1848-ban járunk, Montana államban... Beth Coulter békésen éldegél a civilizációtól távoli faházában farmer apjával, Johnnal: egyetlen társaságuk John legjobb barátja, Álló Medve, az öreg indián, aki néha meglepi őket egy kis szarvashússal. Egyik nap harci díszt viselő sájen férfi tűnik fel a láthatáron, majd, miután elcsalja Johnt és a látogatóba érkezett Álló Medvét a háztól, behatol a lakba és elrabolja Bethet. Mint kiderül, a Szürke Sas névre hallgató emberrabló a törzsfőnöke, Rohanó Farkas megbízásából hurcolta magával Bethet, de azt nem hajlandó elárulni, mi a céljuk vele. Közben John sem tétlenkedik: Álló Medvével és egy prémvadásszal, Otis Willisszel a lánya és a sájen nyomába ered. A menekülők és üldözőik helyzetét a csúf arcú Sebhely vezette soson indiánok nehezítik meg, valamint a titokzatos őrült vándor és tiszteletbeli soson, a külsőre fehér, de lélekben rézbőrű és igen veszélyes Kürtös, aki, ha épp nem kürtöl vagy zagyvál, kizárólag rosszban sántikál. Beth útközben ráeszmél, hogy a szürkülő halántékú, de roppant vonzó Szürke Sas a jó pár évnyi korkülönbség ellenére is képes meglágyítani a szívét...
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Charles B. Pierce rendező-forgatókönyvíró 1977-ben jelentkezett másodszor olyan westernfilmmel, amelyben egy jóképű indián harcos csinos fehér asszonyt rabol el, hogy aztán a maradék játékidőn keresztül a végeláthatatlan prérin hajszolja őket a nőszemély előkerítésére verbuválódott kompánia (a direktor hasonló témájú korábbi munkájáról Prériölyv, a nőrabló indián című cikkemben olvashattok). Bár a film Jaime Mendoza-Nava által komponált szép zenéje a régi vágású, 1950-es évekbeli amerikai westernfilmek hangulatát idézi, a Grayeagle (Szürke Sas) cselekményét igencsak „meglegyintette” az 1970-es évek társadalmi változásainak szele: a sájen sármőr által elrabolt Beth Coulter az apja mellett csupán afféle prériedzett cselédlány, a mogorva indián oldalán viszont akaratos, önálló nővé érik. Sokatmondó ama tény is, hogy Beth és Szürke Sas egyaránt kétszer mentik meg egymás életét, azaz Beth távolról sem emlékeztet megannyi klasszikus westernfilm nebáncsvirág hősnőire: ő bizony már emancipált amazon, aki lőni sem rest, ha úgy hozza a szükség.
Paul Fix Rohanó Farkasként az eget fixírozza, és azért imádkozik a Nagy Szellemhez, hogy Szürke Sas sikerrel járjon
„Úristen!”
„Félelmetes indián settenkedik a konyhámban!”
„Egyébként milyen jó pasi!” Beth Coulter (Lana Wood) beletörődik az elrablásába
„Két jó lovat adok a fehér nőért!” Sebhely (Jacob Daniels), a sosonok kalmárlelkű főnöke
„Beth az enyém, a két jó lovaddal tedd meg inkább, amit a nővel szeretnél.” Szürke Sas (Alex Cord), a préri legkeményebben beszóló harcosa
Noha a főszereplők között egyetlen valódi indiánt sem találunk (ilyen sajnos csak a statiszták között akad), az amerikai őslakosok sajátjának tartott értékrend elemei – önzetlenség, az idősek tisztelete stb. −, valamint egyes indián rituálék hitelesen jelennek meg Pierce alkotásában. A Szürke Sas a préri lakóinak egymásra utaltságát szintén érzékletesen mutatja be: John Coulter semmire sem menne hű barátja, Álló Medve nélkül, a sájen Szürke Sas a Sebhely vezette soson harcosoktól kér és kap ideiglenesen menedéket, a film végén pedig egyértelmű utalást láthatunk arra vonatkozóan, hogy Coulter úrnak hamarosan indián veje lesz. Pierce őszinte rajongással és túláradó érzelmességgel mesél a vadnyugati indiánokról, ezért még azt is megbocsátom neki, hogy ezúttal szélsőséges általánosításra ragadtatta magát: a sájenek nemes lelkűek és méltóságteljesek, Sebhely sosonjai viszont olyanok, akár egy vérszomjas kalózbanda tagjai, akik előbb fél szemére vak „kapitányuk”, majd az élükre álló Kürtös parancsnoksága alatt randalíroznak és fosztogatnak.
