Hogy december 24. miért fontos egyházi ünnepnap, azt teljesen felesleges lenne magyarázgatni, a Föld bolygó lakosságának túlnyomó része tisztában van vele. Hogy december 24. miért fontos zsáner- és szennyfilmes dátum.... na, ez viszont idehaza némi magyarázatra szorul. A következő okból örvendeznek világszerte a retromániákusok e jeles napon: 1948. december 24-én, egy máltai származású papa és egy szicíliai származású mama jóvoltából bukkant fel planétánkon Edwige Sfenek, aki aztán Edwige Fenech (ejtsd: Edvizs Fenek, vagy ha épp úgy tartja kedved: Fenék) művésznéven vált Olaszország első számú szexvígjátékos komikájává és szexkrimis (giallós) hősnőjévé.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Mialatt Fenech kisasszony a kiadós vetkőzéssel tarkított filmes jelenéseinek köszönhetően Itáliában, Nyugat-Európa számos országában és az USA-ban is rengeteg sóvárgó hímnemű rajongót szerzett magának az 1970-es évtizedben, Magyarországon a szocialista erkölcscsőszök egyetlen „rázósabb” munkáját sem engedték mozivászonra vagy tévéképernyőre kerülni, úgyhogy nálunk a legtöbben A lator című bibliai témájú tragikomédia „legnézhetőbb” szereplőjeként emlékeznek rá, nem pedig mondjuk fehérmájú fotós hölgyként az egyik leperverzebb talján erotikus thrillerből vagy egy sorozatgyilkos zongoraművész dögös barátnőjeként. Bár Edwige-t főleg a B-vonal romlott lelkű zsenijei, például Sergio Martino (James Bond kedvese az óriásaligátor ellen + A riksás, a sztriptíztáncosnő és a boszorkány + Bombanő a kannibál isten hegyén) és Lucio Fulci (Beatrice Cenci) foglalkoztatták, olykor a leghíresebb olasz mozicsillagok oldalán is megmutathatta, mit tud: Ugo Tognazzi (A macska és a fogadást elvesztő cicababa) a Rossz gondolatok című 1976-os rendezésében a szuperszexi felesége szerepét osztotta rá, Monica Vittivel (Nászéjszaka a börtönben + A kaland + Vörös sivatag) pedig a Szerelmeim című habkönnyű 1978-as vígjátékban bolondozhatott. A sok olasz férfi által a legszexibbnek vélt színésznő egy ideig a sok olasz nő által a legszexibbnek vélt macsó színésszel, Fabio Testivel (A Ferramonti-örökség) élt, majd Sergio Martino bátyjához, Luciano Martino producerhez (Deborah édes teste + Gioia halálosan szexi fotói) ment feleségül, és neki szülte meg Fabiónk fiát − ezt Fenech eleinte büszkén állította, később viszont hevesen tagadta. Az idősebb Martino fivér elhagyása után ő maga is felcsapott producernek, leghíresebb munkája ebbéli minőségben az Al Pacino nevével fémjelzett 2004-es Shakespeare-adaptáció, A velencei kalmár. Rajongója, Quentin Tarantino róla nevezte el Ed Fenechnek a Becstelen brigantik című filmje egyik szereplőjét, a Cathedral nevű, Black Sabbath-hatású brit metálbanda pedig Edwige’s Eyes címmel írt dalt a tiszteletére.
Edwige Fenech Sergio Martino Il tuo vizio è una stanza chiusa e solo io ne ho la chiave című erotikus thrillerjében
A Rossz gondolatok forgatásán Ugo Tognazzival
A Szerelmeim egyik jelenetében a Legyetek jók, ha tudtok Fülöp atyájával, Johnny Dorelli színész-popénekessel
A Marino Girolami (Repülj és szexelj!) által rendezett erotikus komédiában, a Grazie... nonna-ban
Az Alle Kätzchen naschen gern című pikáns német vígjátékban
A Perché quelle strane gocce di sangue sul corpo di Jennifer? című szexi és véres krimi reklámkártyáján
Az „osztrák Alain Delonnal”, Robert Hoffmann-nal a Le calde notti di Don Giovanni című komédiában
Quentin Tarantinóval a Becstelen brigantik olasz premierjén
Edwige Fenech többször is felfedte bájait a Playboy magazin olasz kiadásában
Ráadás:
Edwige Fenech egy 1970-ben adott interjúja alapján rockrajongónak mondható, a kedvenc előadói pedig Jimi Hendrix és Otis Redding, akiktől az alábbi két dalt különösen szereti.
