Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász

Il cacciatore di squali / The Shark Hunter (1979)

2022. november 23. - Teakbois

Noha 1979-et írunk, a megnevezetlen karibi szigeten éldegélő Mike Di Donato úgy néz ki, mintha képtelen lenne szakítani azzal az imázsával, amelyet még 1969-es Woodstocki Fesztivál kedvéért alakított ki. A békés hippi remetét sejtető külső azonban csalóka: Mike rettenthetetlen cápavadász, aki különféle módszerekkel ritkítja a tengeri ragadozók állományát, legyakrabban azonban egy szál késsel szeret szembeszállni velük. Ha Mike-unk éppen nem Spielberg kedvenc halait mészárolja, egymaga kiszórja a törzshelyének mondható kricsmiből a rossz magaviseletűeket, vagy kényelmesen elhentereg csinos latino barátnőjével. Szőke loboncos hősünknek azonban hamarosan búcsút kell intenie az idillien macsó hétköznapoknak, ugyanis gyanús alakok érkeznek az ő kis édenébe, akik egy olyan elsüllyedt repülőgépet keresnek, amelynek fedélzetén egy széfben 100 millió dollár várja, hogy megkaparintsák. Mivel a roncs közelében hemzsegnek a cápák, a válogatott nehézfiúk Mike-ot szemelik ki idegenvezetőnek, neki azonban megvannak a maga tervei – már jó ideje a mesés vagyon „felszínre hozásán” fáradozik, és vicceskedő segédjén kívül senkivel sem kíván osztozkodni a zsákmányon. Ki ez a mogorva cápavadász, mi szél hozta erre az isten háta mögötti szigetre, és milyen sötét titkot rejt a múltja?

the_shark_hunter.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Az 1938. július 29-én született római Enzo G. Castellari filmkészítő családban jött világra: Apja Marino Girolami, aki a bokszkesztyűt cserélte rendezői székre, nagybátyja pedig Romolo Guerrieri, aki ugyanolyan műfajokban direktorkodott, mint később az unokaöccse. Az apja nyomdokain haladó Castellari is bokszolóként kezdte, ám végül ő sem tudott ellenállni a mozi csábításának. 1966-ban indult a rendezői pályafutása, amelynek során nem szégyellt ihletet meríteni amerikai vagy hazai kollégái alkotásaiból, sőt attól sem kínozta a lelkifurdalás, ha egyenesen szemérmetlenül leutánozta a műveiket. Első filmjei olcsó, de jövedelmező spagettiwesternek voltak, amelyek közül a Jöttem, láttam, lőttem (I tre che sconvolsero il West, 1968) Magyarországra is eljutott, fő westernje, a legjobb olasz cowboyfilmek közé tartozó 1976-os Keoma pedig hazánkban is nagy népszerűségnek örvend.

mv5bmtq3mzkwotywov5bml5banbnxkftztcwntmymtqwoa_v1.jpgEnzo G. Castellari, az olasz akciófilmek mestere 

Castellari megpróbálkozott a giallók (a Sherlock Holmesnak való bűnügyeket szexi szituációkkal és véres erőszakkal ötvöző tipikus olasz krimik) zsánerével a Hideglelős rettegés (Gli occhi freddi della paura, 1971) révén, majd a habkönnyű komédiákéval is A sors keze (Ettore lo fusto, 1972) forgatásakor, de hamar kiderült, hogy egyik sem az ő terepe. Amiben Castellari kimagaslót tudott alkotni, az az akciófilmek műfaja volt: leghíresebb műve, a II. világháború idején játszódó 1978-as The Inglorious Bastards (olasz címe Quel maledetto treno blindato) is egy robbanásokban és géppuska-ropogásban gazdag eposz, amelyet egy bizonyos Quentin Tarantino annyira megkedvelt, hogy 2009-ben (néhány betűnyi különbséggel) ugyanilyen címmel készítette el saját „amerikaiak a nácik ellen” típusú filmjét.

inglorious-bastards-poster.jpg

Enzónkat 1973-ban hozta össze első ízben a jó szerencse kedvenc színészével, az 1941. november 23-án született Franco Neróval (Tisztes honpolgárok), akiről később ezt nyilatkozta:

Francóval annyira bírjuk egymást, hogy legszívesebben folyton együtt dolgoznánk.

