1966-ban mutatták be tőlünk nyugatra az Egymillió évvel ezelőtt (One Million Years B. C.) című őskori kalandfilmet, amely két szempontból is mozitörténeti mérföldkőnek nevezhető. A Don Chaffey által rendezett brit alkotás egyrészt arra vetemedett, hogy − a tudománynak és az evolúciós elméletnek fityiszt mutatva − egyazon korszakban szerepeltette vadászó-gyűjtögető felmenőinket a dinoszauruszokkal, másrészt szupersztárt csinált női főszereplőjéből, Raquel Welchből (Szexi go-go táncos életveszélyben + A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, 1940. szeptember 5. – 2023. február 15.), aki a filmbéli „barlanglakó bikinijében” férfiak millióival hitette el, hogy egy ilyen nőért ők is bármikor képesek lennének bunkósbottal rontani egy zsarnokgyíknak. Egyáltalán nem esem a túlzás bűnébe, ha azt mondom, 1966-tól kezdve nagyjából 1977-ig Raquel Welch számított a világ egyik legkívánatosabb nőjének (a Playboy magazin egyenesen a világ legeslegkívánatosabbjaként emlegette), aki a vonzerejét mellesleg egészen „nyugdíjas” koráig megőrizte.
Raquel Welch az Egymillió évvel ezelőtt reklámfotóján
Noha a nagy amerikai filmstúdiók általában kínosan ügyelnek arra, hogy vallási szempontból sose verjék ki a biztosítékot több millió ultrakonzervatív (vagy legalábbis magát annak tettető) nézőjüknél, az Egymillió évvel ezelőttöt a tengerentúlon forgalmazó 20th Century Fox zöld utat adott Terry O’Neill fotóművésznek, hogy a film reklámkampányát olyan fotókkal segítse, amelyeken Raquel a már említett bikiniben jézusi babérokra pályázik. A stúdió fejeseinek aznapi kávéjába egy bosszúszomjas és kárörvendő titkárnő varázsgombákat pottyanthatott: más okát nem tudom elképzelni annak, hogyan voltak képesek üdvözült mosollyal engedélyezni az alább látható koncepciót.
O’Neill később azt nyilatkozta, hogy a fotókhoz akaratlanul, de maga Welch adta az alapötletet, ugyanis amikor összefutottak az Egymillió évvel ezelőtt forgatásán, a színésznő arról panaszkodott neki, hogy az ország prűdebbik fele biztosan keresztre fogja feszíteni az 1966-ban igen merésznek számító jelmeze miatt. Welch és O’Neill őszinte lelkesedéssel vetették magukat a közös munkába, de a képek előhívása után mindketten elbizonytalanodtak, és a fiatalkorában papi karriert fontolgató és hithű katolikus O’Neill végül úgy döntött, inkább bedobozolja a felvételeket és elfelejti, hová is tette a dobozt. A képekre 1996-ban bukkant rá a The Sunday Times magazin szerkesztője, és meggyőzte O’Neillt, hogy épp eleget változott a világ 1966 óta, úgyhogy nyugodtan megjelentetheti őket a lapjában. A siker persze nem maradt el, és meglepő módon a vezető feminista szervezetek is tetszésüknek adtak hangot: úgy vélték, Welch krisztusi póza kiválóan szemlélteti, mi vár egy nőre a férfiközpontú világban, ahol bármikor „megfeszíthetik”, ha meri vállalni önmagát.
Raquel Welch és Terry O’Neill közös művükkel 2013-ban
Ráadás:
Amikor nem a kereszt viseli Raquelt, hanem Raquel a keresztet: helyszíni fotó a Magyarországon készített 1972-es olasz−francia−nyugatnémet erotikus szatíra, a Kékszakáll forgatásáról
Raquel Welch és Cher duettje 1975-ből
