Cory Wheeler egyike Los Angeles azon középkorú énekesnőinek, akik kitartóan nem viszik semmire egy közepes bárbanda élén, de az álmaikat képtelenek feladni. Cory, bár nem rendelkezik különösebben izgató beszédhanggal, szerény énekesnői fizetését éjszakai műszakos szextelefonos kisasszonyként egészíti ki Angel álnéven, az alkalmi beszélgetőpartnerei pedig nem panaszkodnak: az elcsigázott kamionos vagy a depressziós üzletember nem válogatós; ha legalább egy csipetnyi empátiát észlelnek a vonal másik végén tartózkodó nőben, nekik az már felér egy orgazmussal. Cory fárasztó malacságok ismételgetésével töltött unalmas hétköznapjainak (és hétvégéinek) azonban egy csapásra vége szakad, amikor az egyik hívója nem csupán a lomposát veri ki, hanem a biztosítékot is.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az életveszélyesen elmebetegnek tűnő telefonáló azt harsogja, hogy egy megkötözött prostituált van vele a szobában, és nemsokára elvágja a torkát. Cory hallja a bekötött szájú szerencsétlen nő nyögéseit, majd azt, ahogy a férfi beváltja a fenyegetését. Ezt követően rémült hősnőnk a rendőrségre rohan feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen, de az ügyeletes öreg zsaru kiröhögi, mondván, biztos agyára ment a szextelefonosdi, és csak hallucinált. Egy fiatal, civil ruhás nyomozói karrierre áhítozó egyenruhás rendőr, Nick Ciccini fültanúja lesz felettese és Cory vitájának, majd felajánlja a feldúltan távozó nőnek, hogy a napi szolgálata végeztével ad neki egy lehallgató készüléket, amellyel legközelebb felveheti a gyilkos hangját. A gonosztevő természetesen megint jelentkezik − ezúttal csak dicsekedni −, Nick pedig hamarosan kideríti, mely címre küldte ki a Coryt foglalkoztató cég a rögzített hívás számláját: egy tehetős özvegyasszonynak, Dana P. Ashleynek, akinek tizenegy éve hunyt el a férje. Ha viszont nem a férj az elkövető, akkor vajon ki? Cory és Nick egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám Nick Cory csinos húgával, Meggel is rokonszenvezni kezd, a továbbra is ismeretlen gyilkos pedig mindkét Wheeler nővért felveszi a likvidálandók listájára...
„Ma esti fellépőink: Cory Wheeler és lúzerei.”
„Igen, drágám, jól csinálod, dugj keményebben, aaahhh, aaaaahhhhh.”
„Hármasban szeretnéd velem és egy nőstény flamingóval? Érdekes elképzelés, lássuk, mi jut róla eszembe...”
„Hát neked miben segíthetek, szexis hangú fiú?”
„Hadd mutassam be, hogyan csapolok vért, drága Angel!”
„Az áldozati báránykám már alig várja, hogy végezzek vele.”
„Miket zagyválsz, te beteg állat???”
Az Angela Trimble néven született Debbie Harry a New Wave műfaj egyik legnagyobb hatású zenekara, a New York-i Blondie énekesnőjeként több mint 40 millió albumot adott el, és olyan dalokat repített a slágerlisták élére, mint a Heart Of Glass, a Call Me, az Atomic, a The Tide Is High és a Rapture. Csak idő kérdése volt, mikor fedezik fel maguknak a filmesek a karizmatikus, a punk attitűd pimaszságát a rongyrázó divatbemutatók eleganciájával tálaló énekesnőt: a legsikeresebb felfedezőnek a testi átalakulást bemutató horrorfilmek specialistája, David Cronenberg mondható, aki Videodrome című 1983-as kultfilmjében adott fontos szerepet Debbie-nek, ezzel bizonyítva, hogy nem csak pornósztárból tud komoly színésznőt faragni, de akár egy rockbálványból is. Noha Debbie Harry napjainkig csaknem 70 filmben és sorozatepizódban bukkant fel, a Videodrome-hoz hasonlóan jelentős alkotással többé nem ajándékozta meg a sors: második legjobb filmjének egy 1991-es tévés produkció, a magyar videotékákban annak idején Erotikus gyilkosság címmel forgalmazott Intimate Stranger nevezhető, amelyben eddigi mozgóképes karrierjének legfajsúlyosabb feladatát kapta.
