Cseppnyi túlzás sem vegyül abba a kijelentésbe, miszerint a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig a bájos és barátságos Laura Gemser (Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő + Amikor Fekete Emanuelle apácának állt + Mussolini legromlottabb bombanői) volt az Itáliában forgatott erotikus filmek királynője, akiből a műfaj „szentségtelen pápája”, Aristide Massaccesi (alias Joe D’Amato, Füstölgő Magnum és tomboló düh + Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel + Emmanuelle szexbosszúja) rendező-operatőr faragott manapság is gyakran emlegetett bálványt. Gemser néha olyan filmekben is tiszteletét tette, amelyekben nem kellett megválnia a ruháitól – a magyar közönség sokáig csak ilyenekből ismerhette: például a Bűnvadászok című 1977-es Spencer & Hill klasszikusban domborított Bud és Terence oldalán, valamint a Tony Curtis egyik legviccesebb anekdotájában felbukkanó legendás színész-rendező, az Oscar-díjas Aranypolgárt megteremtő Orson Welles ölében és autójában üldögélt az 1976-os Elátkozottak utazása (Voyage Of The Damned) kapcsán.
Laura Gemser és Orson Welles az Elátkozottak utazása című drámában
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A Stuart Rosenberg (A rettegés háza) direktori felügyelete mellett készült Elátkozottak utazása 937 német zsidó menekülésének a történetét meséli el, akik 1939-ben egy óceánjáró fedélzetén Kubába indulnak egy jobb és békésebb élet reményében. A filmbéli utasokat, tengerészeket és egyéb alakokat megannyi világsztár formálta meg: többek között Oskar Werner (Fahrenheit 451), Faye Dunaway (Bonnie és Clyde + Kínai negyed + Anyu a sztár), Max von Sydow (A Keselyű három napja), Malcolm McDowell (Királyi játszma), Helmut Griem (Elátkozottak), James Mason (Tisztes honpolgárok), Wendy Hiller (Gyilkosság az Orient expresszen), Denholm Elliot (A gonosz lady + Az elveszett frigyláda fosztogatói), Fernando Rey (Az ügyvéd, a prosti és a bosszúállók) és José Ferrer (A vasálarcos férfi + A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort). Laura Gemser ezúttal nem csupán nem meztelenkedett, de szótlan is maradt: az Orson Welles által alakított gazdag kubai iparmágnás fiatal barátnőjét játszotta. A férfiálmokat megédesítő színésznő így emlékezett vissza a forgatásra egy 1992-es interjúban:
Amikor kiderült, hogy Stuart Rosenberg olyan külsejű lányt keres, akit a közönség képes lesz kubainak hinni, az ügynököm – próba szerencse alapon − elküldte neki a fotóimat. Nagy meglepetésemre Rosenberg engem választott. Fogalmam sincs arról, látott-e korábban valamelyik fülledt hangulatú, nem épp „családbarát” filmemben. Orson alig bírt járni a testsúlya miatt, de folyton csak evett és evett... Rendkívül művelt ember és kitűnő társalgó volt, de ezen a forgatáson senkivel sem akart diskurálni: amint nem berregett a kamera, a tőle telhető leggyorsabban a kabinjába hömpölygött, és senkinek sem nyitott ajtót. Szegény Faye Dunawaynek sem, aki viszont igencsak beszélni szeretett volna vele. Orsonról úgy hírlett, hogy sem a nehéz természetű dívákat, sem az üres fecsegést nem kedveli, és talán attól félt, Faye duplán lefárasztja − nekem egyébként semmiféle negatív tapasztalatom nem született Dunawayjel kapcsolatban. Az Elátkozottak utazásáról kizárólag kellemes emlékeket őrzök: nem kellett vetkőznöm, sem szöveget tanulnom, sőt szinte mozognom sem, aztán kaptam egy szép summáról szóló csekket. Kár, hogy kevés ilyen lehetőség adódott az életemben, elviseltem volna többet is.
Ráadás:
Laura Gemser Fekete Emanuelleként 1975-ben...
... és a Playboy magazin olasz kiadásának 1976. januári számában