A karizmatikus, a helyét bármilyen filmben megálló és a nyaktörő kaszkadőrmutatványok egy részét is magára vállaló Neróval készítette el Castellari a La polizia incrimina la legge assolve (1973) című kemény zsarufilmet, amely akkora sikert aratott, hogy megannyi egyéb rendezőt is hasonlók gyártására inspirált. Castellarin a másolói ösztön leginkább a ’80-as években hatalmasodott el: ekkoriban forgatta a John Carpenter-féle Menekülés New Yorkból mintájára összetákolt posztapokaliptikus 1990: I guerrieri del Bronx-ot (1982) és folytatását, a Fuga dal Bronx-ot (1983). Legpofátlanabb „copycat” húzásának azonban az 1981-es The Last Shark (L’ultimo squalo) minősül, amely nem más, mint Steven Spielberg 1975-ös sikerfilmjének, a Cápának kis költségvetésű újrázása. A két mű közötti hasonlóságok oly mértékben nyilvánvalóak voltak, hogy a Cápa jogait birtokló Universal Stúdió beperelte Castellariékat, akiknek ezt követően minden moziból „el kellett takarítaniuk” az utánzás jegyében fogant produkciójukat. Mielőtt azonban más hátuszonyával ékeskedett volna, Castellari készített egy ízig-vérig olasz cápamesét is, méghozzá a régi jó baráttal, Franco Neróval karöltve.

shark-hunter.jpg

Franco Nero, akinek szigonyától minden cápa retteg

Az 1979-ben forgatott Cápavadász (Il cacciatore di squali) ötlete Enzo Doria producer fejéből pattant ki, ám a főszereppel megkínált Nero hallani sem akart róla, hogy Doria maga rendezze a filmet, úgyhogy felhívta Castellarit, aki azonnal igent mondott, amikor felkérte a rendezői feladatok elvégzésére. Helyszínül a Mexikóhoz tartozó Cozumel festői szigetét választották, ám a repülőjegyek megvásárlásával és a gázsik kifizetésével Doria el is költötte a rendelkezésére álló pénzt. Így hát a kellékek és a jelmezek terén rögtönözni kellett: a színészek a saját ruháikban szerepeltek, sőt még a cápagyilkos szőke fürtjeire sem költöttek egy árva lírát sem. Franco Nero – aki úgy vélte, hogy egy valamirevaló karibi cápavadász csakis hosszú, virággyermeki séróval lehet hiteles – nem sokkal a nagy utazás előtt szépen elment egy barátnőjéhez, és kölcsönkért tőle egy kevésbé mutatós parókát.

tumblr_osu7hqcekk1snghrzo1_640.jpg

Kemény fickó kölcsönkért hajjal

A Cápavadász eredeti forgatókönyvét Alfredo Giannetti írta, aki korábban Oscar-díjat nyert a Marcello Mastroianni és Stefania Sandrelli nevével fémjelzett tragikomédia, a Válás olasz módra (Divorzio all’italiana, 1961) kapcsán. Ám a soknemezetiségű szereplőgárdából csak kevesen beszéltek olaszul, így a szövegkönyvet le kellett fordítani angolra. A fordítás annak rendje és módja szerint elkészült, megannyi példányt nyomtattak belőle, ezeket pedig a Cápavadász Gómez kapitányát alakító spanyol színész, Eduardo Fajardo hozta egy táskában Mexikóba… Azaz csak hozta volna, mert a táska Fajardo gépének landolása után nem került elő. Egy hollywoodi megasztárokat felvonultató amerikai produkció gárdáján ekkor kétségtelenül úrrá lett volna a szívrohamot indukáló pánik, az olaszok viszont már rég hozzászoktak, hogy náluk egy film csak felettébb ritkán készül forgatókönyv alapján, így aztán végigimprovizálták az egész forgatást, magukkal „rántva” nem olasz kollégáikat is. A rögtönzött szövegeket az amerikai szereplő, Michael Forest fordította le menet közben és adta sietve a társai „szájába”. Speciális effektusokra költhető pénz híján Castellariék igazi cápákkal dolgoztak, méghozzá nem épp állatbarát módon (a képsorok alapján azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a kaszkadőrök olykor valóban megölték őket). Franco Nero visszaemlékezése szerint: 

