Miután egy amerikai űrsikló három asztronautája – Lew Price, Steve Bancroft és Judd Gates – üzembe helyez egy műholdat, a szerkezet összeütközik egy, a közelben tartózkodó UFO-val. Az űrhajón kívül tartózkodó Gates életét veszti a robbanásban, Price és Bancroft pedig a Földre hazatérve azzal kénytelen szembesülni, hogy a kormányuk – az elnök tudta nélkül – el akarja titkolni a különös baleset kiváltó okát és az egész fiaskóért őket teszi felelőssé. Közben kiderül, hogy a megrongálódott UFO kényszerleszállást hajtott végre Arizonában, ahonnan a hadsereg egy titkos texasi bázis 18-as számú hangárjába szállította.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az UFO vizsgálatával a NASA igazgatóhelyettesét és Price-ék közvetlen főnökét, Harry Forbes-ot bízzák meg, aki őszinte lelkesedéssel fog neki a munkának. Ezalatt az elnök jobbkeze, a „szürke eminenciás” Gordon Cain arra utasítja a hadsereg vezetőit, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy két hétig – a választási időszak végéig – egy árva hírfoszlány se szivárogjon ki arról a sajtónak, hogy földönkívüli jármű került a kormány birtokába. Price és Bancroft sem tétlenkedik: a duó kideríti, hol ért földet az UFO, és – nyomukban Cain embereivel – elhatározzák, hogy tisztázzák magukat. Forbes és válogatott tudósokból álló csapata két idegen lény holttestére, valamint egy még életben lévő, a földönkívüliek által elrabolt földi nőre bukkan az UFO belsejében. Vajon mi célból őgyelegtek a messzi planétáról jött látogatók a bolygónk körül? És meddig hajlandó elmenni Cain a vélt államérdek védelmezése végett?
Szép kis fejetlenség kerekedett az UFO és a műhold ütközése miatt
Az 1971-ben Utah államban alapított független filmprodukciós cég, a Sunn Classic Pictures egy 1974-es ifjúsági kalandfilmmel, a The Life And Times Of Grizzly Adams-szel fogta meg Isten közmondásos lábát: a szakállas, medvebarát és környezettudatos hegyiember példaértékű tetteinek krónikája akkora sikert aratott, hogy egy egész tévésorozatot szabadított a világra, valamint városlakók generációit késztette arra, hogy felfedezzék maguknak az amerikai vadont. A Sunn szívügye azonban más volt: a Grizzly Adams és bundás négylábú pajtásai által generált bevételből a társaság olyan dokumentumfilmekkel rukkolt elő, amelyek a paranormális jelenségek témakörében való elmélyülést szorgalmazták.
Az űrhajósok, akik nem hagyják lejáratni magukat: Lew Price (James Hampton) és Steve Bancroft (Gary Collins, aki egy évvel korábban gyönyörű fotómodelleket kísért veszélyes vizeken)
A következő öt év során egymást követték a titokzatos és/vagy természetfeletti eseményeket taglaló Sunn-produkciók: The Mysterious Monsters (1975, többek közt a jeti és a Loch Ness-i szörny észleléseiről szól), The Outer Space Connection (1975, az ókorban a Földre érkező UFO-król mesél), The Amazing World Of Psychic Phenomena (1976, telekinézis, asztrális projekció és kísértetjárások gyűjteménye), Beyond And Back (1978, halálközeli élmények színes palettája), satöbbi. 1980-ban a Sunn vezetői elérkezettnek látták az időt arra, hogy a dokumentumfilmjeik közkedvelt témái közül egyet játékfilmes módon is prezentáljanak, így készülhetett el a mozitörténeti mérföldkőnek számító Hangar 18, amely a kormányszintű összeesküvéseket sejtető hangvételével a világhírű kultsorozat, az X-akták előfutárának tekinthető.
A külsejük alapján a földönkívüliek leginkább Mussolinival állnak rokonságban… A film sminkese hazánk szülötte, a különféle magyaros hangzású álneveken ügyködő Temesváry Károly volt
Az 1970-es évtized az „UFO-láz” fénykorának számított az Egyesült Államokban, és a földönkívüliek iránti érdeklődés a 80-as években sem lankadt: 1980-ban jelent meg néhány, ma már a téma korszakalkotó írásművei közé sorolt dokumentarista kötet, például a Charles Berlitz (a híres Berlitz-nyelviskolák alapítójának unokája és botcsinálta ufológus) által írt The Rosewell Incident (A roswelli incidens) is, amelyben a szerző azt illetően sorakoztatott fel közvetett bizonyítékokat, hogy 1947 júliusában az amerikai légierő Roswellben (Új-Mexikó) állomásozó katonái begyűjtötték egy, a légkörünkben szerencsétlenül járt repülő csészealj roncsait, majd azokat az ohiói Wright-Patterson légi támaszpontra szállították és annak 18-as számú hangárjában helyezték el.
