Sam Nash és Frank Duffy, a Floridai Nemzetközi Egyetem hallgatói szabadidejükben a tanintézmény lapját szerkesztik: oknyomozó újságírói babérokra vágynak, ám eddigi legnagyobb fogásuk nem éppen Pulitzer-díjas anyag – csupán egy szaftos beszámoló arról, hogy a suli egyes hölgyhallgatói pénzért bújnak össze a helyi focistákkal. Saméknek azonban szemet szúr, hogy a cseppet sem bizalomgerjesztő modorú dr. Ethridge egy páviánnal kísérletezik az egyetem laboratóriumában. Míg zsurnalisztatársa egy kínos kérdéseket tartalmazó interjúval kívánja megszorongatni Ethridge doktort, a forradalmár lelkületű állatvédő aktivista Frank az éj leple alatt betör a laboratóriumba, hogy lefotózza a senyvedő kísérleti alanyt. A páviánt a vakuzás olyannyira megvadítja, hogy ember- helyett „páviánfeletti” erő lesz úrrá rajta, kitör a ketrecéből, és mielőtt kirohanna az épületből, megharapja Franket. Az agresszív majmot halálra gázolja egy, a campuson járőröző rendőrautó, ám a bajok ezzel nem értek véget: sőt, csak most kezdődnek...
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Noha Duffy láthatóan egyre rosszabbul érzi magát és csúnya kézsebét is alig tudja elrejteni, enged Sam unszolásának, aki dupla randira invitálja: Sam Laurellel szeretne összejönni, akinek segített visszaszerezni a tilosban parkolásért majdnem elvontatott autóját, Franknek pedig Lauren újdonsült szobatársát, a bűnöző szülőkkel rendelkező csinos éltanulót, Debbie-t szánja. A randi végén zajló enyelgés alatt Frank indulatba jön, és megharapja Debbie nyakát, aki ezáltal szintén fertőzötté válik: Ethridge doktor ugyanis a páviánján egy kísérleti stádiumban lévő agysorvadást gátló szert tesztelt, ám az egyelőre nem gyógyító tulajdonságokkal bír, hanem a veszettséghez hasonló kórt idéz elő, amely drasztikusan növeli a fertőzött személy vagy állat testi erejét, valamint pár nap leforgása alatt szó szerint „felzabálja” a gazdatestet. Miközben Frank dühöngő őrültként járja a várost és áldozatokat szed, Debbie-n is elhatalmasodik a betegsége, és amikor az egyetem három legarrogánsabb seggfeje megpróbálja megerőszakolni, nem csupán szanaszét veri, de meg is harapdálja őket. Közben közeledik a campus Halloween-partijának napja, amelyre bizony – az elhunyt pávián kivételével − eddigi fertőzöttjeink is hivatalosak... Mivel a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán, a barátaikért aggódó Samnek és Laurennek kell megakadályoznia, hogy Miami vírus-gócponttá váljon.
„Kurválkodás a campuson... Ez nem elég ütős, Frank... Kellene végre valami igazán komoly sztori.”
„Ethridge doki majmokat kínoz az alagsorban... Úgy megírjuk, hogy attól koldul.”
„Szia, Lauren! Debbie vagyok, az új szobatársad. Az apám ül, az anyámat hamarosan leültetik, és nemrég volt abortuszom. Remélem, jól kijövünk majd egymással.
„Én is, hírből sem ismerem az előítéletességet.”
„A tudomány fejlődése bizony áldozatok kíván.”
„Tudom, hogy állatgyilkosnak tartanak, de egyszer még az egész világ áldani fogja az Ethridge nevet.”
„A képernyőn világosan látszik a majom agyában az az izé meg a hogyishívják. Remekül haladok, már csak egy egészen csekély anyagi támogatásra lenne szükségem.”
„Csak egy kómás páviánt látok, eredményeket viszont sehol. Ebből így nem lesz Nobel-díj, kedves Ethridge. És csekket se nagyon van kedvem írni magának ezek után.”
„Csak még egy fotót a címoldal kedvéért, majmocskám...”
„Hé, zsaruk! Üssetek el!”
„Nyugodjék békében, kiváló tesztalany volt... Még rengeteg injekciót akartam adni neki, de ezeket már más kapja meg majd helyette.”
