Egy walkmanjén szimfonikus zenét hallgató pszichopata betér egy édességboltba, ahonnan azonban nem csokival megrakodva távozik, hanem a jobb sorsra érdemes eladó bizonyos testrészeit viszi haza. Michele Livet, a helyi cinikus hekus kapja meg a gyilkossági ügyet főnökétől, aki nem győzi figyelmeztetni, hogy kellő gyorsasággal elfogott tettes híján kénytelen lesz alaposan seggbe rúgni. Livet kőkeményen nekilát a nyomozásnak, és már rögtön az elején meghökkentő telefonhívást kap: Tracy Grant, az özvegy és igen csinos könyvszerkesztő egy szépen becsomagolt fület talált reggel a hűtőjében. Livet a helyszínre siet, elviszi onnan a fület a rendőrségi laborba, ahol aztán a halottkém megállapítja, hogy az bizony a boltosé.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Tracynek nem csak a férje, Abe halt meg a közelmúltban, hanem a bátyja, Rad is. Ráadásul Abe holttestét valaki kiásta előző este, és ismeretlen helyre vitte, ami nem dobta fel különösebben az özvegyet. Az sem elhanyagolható tény, hogy a fül hűtőbe csempészője nem betört Tracy villájába (amely legalább olyan csinos, mint Tracy), hanem kulcsa volt hozzá. Miután a walkmenes pasas egy bevásárlóközpont mosdójában elveszi egy nő kezét, majd felszögeli kopogtatónak Tracy ajtajára, Livet már meggyőződéssel vallja, hogy sorozatgyilkossal van dolga, aki testrészeket gyűjt. Abe múltjában vájkálva Livet rájön, hogy a mintaférj rendszeresen eljárt egy perverz hintókölcsönző, Guy Morangi istállójába, ahol külön szobát tartott fenn magának és barátnőinek... meg férfi szeretőinek. Abe szobájában Livet egy Abe-et egy fiatalember táraságában ábrázoló fényképre és egy noteszre bukkan, az utóbbiban pedig egy pszichológusnő, Emily Worthing telefonszámára. Worthing elmeséli Livetnek, hogy Abe egy barátja, Tim Bell számára kérte a segítségét, aki enyhén szólva nem volt képes tolerálni azt, hogy Abe házasságban él egy nővel. Amikor újabb gyilkosság történik, a Livetnek egyre rokonszenvesebb Tracy pedig egy borítékban az áldozat hímtagját kapja meg, a felügyelő úgy dönt, most aztán tényleg kézre keríti a tettest és megoldja a rejtélyt, amelyhez Tracynek, Abe-nek, Radnek, Timnek, valamint Tracy bernáthegyijének, Bónak is van némi köze...
„Haláleset miatt mára bezárt az édességbolt! Vérhabos tortából viszont bárkinek bármennyit szívesen házhoz szállítok...”
„Lássuk, mit szól majd Tracy az ínyencfalathoz, amellyel meglepem!”
„Úristen! De hisz ez nem a diétás zöldségfasírtom!!!”
„Esküszöm, hogy reklamálni fogok a biocenterben... vagy a rendőrségen.”
„Szóval fület talált a hűtőjében, Mrs. Grant... Mondja el szépen, hogyan is került sor erre, csupa fül vagyok. Elnézést, nem bírtam megállni, rendőrhumorral eresztem ki a fáradt gőzt...”
„Mrs. Grant? Mario Fulci vagyok, a temető igazgatója. Sajnálattal közlöm Önnel, hogy a kedves férje holttestét valaki eltulajdonította. A kellemetlenségért némi árengedményt adunk az éves sírbérletből.” Természetesen nem a véletlen műve, hogy e mellékszereplő két horrorfilmes rendezőikon – Lucio Fulci és a Body Puzzle direktorának édesapja, Mario Bava – nevét viseli
„Hallatlan! És mi lesz, ha szegény drágám zombiként nem talál vissza Önökhöz? Vagy ha megfázik útközben? Bárcsak nagykabátban temettük volna el!”