Este mind elmentünk cápákat fogni, amiket aztán bedobtunk egy ketrecbe, ami a mólóról lógott a vízbe. Reggelre szerencsétlen halak már félholtak voltak, így nem jelentettek veszélyt senkire, nyugodtan forgathattunk velük.

mv5byjy4mjq5mtqtyjuwns00otuzlwexzdatzme5otfjzjq5mzc4xkeyxkfqcgdeqxvymtq3njg3mq_v1.jpg

A Cápavadász zenéjét Guido és Maurizio De Angelis szerezte. A számos Bud Spencer + Terence Hill opuszhoz muzsikát komponáló testvérpárnak esze ágában sem volt feszültségkeltő hangmontázzsal növelni a film vonzerejét, magasról tettek az elvárásokra – vagy pusztán annyi történt, hogy eddigre már menthetetlenül „elbádszpenszeresedtek”… Franco Nero ennek köszönhetően vagy roppant vérpezsdítő diszkózenére cserkészi be uszonyos áldozatait, vagy pedig olyan muzsikára ontja vérüket, amely egyenes ági leszármazottja a Különben dühbe jövünk jellegzetesen bohókás főcímdalának. De Angelisék többször is elsütik a filmben ugyanazt a dizsis tételt: ez szól például ama emlékezetes üldözés alatt is, amikor Franco Nero először autóval, majd futva, végül pedig kisrepülővel kergeti az osztrák Werner Pochath által játszott aljas bűnözőt.

nero_22.jpg

A Cápavadász Magyarországon is felbukkant a VHS-korszakban. Franco Nero tényleg frankó színész, a kazetta forgalmazói viszont olyannyira annak tartották, hogy ezt a sztár nevének átalakítása révén is érzékeltetni akarták. (Hogy a papírpénzből miféle alkímiai eljárással varázsoltak aranyat, mire a film hazánkba érkezett, arról fogalmam sincs.)

sharkhunter.jpg

A német VHS-kiadás címe igazi trash popkult remeklés… Ha már Franco Nero anno az 1966-os Django szófukar revolverhőseként híresült el, nyugodtan le lehetett húzni akárhány bőrt a témáról − így vált Cápavadász Mike a Dzsungel Dzsangójává. Az, hogy az őserdei Dzsangó dzsungelbe még tanulmányi kirándulás céljából sem megy el a filmben, hanem inkább a cápákat pusztítja a nyílt tengeren, vagy part menti matrózkocsmákban balhézik, a parádés cím kiötlői közül senkit sem zavart. Ne zavarjon hát minket sem, hanem élvezzük kedélyes szívű trash fanatikusok módjára a Cápavadászt, amely könnyed retro kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik rá tudnak hangolódni.

mv5bnjezztc4zmitnzbhmc00mtnhlwe1mzmtmtm0ogm2njrknmuwxkeyxkfqcgdeqxvymtq3njg3mq_v1.jpg

Ráadás:

vlcsnap-2021-05-05-23h48m33s906.pngA Cápavadászban Enzo G. Castellari saját magának is adott egy szerepet: hidegvérű bérgyilkost alakít, aki alaposan helybenhagyja Franco Nerót, sőt egy pocsolyában is meghempergeti

nero_clery_24.jpgFranco Nero jól érzi magát az Autostop rosso sangue című filmben a Bond-lány Corinne Cléryvel

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

James Bond kedvese az óriásaligátor ellen (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

Mussolini legromlottabb bombanői (18+)

A legszexibb terepjárós lány (18+)

Deborah édes teste (18+)

A Playboy-modell és a szemtanú (18+)

Emanuelle szexbosszúja (18+)

A verekedős pap, a zsaru és a gengszter (18+)

Frankenstein szörnye nagy bottal jár (18+)

Amikor Fekete Emanuelle apácának állt (18+)

Ursula Andress: Bombanő a kannibál isten hegyén (18+)

