Noyóban, a közepes nagyságú kaliforniai halászfaluban halászfalusi mértékkel mérve világrengető eseményre kerül sor: a lazackonzerveket gyártó Canco megavállalat bejelenti, hogy itt nyitja meg legújabb telephelyét, és ezzel úgy felvirágoztatja Noyót, hogy attól hamarosan még az utolsó halszagú helyi lakos is milliomos vadkapitalistává válik. A Canco embereit a település leggazdagabb halásza és egyben a tuskó rasszisták itteni fő hangadója, Hank Slattery édesgette Noyóba, és a lakosok többsége úgy véli, helyesen dönt, ha támogatja az ötletét. Csupán pár ellenkező akad, például a környezettudatos indián, Johnny Eagle, aki szerint a Canco felbukkanása nem a noyóiak hirtelen meggazdagodását idézni majd elő, hanem egy méretes ökológiai katasztrófát, elvégre messze földön híres szennyező brigádról van szó.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Nem sokkal Johnny és Hank kikötői szóváltása után furcsa dolgok történnek: rejtélyes körülmények közt felrobban egy lazachalász hajó az öbölben, aztán valaki sorban végez a noyói halászok őrkutyáival: Johnny Eagle ebének kivételével. Hank rögvest levonja a redneck következtetést: azért csupán az indián kutyája maradt életben, mert maga az indián a tettes, erőszakkal akarja elriasztani a Cancót Noyóból. Hank bosszúból kibelezi Johnny kutyáját, majd a két ősellenség pont a Canco küldöttségének rendezett falusi táncmulatságon esik egymásnak. A bunyó során Johnny Eagle húzza a rövidebbet (Hank tisztességtelen módszerei okán), viszont kiderül, hogy szövetségesre talált a helyiek között egy fehér halász személyében: a józan gondolkodású Jim Hill kutyája is a múlté immár, de amikor megtalálta a tengerparton a szétmarcangolt tetemét, azonnal tudta, hogy nem ember tette el láb alól a blökit, hanem valamiféle fenevad.
„Hogy ityeg a fityeg, mocskos indián?” Hank Slattery (Vic Morrow) már kora reggel is túlcsordul a kedvességtől
„Mikor visz már el a rák, Hank?” Johnny Eagle (Anthony Pena) nem rajong a rasszista redneckekért
„Úristen! Bodri többé nem őrzi a házunkat…”
Jim Hill (Doug McClure) és bájos felesége, Carol (Cindy Weintraub) szörnyű felfedezést tesz a tengerparti sétáján
„A Noyo környékén heverő csontvázak kirívóan magas számából arra következtetek, hogy van egy kis gondunk.” Drake doktornő (Ann Turkel) rátapintott a lényegre
Jim felajánlja a segítségét Johnnynak, hogy együtt derítsék ki, miféle titokzatos vérengző lény látogatja Noyót. Nemsokára csatlakozik hozzájuk a Canco aggódó tudósa, Susan Drake doktornő is: a cég közeli laboratóriumában génmanipulációs kísérletek zajlottak, amelyekkel a lazacok növekedését kívánták felgyorsítani, és néhány „megbabrált” halacska visszakerült a tengerbe. Miután Johnnyt és Jim segédjét, Tommyt az éj leple alatt nyálkás zöld halemberek támadják meg, kiderül, hogy a Canco szökött halacskái elképesztő mutációt idéztek elő a Noyo menti vizekben, ahol most embervérre és szexre éhes halhumanoidok várják, hogy végezhessenek a falu férfijaival és elvehessék a nőiket. Amikor a halemberek elözönlik az érdeklődőket vurstlival és egyéb szabadidős programokkal váró noyói Lazacfesztivált, a rasszistáknak az indiánokkal összefogva kell megakadályozniuk, hogy az istenadta nép haleledellé váljon.
„Mit szólnál egy tengerparti pásztorórához, Peggy?”
„Jaj, de romantikusan jár az eszed, Jerry!”
„Hová tűntél, Jerry???”
„A fél arcomat kerestem a víz alatt, drágám.”
„Én meg épp teherbe esem egy halembertől.”