1992-re a giallo, avagy a vérben és szexben tocsogó, Itália és Amerika válogatott szívdöglesztő díváit felvonultató retro olasz bűnügyi filmek műfaja szinte végérvényesen megfáradt és kiment a divatból, a zsáner egyik másodgenerációs mesterének számító Lamberto Bava (Gioia halálosan szexi fotói) azonban még ekkor is képes volt összehozni egy minőségi produkciót, amelyben az érzékiségnek kevés, a szövevényes bűnténysorozat felgöngyölítésének viszont annál nagyobb teret adott. Miközben a gyilkos az áldozatai testéből kihasított „puzzle”-darabkákkal zsonglőrködik, a néző Livet felügyelő munkáját figyelve a rejtély kirakósjátékát illesztgeti össze. Az elkövető arcát kezdettől ismerjük, csak épp azt nem tudjuk, ki ő, és mi a fenért gyűjti mások szerveit és testrészeit, ám végül erre is fény derül. Bava távolról sem veszi olyan komolyan magát, mint mondjuk az olasz Hitchcocknak kikiáltott Dario Argento (A szőrmebolond Meat Loaf sztriptíztáncosnője), és inkább a fekete humorba hajló morbiditás híve, mint a művészi törekvéseké. Habár az odahaza Misteria címmel forgalmazott Body Puzzle kevésbé sokkoló, mint egyes korábbi munkái, ebben is akad bőven olyan jelenet, amely nem épp a lágy romantikus vígjátékok kedvelőinek való: egy lenyisszantott kéz előbb egy bevásárlóközponti vécécsészében landol, majd Tracy ajtaján köt ki; a gyilkos egy medence mélyén heréli ki úszómester áldozatát, majd a „zsákmányt” elküldi Tracynek; a vak gyerekeket oktató és óra közben meggyilkolt tanárnő vére pedig egyik diákja arcára fröccsen, amitől a nebuló azt hiszi, hogy a padtársa leköpte.
„A fület még úgy-ahogy elviseltem, de ez a kéz alaposan kezelésbe veszi az idegrendszeremet.”
„Abe, a nőcsábász? Hát, nálam a fiúkat gyakrabban hintóztatta a lányoknál...”
„Azt akarja mondani, Morangi, hogy Abe biszexuális volt?”
„Nem akarom mondani, de ha már így rákérdezett...”
„Tim Bell, akit Abe hozzám küldött analízisre, meglehetősen melegnek tűnt, sőt erőszakosnak... Persze ne írja bele a jelentésébe, felügyelő úr, hogy ezt mondtam. Pszichológusi titoktartás meg egyebek, hiszen tudja... Na, miről is meséljek még?”
„Fürdőzők, rettegjetek, megjött az ivartalanító kartárs!”
„Mi az a csúfság a borítékban? Kérem, mondja azt, hogy csak egy ujjat kaptam ezúttal, Livet nyomozó...”
„Sajnálom, Mrs. Grant, betegesen őszinte vagyok: ezúttal nincs ujj a nap alatt... Elnézését kérem, megint nem bírtam ki, nekem is kell egy kis áramszünet...”