A szomszéd nője mindig vonzóbb (18+)

Gyönyörű fotómodellek veszélyes vizeken (18+)

Villamosszéktől a vizespólós szépségversenyig (18+)

Stefania Sandrelli: Egy ágyban és agyban az ördöggel (18+)

Füstölgő Magnum és tomboló düh (18+)

Repülj és szexelj! (18+)

Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)

A szőke ciklon, aki talán nem is létezik (18+)

Gioia halálosan szexi fotói (18+)

Halál és élvhajhászat Velencében (18+)

Forró egyiptomi árnyak (18+)

Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő (18+)

Az ördög nászéjszakája (18+)

A riksás, a sztriptíztáncosnő és a boszorkány (18+)

Mindenre kapható modellek életveszélyben (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr3816625686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2021.12.17. 15:44:13

Jó kis poszt - szokás szerint.
Rémlik, hogy megboldogult fiatalkoromban valamelyik gazdaságos magyar csatornán (viasat, szívtv, tv3, film+ - fene se emlékszik már rá pontosan) láttam a filmet, de nem nagyon ragadott magával. Egy-egy ilyen írás ezerszer szórakosztatóbb, mint egy ennyire gagyi film.

Nem mellesleg szegény Franco Neroval az volt a bajom, hogy anno gyerekként láttam a Nindzsa színre lép című opuszát (előbb, mint a Djangot), és azt követően, ha bármelyik filmben megláttam, rámtört a röhögés. Az a film olyan szinten gáz volt, még kiskölyökként is, hogy az valami elképesztő. Szerencsétlen Nero egy normális ütést vagy rúgást nem volt képes megcsinálni. Köze nem volt a faszinak a harcművészetekhez. Sho Kosugi is szerepelt abban a még rejtett értékeket sem hordzó, kifinomultan míves darabban - ő viszont ugyebár igazi harcművész volt. Nem tudom mennyi zsetonnal vették rá arra, hogy szerepet vállaljon abban a Zs-kategóriás alkotásban.
Bocs a hosszú kommentért :)

Teakbois · https://retrokult.blog.hu/ 2021.12.17. 16:03:04

@AntiChrist:

Köszönöm a kommentedet! Franco Nero is olyan, mint Rutger Hauer: filmtörténeti klasszikusok mellett elképesztően gagyi produkciókban is játszott, bár én eme cápás filmjét nem az utóbbi kategóriába, hanem az élvezetes B-művek közé sorolom. A nindzsás alkotást nem láttam, annyit tudok róla, hogy eredetileg Mike Stone karatebajnok (akitől a film alapötlete származik) játszotta volna benne Franco Nero szerepét, de a producerek (akiket csak az eladott jegyek mennyisége érdekelt, nem a minőség) végül Nerót szerződtették, hiába figyelmeztették őket többen is, hogy Nero nem harcművész: Mike Stone miatt szinte senki sem jött volna be a moziba, Nero viszont nagy sztár volt akkoriban. Mivel Nero az egyik kedvenc olasz színészem, még számos alkalommal felbukkan majd a blogon, például erotikus thrillerek kapcsán.

2021.12.17. 21:01:12

@Teakbois: Tény, hogy ez a cápás film a szorakoztató, B-filmes katagória: a gagyi jelzőm fentebb talán túlzás volt. A nindzsa színre lép harci jelenetei viszont tényleg röhejesek. És szerintem nem akcióparódia akart lenni.
Hauer filmjeit én személy szerint jobban kedvelem, de például a Django, vagy akár a Tristana (ott ráadásul kifejezetten drámai alakítása volt Neronak) kifejezetten tetszettek. Persze messze nem láttam minden alakítását.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.11.23. 10:36:25

Isten éltesse Franco Nerót, gyerekkorom egyik kedvenc mozihősét! Tény, hogy jó néhány gagyihoz is a nevét adta, de életművének van egy kellően nem értékelt, nívósabb vonulata is olyan filmekkel, mint a Damiani-krimik, A szűz és a cigány, a Tristana, a Mussolini végnapjai, a Tisztes honpolgárok, a Győzelmi induló stb. Ezekből a Movievopson felbukkan majd néhány.
süti beállítások módosítása