Egy gazfickó meglep egy csinos szőkeséget a hálószobájában, és rugós késsel fenyegetőzve szexre kényszeríti. Mialatt az erőszaktevő egyre közelebb kerül az orgazmushoz, az áldozata megkaparintja a kést, és hátba döfi vele. Ekkor kigyúlnak a fények, és rájövünk, hogy egy londoni éjszakai lokálban vagyunk, ahol efféle előadásokkal szórakoztatják a tizennyolc éven felüliekből álló közönséget. Peter Bedellnek, a playboyi életvitelt folytató ügyvédnek is ez a törzshelye, és a showműsor végeztével újabb leendő ágyastársat cserkész be: Annát, a szemrevaló olasz prostituáltat.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Peter az alkalmi partnereit rendre bíró nagybátyja elegáns villájában teszi magáévá: jelenleg ugyanis nála lakik, az öregúr pedig munkamániás, és csak hajnaltájban képes hazaindulni a bíróságról, ahol a tárgyalások után aktákat olvasgat órákon át. Ezúttal azonban Peter képtelen a tettek mezejére lépni, mivel majdnem orra bukik az inas holttestében, és hamarosan a derék cseléd gyilkosa is felbukkan: Quill az, aki nemrég szabadult a sittről, és meglehetősen ideges természetű. Amikor a bíró hazatelefonál Peternek és közli vele, hogy nemsokára átküld egy rendőrt egy fontos iratköteggel, az unokaöccs nem tudja elmondani neki, miféle slamasztikába került, ugyanis Quill pisztolyt szegez a fejének, amíg le nem rakja a telefonkagylót. Amikor becsönget az ígért rendőrt, Peter azt hiszi, végre akad valaki, akivel ártalmatlaníthatja Quillt, de hatalmasat csalódik: az egyenruhát nem más viseli, mint Arthur Welt, Quill egykori cellatársa, akit Peter nagybátyja ítélt annak idején több évtizednyi börtönre. Vajon miképp kíván Welt bosszút állni a bírón, és hogyan akadályozhatja meg a terve végrehajtásában Peter, akinek közben Annát és saját magát is meg kell mentenie?
„Érdekes a mai műsor, az ilyenek miatt szeretek ebbe a lokálba járni.”
„Viszont az a nő ott szemben még érdekesebb...”
„Annak a jóképű fickónak a zsebében biztos több fontocska lapul, mint ennek a mellettem ülő bajuszosnak a bankszámláján.”
„Milyen kényelmes a sittes ágy után itt heverni gazdagéknál...”
„Ne ugrabugráljanak, kérem, mert mindjárt kitör belőlem az elmebeteg!”
A Tarantino- és Retrokult-kedvenc direktor, Enzo G. Castellari (Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász) elsősorban kíméletlen és feszes tempójú akciófilmjeiről híres, olykor azonban más műfajokba is kirándulást tett. A csipetnyi (vagy épp rengeteg) szexet felvonultató, csavaros történetvezetésű és a dekadens nagypolgárságot pellengérre állító olasz krimik, a giallók világába csupán egy alkalommal merészkedett el, mégpedig az 1971-es olasz-spanyol koprodukció, a Gli occhi freddi della paura (A félelem hideg szemei) révén, amelyet a magyar videotékákból Hideglelős rettegés címmel lehetett kikölcsönözni a 90-es években. A londoni külső és római belső helyszíneken forgatott túszdráma klausztrofób hangulatát Castellari azzal igyekezett minél áthatóbbá tenni, hogy spanyol operatőrével (Antonio L. Ballesteros) meglepő gyakorisággal szinte belenyomatta a kamerát színészei arcába, azaz csak úgy „ömlenek” a filmben a premier plánok.
„Peter? Nemsokára átküldök valakit pár aktával... Nem, nem megyek még haza, mihamarabb szeretnék belepusztulni a melóba.”
„Na, végre valaki, aki megoldja helyettem a kínos helyzetet!”
„Arra ne számíts, öregem, az élet iskoláját jártam ki, nem a rendőrtisztit.”
„Vajon a divatos parókám nélkül vonzóbbnak találnak a bűnöző urak?”
„Ne reménykedj, kislány! Mi Quill-lel már túl vagyunk a barátságon, nekünk aztán hiába dorombolsz.”
A szereplőgárdára sem lehet panasz: egy hasonló témájú amerikai filmben rokonszenves szenvedő alanyok állnának szemben a gonosz banditákkal, Castellarinál azonban a túszok és a túszejtők egyformán ellenszenvesek. A bájgúnár ügyvédet a spagettiwesternek revolverhőseként edződött Gianni Garko (Emberi fül a szexi topmodell hűtőjében), a túlélés érdekében bármire hajlandó Annát pedig az egyik legtöbbre tartott olasz színésznő, Giovanna Ralli (Beszéljünk a nőkről! + Rómában éjszaka volt) formálta meg, aki 2003 óta a legmagasabb olasz állami kitüntetés (Ordine al Merito della Repubblica Italiana) birtokosa. Rallinak hosszú karrierje során olyan legendás partnerei voltak a filmvásznon, mint Nino Manfredi, Alberto Sordi, Ugo Tognazzi és Marcello Mastroianni, de ha úgy hozta a sors, zsánerfilmekben is szívesen tiszteletét tette. A volt cellatársát szerelemmel szerető Quillt egy fiatal spanyol színész, Julián Mateos játszotta, a bosszúszomjas Arthur Weltet pedig a roppant tehetséges, a Hideglelős rettegés legjobb alakítását prezentáló amerikai Frank Wolff (A szőke ciklon, aki talán nem is létezik), aki a film debütálásának évében különös kegyetlenséggel vetett véget önkezével az életének (elvágta a torkát a szállodai szobájában). A filmben jobbára csak telefonálgató bírót a népszerű spanyol sztár, Fernando Rey (Francia kapcsolat + A vágy titokzatos tárgya) keltette életre, akinek ezúttal is az a feladat jutott, mint oly sok más alkotásban: szakállával és intellektuális öreguras külsejével tiszteletreméltóságot kellett sugároznia. A Hideglelős rettegést indító lokálbéli szexműsor szőkéjében pedig a kalandos életpályájú német Karin Schubertet ismerhetjük fel, aki nem csak Michel Piccoli vagy épp Richard Burton oldalán domborított, de pornófilmekben is. Enzo G. Castellari egyetlen giallója nem a műfaj legfényesebben vöröslő ékköve, ám van annyira jó, hogy a retro örömökre vadászóknak kellemes esti kikapcsolódást nyújtson: az avantgárd jazzbe hajló kísérőzenéjét mellesleg Ennio Morricone szerezte.
Ráadás:
Karin Schubert és Giovanna Ralli megmutatja magát.