Miután Joe Dante (Üvöltés, Szörnyecskék) nemet mondott a felkérésre, Roger Corman producer, a B-kategóriás amerikai exploitation filmek koronázatlan királya és a New World Pictures tulajdonosa 1979 szeptemberében protezsáltját, Barbara Peeterst (Bosszúálló amazon két keréken) bízta meg azzal, hogy rendezzen neki egy olyan mozgóképes kasszasikert, amely szégyentelenül nyúlja le megannyi közkedvelt klasszikus horrormű – például A fekete lagúna szörnye, a Cápa, A nyolcadik utas: a Halál – híres motívumait. Corman visszaemlékezése szerint:
Barbara korábban több kiváló szexis exploitation filmet is írt és rendezett nekem, a kéjsóvár fiatal tanárnőkről szóló 1974-es Summer School Teachers különösen nagy sikert aratott. Úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy Barbara szintet lépjen, és megtudja, milyen speciális effektusokkal telerakott filmet forgatni. Akkoriban az enyémen kívül egyik filmvállalat sem akart női rendezőkkel dolgozni, tombolt a hímsovinizmus, engem viszont kizárólag az érdekelt, hogy valaki képes-e megoldani a feladatát, vagy sem: az illető neme nem számított. Amikor Barbara megkapta a munkát, világosan közöltem vele, milyen filmet kell leszállítania: olyat, amelyben a halemberek megölik a férfiakat és megerőszakolják a nőket. Ezzel tudjuk ugyanis nyáron becsalogatni a fiatalokat a mozikba. Barbara lelkesen helyeselt, majd elment Noyóba, amely egy igazi falucska Kaliforniában, és készített egy vontatott és művészkedő misztikus ökothrillert, amelyben a férfiak szörnyű és látványos halált halnak, a nőket viszont a halemberek vaksötétben erőszakolják meg, és szinte csak utalásos módon, azaz az egészből nem látszott semmi. Mivel maximálisan megbízok azokban, akiknek munkát adok, nem szoktam őket zargatni a forgatáson, így aztán csak a vágóstúdióban szembesültem vele, hogy Barbara időközben akkora feminista lett, hogy már-már túlzott örömmel mészároltatta le a férfi szereplőit, azt viszont nem volt hajlandó megmutatni, ha egy nő bajba kerül.
„Hé, bébi, megmasszíroznád Pinokkiót, hogy növekedésnek induljon a micsodája?”
„Hagyd ezt a hasbeszélős baromságot, inkább pattanj mellém a matracra, szépfiú…”
„Ha nem vagy elég gyors, a halemberek tesznek magukévá.”
Corman azonnali hatállyal leváltotta Barbara Peeterst, majd két beugró direktorral – James Sbardellatival és Jimmy T. Murakamival – új jeleneteket készíttetett a filmhez, amelyben ennek köszönhetően az erőszaktevő halemberek már nem a sötétben botorkálnak. A Peeters által fontosnak ítélt, Corman által viszont szappanoperába valónak titulált dialógusok tetemes része a vágószoba kukájában végezte. Így született meg a Humanoids From The Deep (Humanoidok a mélyből), amely 2,5 millió dollárba került, és busás hasznot hozott Cormannek, ugyanis a kellően perverz halemberekkel ellátott végső változat nem más, mint 80 percnyi tömény B-gyönyör, egy feszes tempójú, üresjáratoktól mentes, szívmelengető marhaság.
„Lássuk, mivel rondította tele a vizeinket a Canco…”
„Na ne! Ez azért már túlzás!”
„Golyót nekik!”
A halembereket Rob Bottin maszkmester (A köd, A dolog, Robotzsaru, Emlékmás) tervezte és gyártotta le
„A gaz mutánsok belepetéztek szegény Peggybe!”
„Mi az, hogy! Nagyon is!”
A főbb szerepeket alakító színészek azonban nem a gyönyörtől visítottak a premieren, hanem a fájdalomtól: Peeters ugyanis nekik egy sejtelmes és visszafogott rémfilmet ígért, nem pedig egy arcpirító trash orgiát. Bár zsánerfilmekben is gyakran felbukkant, a Hank Slatteryt játszó Vic Morrow (A ház, ahol nem hagynak sokáig életben) tekintélyes, a kétes értékű munkákat kerülő színésznek számított. A Jim Hillt alakító Doug McCLure a 70-es évek családbarát fantasy kalandfilmjeinek (A Föld magjában) faarcú sztárja volt, aki önszántából sosem tette volna tiszteletét egy „cicis förmedvényben”. A férfiak szívták a fogukat és morogtak, a Drake doktornőt megformáló Ann Turkel (Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be) viszont egyenesen háborgott, és talkshowról talkshowra járva mondta el mindennek a szennyes fantáziájú Cormant, aki közben vidáman figyelte a bankszámláján lévő összeg növekedését. Ha kíváncsi vagy rá, mitől döglik a közmondás B-kategóriás retro légy, a Humanoids From The Deep-et is beszerzed előbb-utóbb.
„Nélkülünk nincs Lazacfesztivál!”
„Fogjátok meg a sörömet, fiúk, szörnyeket kell irtanom.”
„Lássuk, hogy mutatna ennek a fickónak a feje, ha leszedném.”
„Ez is a műsor része, DJ úr???”
A Humanoids From The Deep máig leggyakrabban emlegetett jelenetében Sally, a Lazacfesztivál szépségkirálynője (Linda Shayne) bikinifelsőjétől megfosztva egy kődarabbal bánik el az őt vegzáló halemberrel
„Csókolom, Mrs. Hill! Egy kis lepedőakrobatika végett jöttem. Beengedne?”
„Unom, hogy Jim távollétében mindig egyedül kell megoldanom a problémákat.”
Ráadás:
A film hatásos zenéjét az ekkor még karrierje elején járó, Oscar- és Golden Globe-díjas James Horner (Titanic + A bolygó neve: Halál) szerezte.
A halemberek áldozatául eső Peggy Larsont a minden idők egyik leghíresebb dalát jegyző Eagles együttes gitáros-énekesének, Glenn Freynek a barátnője, a Playboyban is megörökített Lynn Schiller alakította.