A filmbéli 18-as hangárt a Texasban található Pyote légi bázis egyik épülete „alakította”
Az 1974-es Watergate-botrányt követően az USA-ban általános bizalmatlanság alakult ki az állampolgárok körében a mindenkori kormány intézkedéseivel és machinációival kapcsolatban, és ez kiváló táptalajt teremtett a rendszerkritikus összeesküvés-elméleteknek. E táptalajból sarjadtak ki az olyan filmes alkotások is, mint a Földi űrutazás (Capricorn One, 1977), amelyben amerikai asztronauták csupán eljátsszák a várva várt Marsra szállást a tévé előtt tespedő nézők számára, valamint a nálunk UFO Arizonában címmel forgalmazott Hangar 18, amelyben a gaz kormány egy lezuhant UFO létezését akarja mindenáron eltitkolni.
A 18-as hangárba rejtett impozáns UFO-t Paul Staheli tervezte
Mivel a Sunn anyagi javak szempontjából nem versenyezhetett a nagy amerikai stúdiókkal, a fejesei irigylésre méltó éleslátásról tanúskodó döntést hoztak, és méregdrága sztárszínészek helyett (akiknek a gázsija felemésztette volna az előirányzott költségvetés jelentős részét) inkább arra áldoztak, hogy a speciális effektusok, valamint az UFO a lehető legtisztességesebben mutassanak a filmvásznon. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne jutott volna hely néhány ismertebb névnek is a stáblistán.
„Két hét múlva elnökválasztás… Bejelentjük, hogy UFO-ra bukkantunk?”
„Dehogy! Mindenkit kinyírunk, aki fecseg róla.” Gordan Cain (Robert Vaughn) a drasztikus megoldások híve
Az elnöke újraválasztását még emberéletek árán is biztosítani akaró háttérembert, Gordon Caint, a választékos modorú jó- és rosszfiúk eljátszására szakosodott Robert Vaughn (UFO-bordély a tenger mélyén) alakította, akit a hazai nézők leginkább A hét mesterlövész elegáns revolverhőseként ismernek, de felbukkant olyan egyéb klasszikusokban is, mint a Steve McQueen nevével fémjelzett A chicagói tanú és Pokoli torony.
„Kolchak, 18-as hangár, X-akták… Nem tudok szabadulni az UFO-któl!” A Harry Forbes bőrébe bújó Darren McGavinnek alaposan kijutott a „színészi skatulyából”
Harry Forbes, a NASA kíváncsiságtól hajtott igazgatóhelyettesének szerepét az USA-ban legendás, ám nálunk szinte teljesen ismeretlen tévészínész, Darren McGavin (A Delon-vetélytárs hippi békeharca) kapta. Az eredetileg építészmérnöknek készülő McGavin az amerikai retromániások számára nem más, mint Carl Kolchak, a gyűrött nadrágú, elnyűtt kalapot és sportcipőt viselő nagypofájú újságíró, aki lépten-nyomon parajelenségekkel megfejelt bűnügyekbe botlik, és ezeket mindig a rendőröket megelőzve göngyölíti fel. A Kolchak: The Night Stalker szériát (amelyet két másfél órás Kolchak-tévéfilm előzött meg) 1974 és 1975 között vetítette először az ABC tévécsatorna, és mára ugyanolyan kultikussá vált a sci-fi műfaj szerelmeseinek körében, mint a korai Star Trek. Az, hogy McGavin tévésorozata mekkora hatást gyakorolt Chris Carterre, az X-aktákat kiötlő producerre, jól jelzi, hogy a színész két alkalommal is tiszteletét tette Mulder és Scully FBI-ügynökök univerzumában: ő játszotta a nyugalmazott Arthur Dales ügynököt, aki 1952-ben elsőként foglalkozott X-besorolású paranormális esettel.
Vajon miféle jelentést hordoznak az UFO fedélzetén látható hieroglifák?
Noha a Szovjetunióba annak idején szinte soha nem engedtek be politikai felhangú amerikai filmeket, a Hangar 18 zöld utat kapott a cenzoroktól, aminek valószínűleg az lehetett az oka, hogy egyetlen szó sem esik benne „vörös” fenyegetésről, arról viszont rengeteg, hogy maguk az amerikaiak milyen szégyenteljesen viselkednek a saját portájukon. Míg a kiváló sci-fi thriller odahaza csupán mérsékelt sikert aratott, szovjet földön hatalmasat: a 80-as évek egyik legnézettebb külföldi filmje lett, a fiatalok különösen kedvelték. Mindenkinek bátran merem ajánlani, aki jópofa, történetcentrikus és hangulatos „régimódi” tudományos fantasztikumra vágyik (mellesleg e mű ihlette egy világhírű metálbanda, a Megadeth Hangar 18 című dalát).
„Már megint zavarja a kedvenc country rádióadómat egy fránya UFO!” A Hangar 18 James L. Conway (MacGyver, Star Trek) rendezői munkájának eredménye
Ráadás:
Dr. Sarah Michaelsként Pamela Bellwood (balra) csodálkozott rá az UFO-ra
A 18-as hangárban tárolt UFO titkainak filmbéli megfejtésén egy tudóshölgy is munkálkodott, akit Pamela Bellwood játszott. A színésznő később a Dinasztia (Dynasty, 1981 − 1989) című, rétestésztaként nyúló olajmágnás-szappanopera egyik intrikusaként szerzett hírnevet, és ennek hatására még a Playboy magazin érdeklődését is felkeltette: Hugh Hefner stábja egzotikus kenyai helyszínen, törzsies hangulatban fotóztatta 1983-ban.
