegek, ápolók és orvosok hadával kell megküzdenie, hanem végig kell hallgatnia az intézmény főorvosának, Cacopardo professzornak a szövegelését is, akinek szent meggyőződése, hogy az üres óráiban papírra vetett önéletrajzi regényéből sikerfilmet lehetne készíteni. Miközben a díva próbál hódolói kedvére tenni, az általa behozott sérült szép csendben elhalálozik, mivel mindenki megfeledkezett róla.
Az órákon át fotózott díva még nem sejti...
... hogy hamarosan egy kórháznyi rajongó zúdul a nyakába
Zárt tárgyalás − Egy falusi asszonyság feljelenti a helység legbandzsább idiótáját, amiért az molesztálni merte az egyik tyúkját. A vádlott azzal védekezik a bíróságon, hogy az önmegtartóztató életmód megártott neki, úgyhogy amikor a tyúk félreérthetetlen módon illegetni kezdte magát előtte, nem tudott ellenállni a kísértésnek. A bíró azt az ítéletet hozza, hogy a megtévedt „állatbarát” fizessen az asszonynak ötezer líra kártérítést, mire a fickó követelni kezdi, hogy az összegért cserébe adják neki a tyúkot. A bíró és az asszony is beleegyezik a dologba, a szerzeményét hazacipelő bandzsa pedig rémülten állapítja meg, hogy a tyúk megint „flörtölni” kezdett vele...
Ercole Ornellaként
Ornella − Ercolénak, a jóképű, ám nem igazán férfias római postai alkalmazottnak hiába csapja a szelet szemrevaló kolléganője: a visszahúzódó férfi rá sem hederít. Ercole odahaza leveti öltényét és nadrágját, majd női ruhába bújik, és Ornellává lényegül át, aki romantikus hangvételű levelezést folytat egy gyanútlan torinói könyvelővel, Carlóval. Amikor Carlo már nem bírja tovább és Rómába jön, hogy megismerkedjen álmai hölgyével, a kétségbeesett Ercole Ornella bátyjaként fogadja a megadott címen, és közli vele, hogy Ornellának sürgősen el kellett utaznia a beteg nagynénjükhöz. A repülőjét lekéső Carlo végül Ercole/Ornella lakásában marad éjszakára, ez pedig mindkettőjük számára sorsfordítónak bizonyul.
A kukkoló − Egy igencsak rövidlátó férfi egy szál törülközőben flangál otthon a szemüvege nélkül, és egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a szemközti lakásban bombanő vetkőzik, aki ráadásul utánozza az ő mozdulatait. Elgyönyörködik a látványban, majd felteszi a szemüvegét, de eltelik pár perc, mire rájön, hogy érzékcsalódás és önámítás áldozata lett: valójában végig önmagát figyelte a szemközti lakás tükrében.
„Ha elkényeztetem, akkor ugye nem gyilkol meg, szerelő úr?”
„Miután alaposan kikeféltük magunkat, hallgassuk meg, mit mond a rádió!”
Az utolsó szűz − Spoletóban sorozatgyilkos öldösi a nőket, akiket meg is erőszakol, mielőtt végez velük. Csupán egyetlen áldozata úszta meg élve a vele történt találkozást: ez a nő nem tiltakozott, sőt, szinte a férfi karjaiba vetette magát. Manuela, a fiatal és még nagyon is szűz tanárnő (Véronique Vendell − A tiltott szerelem tornya + Nászéjszaka a börtönben) a média folyton ömlő rémhírei miatt attól retteg, hogy ő lesz a gyanútlan nőkhöz becsengető gonosztevő következő áldozata, ezért aztán amikor egy dadogó telefonszerelő érkezik hozzá, aki ráadásul pont úgy néz ki, mint a gyilkos a tévében bemutatott fantomképen, jeges borzongás fut végig a hátán. Hősnőnk úgy dönt, nem akar elhalálozni, inkább követi az addigi egyetlen túlélő példáját, és szó szerint felajánlkozik a férfinak. A meglepett telefonszerelő összebújik készséges vendéglátójával, aki szex után épp akkor kapcsolja be a rádiót, amikor a hírolvasó bemondja: a rendőrök elfogták a tettest.
A vonatok szerelmese − Maurizio, a tehetős üzletember gyönyörű feleséggel osztja meg otthonát, aki iszonyúan szenved, ugyanis tisztában van vele, hogy a férje helyette tucatnyi szeretővel hál – ezek azonban nem személyek, hanem járművek: Maurizio éjszakánként kényelmesen és biztonságosan elhelyezkedik a síneken, és teleélvezi a nadrágját, miközben különféle vonatok haladnak el felette.