„Nem láttál errefelé egy sájen fickót fehér nővel, Kürtös?” John Coulter (Ben Johnson) a lányát keresi
„Mivel teljesen dinka és megbízhatatlan vagyok, lényegtelen, mit válaszolnék erre a kérdésre.” Kürtös (Charles B. Pierce), aki még sosem járt fogorvosnál
Álló Medve szerepében a leghíresebb hamis indián, Iron Eyes Cody
„Tudod miért van jobb dolgod nálam, mint amilyened a sosonoknál lenne, Blöki?”
„Mert én etetlek, nem pedig megeszlek.” Otis Willis (Jack Elam) rátapint a lényegre
„Szürke Sas! Megint itt van a sebhelyes zaklatóm!”
„Takarodj vissza a táborodba, soson szukafattya!”
„Na ne röhögtess ezzel a macsó hőzöngéssel, Sasikám!”
Akárcsak a többi westernfilmje esetében, Pierce-nek a Szürke Sashoz is illusztris szereplőgárdát sikerült összeválogatnia. Alex Cord (Ne szexelj az etruszk sírban! + Nemi erőszak az atombunkerben) a címbéli sájenként maga a megtestesült karizma, a beléhabarodó Beth Coultert pedig nem más játssza, mint Lana Wood (A száguldó magánkopó és az autótolvaj + Gyémántok az örökkévalóságnak), a rejtélyes módon elhunyt legendás színésznő, Natalie Wood (Haragban a világgal + West Side Story) húga. Lana Wood igazi férfifalóként érte meg a nyugdíjas kort: hatszor ment férjhez, szeretői közt pedig olyan hírességeket találunk, mint Sean Connery, Dean Stockwell, Alain Delon, Ryan O’Neal és Warren Beatty. Lanának máig meggyőződése, hogy a nővére nem szerencsétlen baleset következtében fulladt a tengerbe: szerinte Natalie-t a férje, Robert Wagner színész ölte meg. John Coultert az egykori kaszkadőr és rodeóbajnok westernikon, az Oscar-díjas Ben Johnson (Az utolsó mozielőadás + Vad banda) formálta meg, Álló Medvét pedig Iron Eyes Cody (azaz Vastekintetű Cody), aki évtizedeken át Hollywood ügyeletes indián törzsfőnökeként filmek tucatjaiban alakított rokonszenves vagy épp gonosz őslakost. Cody magánemberként is indián módra öltözködött és viselkedett, továbbá váltig állította, hogy tiszta vérű indián: azt azonban nem tudta eldönteni, pontosan milyen is, ezért hosszú élete során – 94 évesen hunyt el 1999-ben – több mint tíz törzsről jelentette ki, hogy az övé. Cody valójában szicíliai származású volt, és Espera Oscar de Corti néven jött világra: sosem született gyereke, viszont a feleségével örökbe fogadtak két dakota fiút. Rohanó Farkas bőrébe Paul Fix (Ne bántsátok a feketerigót!) bújt, a prémvadász Otis Willisébe Jack Elam (Volt egyszer egy vadnyugat), a Kürtös nevezetű elmebetegébe pedig a film direktora, Charles B. Pierce – ez utóbbi az egyik legjobb és legelvetemültebb rendezői „színészkedés”, amelyet valaha láttam: Pierce nagyjából úgy adja elő magát, ahogy egy hullarészegen harsánnyá bátorodó Donald Pleasence (A nagy húsvéti átverés + A riksás, a sztriptíztáncosnő és a boszorkány + Az ördög szeme) tette volna, ha történetesen rá osztják a szerepet. A Szürke Sas kellemes, költői hangvételű western; a műfaj szerelmeseinek nem szabad kihagyniuk.
Charles B. Pierce ismét James W. Roberson operatőr segítségével örökítette meg a csodálatos montanai tájakat, konkrétan a Helena Nemzeti Erdőt és környékét
„Én vagyok az a szuperhím, akinek könyörögnek a nők, hogy egyáltalán megérinthessék!”
Ráadás:
Lana Wood a maga pőre valóságában.