„Tegnap este megöltek a fülem hallatára egy nőt, feljelentést akarok tenni.”
„Ne szórakozzon velem, inkább menjen haza, aztán keressen valami tisztességes munkát: ez a mostani elvette az eszét.”
„Én viszont hiszek magának, Cory... Hadd hívjam meg egy kávéra, aztán meghívhat a lakására. Meglátja, szép nagy... lehallgató masinám van.”
„Néha egy szextelefonos kisasszonynak is kell egy kis kikapcsolódás: én például a Bőrszerkós apáca című képregénnyel szoktam lazítani.”
„A megboldogult férjem megveszekedett perverz volt, de valamiért nem tudtam neki ellenállni, pedig úrinő vagyok... Most is van valakim, aki szintén furcsa ember, de én... Már úgyis tudja, mit akarok mondani, Cory.”
„Azért jöttem, hogy megmelengesselek, Cory Angel...”
A film forgatásakor 46 éves Debbie Harry, akinek külsején ekkoriban már kezdett meglátszani a Blondie fénykorában elfogyasztott drog- és alkoholmennyiség, tökéletes választás volt Cory Wheeler szerepére, amelyet a saját egyéniségével „töltött fel”: Cory – attól az „apróságtól” eltekintve, hogy neki sosem sikerült befutnia − pont olyan, mint Debbie: kiélt arcú, életunt, ám a maga módján érzéki nő, akibe némi jóindulat is szorult. Segítőjét, a rendőr Nick Ciccinit James Russo alakítja, aki lehengerlő teljesítményt nyújtott Farrah Fawcett (Charlie angyalai) megerőszakolójaként az 1986-os feminista drámában, az Elszabadult indulatokban, ezúttal viszont (a jó oldal nyájas képviselőjeként) elég halovány a játéka. A legemlékezetesebbek természetesen most is a „vén profi” mellékszereplők: Grace Zabriskie (Twin Peaks) elsőrangúan ijedt a perverz titkot őrző özvegyként, a gyilkos telefonálót megformáló Tim Thomerson (A bohóc, a problémamegoldó és a sztriptíztáncosnő + Beleszerettem a barátnőm anyjába!) pedig pont az a fajta őrült pszichopata, akit csak a Los Angeles nevű fertő tud kitermelni. Az Erotikus gyilkosságot Allan Holzman rendezte, akinek további említésre méltó munkái a szennyfilmes producergéniusz, Roger Corman (A szexfilm, amelyben Chuck Norris 1 percig karatézik + Halemberek a szépségkirálynő ellen) cége számára gyártott trash Alien-utánzat sci-fi, az 1982-es Forbidden World (Tiltott világ) és A bosszú meztelen karatés angyala. Debbie Harry a filmbéli fiktív zenekara, a Cory Wheeler & A Few Good Men élén két feldolgozást ad elő: az egyik a Young Rascals 1966-os slágere, az I Ain’t Gonna Eat Out My Heart Anymore, a másik pedig Erma Franklin 1967-es soul alapvetése, a Piece Of My Heart, amely egy évvel később Janis Joplin előadásában vált híressé. Az Erotikus gyilkosságot elsősorban Debbie Harry legelszántabb rajongóinak ajánlom, valamint azoknak, akik szeretik a nem éppen világmegváltó, de attól még fogyasztható késő esti retro thrillereket.
„Nem is énekel rosszul ez a fültanú csaj...”
„... benne van már a korban, de még viheti valamire.”
Ráadás:
Debbie Harry is modelkedett a karrierje kezdetén
A Blondie telefonos témájú slágere...
... és a kedvenc Blondie-slágerem