A Body Puzzle szereplőgárdájából a Tracy Grantet alakító Joanna Paculáé (Halálra jelölve + Szökés Sobiborból) számít a legismertebb névnek. A lengyel származású, pályafutását színpadi színésznőként kezdő Pacula 1981-ben, a hadiállapot kihirdetése után hagyta el Varsót, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol egyrészt Vogue-modellé vált, másrészt a végzet titokzatos európai asszonyait alakította különféle műfajú filmekben. A Gorkij park című 1983-as hidegháborús kémdrámában nyújtott alakítását olyanok méltatták, mint Roman Polanski, és a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-jelölést kapott érte. Bava visszaemlékezése szerint Pacula olyannyira jégkirálynőnek bizonyult a forgatáson, hogy a szívéhez képest még a figurája hűtőjében is sivatagi forróság honolt. A Livet felügyelőt megformáló Tomas Arana (Több mint testőr + Gladiátor) megpróbálta felcsípni az általa „két lábon járó neurózisnak” becézett dívát, de hatalmas kikosarazásban részesült, a közös munkájukra azonban mindez nem nyomta rá a bélyegét. Guy Morangit, a konflisokat gyűjtő léha meleg arisztokratát egy meleg arisztokrata, Giovanni Lombardo Radice (A zongoraművész és a Playboy-modell) alakította, akit a családja hajlama okán kitagadott örökségéből, ezért aztán színésznek állt. Radice olyan kultikus olasz horrorfilmekben bukkant fel, mint az Antonio Margheriti-féle Cannibal Apocalypse, az Umberto Lenzi rendezte Cannibal Ferox és Ruggero Deodato mesterműve, A ház a park szélén. Livet felügyelő lefelé taposó és felfelé nyaló főnökét Gianni Garko (Hideglelős rettegés + Szörnycápa), a páciensei minden titkát lelkiismeret-furdalás nélkül kifecsegő Worthing pszichológus asszonyt pedig a 70-es évek szexi giallóinak egyik legnagyobb sztárja, Erika Blanc (A szomszéd nője mindig vonzóbb) játszotta.
„Tudja, Livet, azért én vagyok a rendőrfőnök, nem pedig maga, mert ugyanakkora erővel rúgom seggbe az arra érdemeseket, mint amekkora erővel meg tudom csókolni az arra érdemesekét. Jobb lesz, ha minél előbb hoz nekem egy tettest, különben rákerül a popsiba rúgandók listájára.”
„Egy ideig eltart még a nyomozás, uram... Várakozás közben nyugodtan gyönyörködjön Lamberto Bava impozáns beállításaiban. Tisztára úgy filmezi Tracyt/Joannát, ahogy az apukája is tenné!”
„Joanna... akarom mondani: Tracy... Tudom, hogy nem vagyok az esete, de azért dugunk?”
„Láttam azt a filmet, amelyet Bologninivel csinált... A szerelem tiltott ösvényei... Azt kell mondjam, adott pár ötletet...”
„Csak a kamera előtt leszek a magáé, Tomas... akarom mondani: Michele.”
„Nekem az is bőven elég, a lényeg, hogy legyen mit mesélnem az unokáimnak.”
A filmbéli őrült gyilkos eredetileg Carl Orff Carmina Buranáját hallgatta volna a walkmanjén rémtettei végrehajtása közben, ám a komponista örökösei végül nem engedélyezték felmenőjük muzsikájának horrorkrimiben való felhasználását: helyette Modeszt Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című nyugtalanító zenekari művére áll össze a testpuzzle. És végezetül a hab azon a bizonyos tortán: a filmben Tracy Grant villáját „alakító” kacsalábon forgó építmény egy felesége meggyilkolásával vádolt üzletember tulajdona volt, akit épp házi őrizetben tartottak a forgatás idején, úgyhogy a stáb őt és az őreit kerülgette. Aki kíváncsi arra, milyen az egyik utolsó valamirevaló giallo, ismerkedjen meg Lamberto Bava alkotásával – vagy jól fog szórakozni rajta, vagy gazdagabb lesz egy álmatlan éjszakával... Az sem kizárt, hogy mindkét élményre sor kerül.
„Jaj, Bo, látod, besötétedett, a csúnya nyomozó bácsi meg még mindig nem ért ide az őrsről, pedig állítólag nem tud nekem ellenállni.”
„Ráadásul megint furcsa dolog került a hűtőmbe...”
„Ne búsulj, Bo! Hamarosan letartóztatják a gyilkos bácsit, aki kidobta a kutyakaját és emberi testrészeket rakott a helyére.”
„Akárki is jár a házban, én készen állok megvédeni magam.”
„Tudom, mit akarsz kérdezni, Tomas/Michele... Megmentettél, de ettől még filmen kívül nem lesz köztünk semmi.”
Ráadás:
Erika Blanc a Playboy olasz kiadásának 1978. szeptemberi számában
