Southside, a pitiáner New York-i ékszernepper azzal tölti a napjait, hogy a nyílt utcán kínálgatja kétes értékű portékáját, igazoltató rendőrök elől menekül, folyamatosan káromkodik – a fuck szóval központozza nem túl épületes mondanivalóját −, valamint két kisstílű gengszterrel, J. T.-vel és Bobbyval lóg, akikkel két bűncselekmény között nőket szed fel. Maggie, a szintén nem épp választékos beszédű klubtulajdonos eközben megpróbálja elkerülni, hogy holmi csövesek megerőszakolják, valamint a Nagy Alma éjszakai életének egyik népszerű szórakozóhelyét, a Night Bird diszkót üzemelteti, ahol aztán Southside is felbukkan vigasztalást és női gyengédséget keresve egy bombamerénylet után, amelyet Puerto Ricó-i riválisai követtek el a kedvenc bárjában…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
1977-ben mutatták be világszerte a mozik John Travolta és Karen Lynn Gorney főszereplésével a Szombat esti láz című mozgóképes örökzöldet, amely az USA-ban épp ekkoriban tomboló hedonista diszkós szubkultúrát mutatta be meglehetősen visszafogottan, a Bee Gees poptörténelmet író muzsikájával megfejelve. Az, hogy mi zajlott a 70-es évtized második felében az olyan elit diszkókban, mint például a Jack Nicholson (Meztelen hippik és mámorító dallamok + Kínai negyed), Marisa Berenson (Gyönyörű fotómodellek veszélyes vizeken) és Michael York (A zongoraművész és a Playboy-modell + A Zeppelin + A testőrök visszatérnek) törzshelyének számító Studio 54, inkább a korszak olyan exploitation- és pornófilmjeiből derült ki, amelyek egyértelműen a Travolta-opusz hatására születtek. Ezek közé sorolható az 1977-es The Night Bird is, amelyben nem találunk táncoslábú főhőst, ellenben van benne falzett énekkel támadó Bee Gees-kópia dalcsokor (a Peter Andrew & Keith Woodward Connection jóvoltából), sok bárdolatlan bűnöző, és persze rengeteg dugás a táncparkett körül. Bár a rendezői, forgatókönyvírói és operatőri feladatokat egyaránt magára vállaló Felix Daniels (álnévről van szó természetesen) próbálta némi pszichodrámával színesíteni a cselekményt – Southside-nak néha az agyába villan az a traumatikus élménye, amikor gyerekkorában megleste a szüleit szeretkezés közben, és lebukott −, alapvetően mégis csak egy meglehetősen improvizatív módon összetákolt szennyprodukcióról van szó, amelynek legfőbb üzenete az, hogy a diszkóba egymásra mászni jár a nép.
„Nézd ezt a karórát, bazmeg, eredeti Cartier, bazmeg, 14 karátos aranyból, gyémántokkal, csak neked és csak ma 500 dollár, bazmeg…”
„Még pár ilyen üzlet, és egy újabb sportkocsit vehetek magamnak, bazmeg…”
„Eleget bűnöztünk mára, srácok, irány a dizsi, bazmeg…”
„Ott mindig kellemesen telik az idő…”
„A fényshow bámulása meg felér egy alapos betépéssel, bazmeg…”
A The Night Bird csupán egy amatőr jellegű lábjegyzet lenne a pornó műfaj megannyi míves filmet felvonultató aranykorából, ha a Southside-ot alakító Marc Valentine nem rendelkezne meghökkentő életúttal. Valentine pornófilmekben leginkább epizodistaként ténykedett, a leghíresebb jelenése pedig az amerikai erotika királyának nevezett rendező, Radley Metzger Maraschino Cherry-jéhez köthető, amelyben matadorként teszi boldoggá partnerét, a bájos Constance Moneyt. Metzger így vallott 2010-ben a Valentine-nal közös munkáról:
Nem Marc Valentine volt az igazi neve: annyira emlékszem, hogy olasz volt. Eredetileg a The Opening Of Misty Beethoven-be szántam a jelenetét, de végül kihagytam a filmből, és csak a Maraschino Cherry-ben használtam fel. Bár csupán egyetlen napot dolgoztam Marckal, örökre megjegyeztem az arcát. Az emlékezőtehetségemnek köszönhetem életem legmeglepőbb élményét: évekkel a Maraschino Cherry bemutatása után elmentem megnézni a New York-i Metropolitan Operába egy zeneművet Luciano Pavarotti főszereplésével: a Bohémélet vagy talán a Traviata volt. Már tartott egy ideje az előadás, Pavarotti énekelt, aztán megszólalt egy másik énekhang, és hamarosan a tulajdonosa is felbukkant a színpadon: Marc volt az!