Bár egy évvel korábban mutatták be, a Florida államban forgatott és a magyar videotékák által Dühöngő majom címmel forgalmazott olasz trash horrorfilm, a Primal Rage ugyanakkor és ugyanott készült, mint a több stábtagját is „újrahasznosító”, 1989-ben bemutatott Halálpart (ez utóbbiról szól a Villamosszéktől a vizespólós szépségversenyig című írásművem). A Dühöngő majom forgatókönyvét nem más jegyzi, mint a Halálpart legendás direktora, Umberto Lenzi (A szomszéd nője mindig vonzóbb + Nyár, whisky és orgazmus) aki 1980-ban szép summát keresett Nightmare City című Tarantino-kedvenc produkciójával, amelyben szintén fertőzött emberek állatiasodnak el, úgyhogy a haszon reményében nem szégyellt még egy bőrt lehúzni a témáról. A rendezés feladatát azonban ezúttal nem vállalta magára, inkább lepasszolta a szárnypróbálgató Vittorio Rambaldinak, aki nem más, mint az Oscar-díjas speciális effektus-teremtőnek, Carlo Rambaldinak (Harmadik típusú találkozások, E. T., Frankenstein szörnye nagy bottal jár) a fiacskája. A papa nem hagyta magára porontyát, és másik fiával, Alexszel karöltve kivitelezték a Dühöngő majom maszkjait, trükkjeit és „vérzéseit”. Bár a Halálpartban több, éppen a karrierje hullámvölgyében tartózkodó híres színész is felbukkant, a Dühöngő majom szereplőgárdájából csupán a galád Ethridge doktort játszó ősmacsó Bo Svenson (A simlis bankrabló és a vagány szende + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be) nevezhető közismertnek. A jobb sorsra érdemes Debbie Gilbertet a Halálpartban is foglalkoztatott Sarah Buxton alakította, a többi egyetemista főhőst pedig három olyan feltörekvő ifjú, aki végül nem vitte sokra a szakmában: Sam Nashként Patrick Lowe (a nőmágnes Rob Lowe – Szent Elmo tüze + Halálos barátság − öccse), Lauren Dalyként pedig Cheryl Arutt lépett a tettek mezejére bájosan, ám feledhetően, az idegesítő és ideges Frank Duffyt megformáló Mitch Watsonnak viszont bőven jutott színészi tehetség, arról nem is beszélve, hogy úgy néz ki, mintha John Lennon eltitkolt gyermeke lenne.
„Vajon Frankék is olyan jól érzik magukat, mint mi?”
„Túlságosan nyomulós vagy nekem, Frank, de nem bánom.”
„Egy kissé azért visszafoghatta volna magát a srác...”
„Mindenképp bejelentkezem holnapra a manikűrösömhöz.”
„Megvesztem, Sam! Fuss, ha kedves az életed!”
„Örülök, hogy megkaparintottam, kedves Debbie... Lényegesen érdekesebb lesz Önön kísérletezni, mint a páviánon.”
„Csak kerülj harapásközelbe, dokikám... Akkor majd lelohad a lelkesedésed.”
A Dühöngő majom meg sem próbál művészi igényeket is kielégítő produkciónak tűnni, ami nem feltétlenül jelent negatívumot. A horrortörténéseket (akárcsak a Halálpartban) döngölős metálzene festi alá, amelyet ezúttal többek közt egy parodisztikusan klisés nevű olasz banda, a Steel Grave szolgáltatott, valamint a multiinstrumentalista komponista Claudio Simonetti (Sóhajok, A heroin útja) és olasz stúdiómuzsikusai. Akárcsak megannyi régi olasz zsánerfilm esetében, ezúttal is jókora műfajok közti „ingadozást” észlelhetünk a 91 percnyi játékidő alatt: a laboratóriumból kiszabadult fertőzött majom fémzenével kísért utcai rohanása, majd az, ahogy a rendőrautó elüti szegény párát, elképesztően röhejes, Debbie az egyetem kőbunkói által tervbe vett megerőszakolása pedig nyugtalanítóan realista. A mű fénypontja egyértelműen a pihent agyakat megmozgató halloweeni iskolabál, ahol a halálnak öltözött fertőzött bunkók révén elszabadul a pokol. Érdemes megjegyezni, hogy az Oscar-díjas brit rendező, Danny Boyle (Gettómilliomos, Sekély sírhant) 28 nappal később című 2002-es filmjében állatkísérleteket ellenző aktivisták szabadítanak ki egy laboratóriumi csimpánzt, amely aztán a Rage (Düh) névre keresztelt kórral fertőzi meg az embereket. Erős a gyanúm, hogy a 28 nappal később forgatókönyvét jegyző Alex Garland úr sok-sok éve, miután felszerelkezett némi pattogatott kukoricával, egy londoni szennymoziban maga is megtekintette Rambaldi és Lenzi urak olcsó rémségét, és úgy gondolta, egyszer még jó lesz ihletforrásnak...
„Ha már nem jött össze Debbie megerőszakolása, harapjuk meg a halloweeni bulizókat.”
„Mivel megvesztünk, és nekünk már úgyis mindegy, nyugodtan elfoglalhatjuk a tanárok parkolóhelyét.”
„Lássuk, hány tökös ember akad itt!”
„Ne ugrálj, Csapfejű! Hadd csapoljalak meg!”
„Fene sem akar intézkedni ilyenkor, de azért majd jelzem a feletteseimnek, amit összehordtatok az előbb arról a fertőzésről. Menjetek és bulizzatok inkább, gyerekek...”
„Sejtettük, hogy végül nekünk kell megmentenünk a várost.”
Ráadás:
Ez a dal szól a Dühöngő majom halloweeni iskolabálján.
Sarah Buxton nekivetkőzik.