Maurizio nem szégyelli a szeretőit: a képeikkel díszíti hálószobája falát
„Ne erőlködj, drágám, nekem már csak a Retrokult-féle szexi Orient expressztől támad merevedésem.”
Meztelennek látom − Nanni, az arrogáns reklámszakember kizárólag olyan hirdetéseket szeret gyártani, amelyekben meztelen nő látható. Megszállottsága végül az agyára megy, a valóság összemosódik a fantáziával, és Nanni azon kapja magát, hogy minden egyes csinos nőt (például Daniela Giordanót a Forró egyiptomi árnyakból), aki csak a szeme elé kerül, ruhátlanul lát – legyen az tévébemondó, kirakatrendező vagy akár az üzletfele titkárnője. Nanni végső kétségbeesésében elvonul egy méregdrága svájci klinikára, ahol a „freudisták” kigyógyítják a nyavalyájából – azaz csak majdnem, mert a kezelést követően immár férfitársait látja pucéran mindenütt.
„Meztelen nő, ez kell a népnek...”
„Meg nekem is...”
A Meztelennek látom forgatása gördülékenyen zajlott; egyedül az okozott némi fejfájást Dino Risinek, hogy a maximalista és nyughatatlan Nino Manfredi hajnali háromkor is képes volt felhívni telefonon az iránt érdeklődve, miféle instrukciókra számíthat reggel. Azt, hogy a direktor fejfájása tartós maradt, mi sem bizonyítja jobban, mint ama tény, hogy Risi és Manfredi a harmadik közös filmjüket jelentő Meztelennek látom után soha többé nem dolgozott együtt. Manfredi egyébként sajátos módon próbált hírverést csapni a filmnek a korabeli interjúiban: fapofával állította, hogy a Zárt tárgyalás című szkeccs figurájával volt képes leginkább azonosulni, mivel évtizedekkel korábban egy kecske szabadította meg a szüzességétől.
„Ez a nő vajon miért nem öltözött fel az igazoltatáshoz?”
Dino Risi I miei mostri (Szörnyetegeim) című 2004-es memoárjában megemlíti, hogy a Meztelennek látom készítésekor közel kerültek egymáshoz a filmben önmagát alakító Sylva Koscinával, azonban „szobára menni” már nem tudtak:
Nem szokásom lefeküdni a színésznőimmel, de Koscinával (akit senki sem szólított a keresztnevén) olyannyira megtaláltuk a közös hangot, hogy elkerülhetetlennek tartottuk a dolgot. Az egyik forgatási napon Koscina riasztotta a sofőrjét, hogy délben várjon minket a filmstúdió előtt, ahonnan aztán elmegyünk egy motelba összebújni. Pont miután előzékenyen besegítettem Koscinát az autóba, mellém toppant a feleségem, és – nem észlelve, mi is zajlik épp – örömittasan közölte velem, hogy korán végzett a munkahelyén, ezért eljött hozzám, mert szeretné velem tölteni a nap hátralévő részét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanúgy örvendeztem, mint ő.
„Meztelen nőt látok a hálószobámban,...”
„... a nappalimban...”
„... és a fürdőszobámban is... Én bizony elvesztem!”
A Meztelennek látom zenéjét az egyik legtermékenyebb olasz komponista, Armando Trovajoli (Füstölgő Magnum és tomboló düh) szerezte. A soundtrack részét képezi két olyan dal is, amelyet a korszak „importált” itáliai popsztárjai énekeltek: a főcímdal Let’s Find Out-ban a brit származású Isabel Bond karcosan szexi hangja hallható, az utolsó szkeccsben pedig Nino Manfredi a Wess művésznéven ügyködő és az USA-ból átköltözött soulénekes, Wesley Johnson Wess & The Airedales nevű formációjának tempós dalára, a Crazy-re golyózik be a sok pucér nőtől. Három évvel később a dal az olasz horror egyik királyának tartott Lucio Fulci Ne zaklasd a kiskacsát! című bűnügyi filmjében is felcsendült, ekkor viszont nem komédiázást, hanem rémtettet festett alá – konkrétan a szép Florinda Bolkan (Flavia, a muzulmán apáca) által alakított javasasszony agyonverését.
Ráadás:
Sylva Koscina Dino Risi filmjében nem, a Retrokulton viszont látható meztelenül