„És akkor most, kedves motherfuckerek, induljon a TÁNC!!!”
„Amíg ti ropjátok, kicsit kikapcsolódom.”
Maggie, a klub tulajdonosnője sem tud ellenállni egy igazán impozáns 1977-es bajusznak
„Musicalek, operák, fellépések a rockbandámmal, plusz otthon az asszony… Csoda, hogy jut időm pornózni!”
Marc Valentine 2012-ben mélyinterjút adott a pályafutásáról, de az igazi nevét nem kívánta nyilvánosságra hozni. 1940-ben született New Jersey állam Newark nevű városában, a szülei olasz bevándorlók voltak. A muzikalitása már gyerekkorában kiütközött: énekelt és zongorázott, huszonévesen pedig musicalek fő- és mellékszereplőjeként meghódította New Jersey színpadjait: nagy sikert aratott többek közt a Jézus Krisztus szupersztár, a Camelot és a West Side Story helyi adaptációiban. A 70-es évek elejétől Marc Loren álnéven – Marcello Mastroianni és Sophia Loren voltak a kedvenc színészei, ez adta az ötletet – bárénekesként egészítette ki a keresetét: Tom Jones és Elvis Presley legnagyobb slágereit adta elő, és az életstílusukat (nőfalás és reggelig tartó partizás) is utánozni kezdte. Néhány év múlva Marc komolyabb feladatok után nézett: 1975-ben jelentkezett a világhírű Metropolitan Opera énekkarába, és felvették. Szívós munkával felküzdötte magát a ranglétrán, így végül kisebb és nagyobb tenorszerepekben tűnhetett fel olyanok oldalán, mint Luciano Pavarotti, José Carreras vagy Plácido Domingo és olyan operákban, mint a Pillangókisasszony, a Tosca, a Traviata, a Bohémélet és az Aida. Azonban az operaénekesi fizetés nem fedezte Marc tetemes kiadásait, ezért „mellékállásban” pornózásba fogott: a Metzger-féle munka alkalmával esett át a tűzkeresztségen. Saját bevallása szerint:
Furcsa volt úgy énekelni esténként mondjuk Carrerasszal, hogy délelőttönként Merle Michaelst vagy valamelyik másik csinos lányt dugtam egy rosszhírű negyed filmstúdiójában 30 stábtag orra előtt, de hát ilyen az élet…
„Eljön este a Metropolitanbe, tata? Pavarottival akciózom: ne tessék rosszra gondolni, csak a hangunkat vesszük elő…”
„A Night Birdnek viszont a közelébe se tessék menni, mert ami ott folyik, attól menten szívrohamot tetszene kapni.”
Marc Valentine Radley Metzger matadorjaként Constance Moneyval
Marc Valentine 1983-ban felhagyott a pornózással: egyrészt úgy érezte, kiöregedett belőle, másrészt megunta a forgatásokkal járó utazgatást. Fodrászüzletet nyitott New Jerseyben, majd az operaszínpadot is maga mögött hagyta: innentől fogva csupán a lakóhelye templomának kórusában fakadt dalra hétvégénként. A színész-énekes, aki matadorként hágott és Pavarottival együtt ereszthette ki a hangját, 2017-ben hunyt el. És hogy mit szólt Marc pornókarrierjéhez szeretett felesége, akivel több mint 50 évet töltöttek együtt? Semmit, ugyanis sosem szerzett róla tudomást.
„Táncolni akarsz velem??? Falábam van, Maggie… Másban viszont jó vagyok.”
„Például ebben… és benned.”
