David Hemmingset (Az ördög szeme) Michelangelo Antonioni (A kaland + Vörös sivatag + Zabriskie Point) popkulturális szempontból vízválasztó 1966-os filmje, a Nagyítás tette világszerte ismertté: az ifjú és roppant tehetséges brit színész e mű hatására néhány hónapra a felső tízezer partijainak népszerű vendége lett, egy évvel később pedig már Hollywoodban tartózkodott, azt remélve, hogy ott valaki megkínálja a következő, még nagyobb sztárságot hozó szereppel. Miközben az áhított felkérésre várt, Hemmings − aki nagykanállal falta az életet és több kőkemény alkoholistának való italmennyiséget fogyasztott naponta – rendkívül hasznos módon ütötte el az időt: a Daisy nevű mulatóba például Dylan Thomas-szavalóestet szervezett magának, amely végül kisebb botrányba torkollott, ugyanis Stuart Whitman (Füstölgő Magnum és tomboló düh + Gyilkos macskanő Egyiptomból + Naiv hippilány a kannibál házában) egy jobbhoroggal kiütötte, miután Davidünk egyenesen a színpadról rányomult a színészkollégája barátnőjére. Egy kevésbé zűrös hollywoodi napon Hemmings úr ráébredt, mi a legmegfelelőbb módja annak, hogy két forgatás között is „releváns” maradjon 1967 hippiktől hangos évében: rocklemezt kell késztenie énekesi minőségben.
David Hemmings kalapot választ
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Hemmings ekkor már nem számított kezdő dalnoknak: 12 éves korában az iskolája gyerekkórusának fiúszopránja volt, szép hangjára pedig a neves komponista, Benjamin Britten is felfigyelt, aki aztán pártfogásába vette és saját zenés darabjaiban szerepeltette. Amikor azonban az ifjú titán mutálni kezdett, Britten nem csupán kirúgta a darabjaiból, hanem olyannyira elvesztette iránta az érdeklődését, hogy szóba sem állt vele többé. Ezek után Hemmings enyhén szólva nem akart többé énekesként érvényesülni, ám 1967-es hollywoodi tartózkodása idején újdonsült szesztestvérei, a Byrds együttes oszlopos tagjai, Gene Clark énekes-gitáros (David Carradine és a hullarészeg „madár”), Roger McGuinn énekes-gitáros és Chris Hillman basszusgitáros meggyőzték arról, hogy a Nagyítást igencsak kedvelő hippik még jobban fogják szeretni, ha kiad egy nekik tetsző pszichedelikus folk rock albumot.
A Nagyítás ikonikus fotósaként
David Hemmings és Jane Birkin a Nagyítás egyik emlékezetes jelenetében
A David Hemmings Happens című lemezt Gene Clark szerzeménye, a Back Street Mirror indítja, amelyet egy Tim Hardin-feldolgozás, a Reason To Believe követ. A többi dalt Hemmings, McGuinn, Hillman, Ed Thigpen bérdobos és egy William B. Martin nevű zeneszerző improvizálta a stúdióban: a stabilan másnapos Hemmings szó szerint menet (azaz felvétel) közben találta ki a szövegeket, egy kivételével: azt a stúdióba jövet az autóban firkantotta le egy papírfecnire. Mivel a színész eddigre minden pénzét elbulizta, a lemez megjelentetését felvállaló MGM cégtől 10 ezer dollárt kért a fáradozásaiért, amelyet készségesen ki is fizettek neki készpénzben, elvégre a legmenőbb aktuális sztárjukról volt szó. Hemmings a pénzzel a zsebében visszatért az Egyesült Királyságba további brit filmekben szerepelni, az album pedig a boltokba kerülése után nem sokkal eltűnt a rocktörténelmi süllyesztőben, ahonnan csak egy évvel a színész halála után, 2004-ben bukkant elő, méghozzá digitálisan újrakeverve és CD-változatban. Hemmings tömény itókába áztatott és temérdek cigarettától rekedtes hangja semmivel sem rosszabb vagy kevésbé szuggesztív mondjuk Bob Dylanénél (sőt, véleményem szerint az övénél még jobb is), úgyhogy a 60-as évek kuriózumaira vadászóknak tökéletes zsákmányt jelenthet a lemez. A termék hátsó borítóján annak első megjelenésekor egy bizonyos Liz Smith méltató sorai díszelegtek, aki valószínűleg minden éjjel Hemmingsszel álmodott: csábítóan hüllőszemű, pimaszul férfias költőnek és hedonista különcnek nevezte a színészt, aki III. Richárd, Mr. Hyde, Hasfelmetsző Jack, Arábiai Lawrence, Caligula, Nagy Sándor és Dorian Gray tulajdonságaival rendelkezik... David Hemmings a skót whiskyre esküdött, a túláradóan lelkes Liz viszont valószínűleg spangliködben töltötte mindennapjait.
David Hemmings a stúdiómunkálatok közben
Négy dal az albumról:
