Jerry Martin tehetséges San Franciscó-i színész, aki arról ábrándozik, hogy előbb-utóbb szerepet kap egy valamirevaló noir krimiben (a hálószobája falán lévő poszter legalábbis erről árulkodik), és ugyanakkora sikert arat majd vele, mint Jack Nicholson a Kínai negyeddel. Azonban Fortuna asszony eddig nem mosolygott rá csábosan Jerryre, aki egyelőre csak akkor kerül közelebbi kapcsolatba a hollywoodi sztárok által taposott vörös szőnyeggel, ha valamelyik aktuális díva gáláns kísérőjeként kell felbukkannia a premiervetítéseken. Az égboltot verdeső libidójú és hiperférfias hősünk szolgálataira ugyanis a filmiparban elsősorban escort munkákat vállaló úriemberként számítanak a döntéshozók. Jerry ellenállhatatlan hódítói technikája az álomgyári elit részvételével zajló kerti partikon is megnyilvánul, és ezek egyikén felkelti a kapzsi üzletember és filmproducer, J. C. Church figyelmét, aki igencsak kecsegtető ajánlattal lepi meg a színészt.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
J. C. dúsgazdag bátyja, Edgar már másfél lábbal a sírban leledzik, a végakarata szerint pedig hat személy örökli a vagyonát: az öccse, a húga és négy lánya. Edgar Churchnek nem véletlenül Templom a családneve, ugyanis nála bigottabb szemforgatót keresve sem találnánk San Franciscóban: álló nap csak a 70-es évtized csapnivaló morálját szidja és a sátáni hedonisták elkárhozásáról prédikál. Edgar abban a hiszemben dől hátra esténként a karosszékében, hogy legközelebbi hozzátartozói mind a keresztény értékrend letéteményesei, ám J. C. pontosan tudja, hogy az ifjú hölgyek bármikor ágyba bújnak egy kellő rámenősséget mutató jóképű fickóval, és csupán megjátsszák a szende szüzet, Madeline, a nagynénjük pedig falaz nekik és maga sem veti meg a férfitársaságot. J. C. 100 ezer dollárt ajánl a Casanova nyomdokain haladó Jerrynek, hogy elcsavarja a Church lányok és Madeline fejét, amiről természetesen bizonyítékot kell majd szolgáltatnia pornográf házikamerás felvételek képében: ezek láttán Edgar garantáltan kitagadja majd a nőrokonait az örökségből, és a mesés vagyon a halála után egyedül J. C. ölébe hull.
„Mára is van egy escort munkám, de előtte rátok is tudok időt szakítani, lányok…”
„Lássunk neki, nem kell sietni…” Az amerikai szexmagazinok szőke üdvöskéje, Nancy Suiter csupán a nyitójelenetben látható, mégis ő került az Ecstasy Girls plakátjára.
„Mennyi mocsok ömlik a filmekből manapság… Hölgyem, Isten áldja! és Annie Hall... Erkölcsi fertő!”
„Hidd el, hogy a lányaid sosem néznek efféle pornókat, Edgar. Nem kell tartanod attól, hogy a romlás útjára lépnek.”
Unatkozó örökösnők a hollywoodi partin: Nancy (Serena Czarnecki), Barbara (Lesllie Bovee), Madeline (Georgina Spelvin) és Diane (szintén Serena Czarnecki)
Bár Jerryből sugárzik a magabiztosság, született realistaként tisztában van azzal, hogy öt teljesen különböző habitusú nő (köztük egy ikerpár) behálózása egyrészt túl sok időt emésztene fel, másrészt nem biztos, hogy mind az ötnek ő a zsánere. Ezért aztán, fejenként 10 ezer dollárért, csatasorba állítja két filmes barátját, a fénytechnikus George-ot és a rendezőasszisztens Archie-t, és felosztják egymás között a feladatokat: Jerry teszi magáévá az ikreket – a domina érdeklődésű Nancyt és a lágy romantikát kedvelő Diane-t −, valamint az arisztokratikus érett Madeline-t, a sportmániás Constance-t George fárasztja ki, Archie pedig a végtelenül hiú manökennel, Barbarával gyűri össze a lepedőt. A haditerv a következő: a csábítók egymást filmezik majd az elcsábítottak tudta nélkül. Jerryben azonban munka közben felágaskodik a lelkiismeret, és úgy dönt, hogy a Church lányok szó szerinti megszopatása után J. C.-t is hasonló bánásmódban részesíti – bár csak átvitt értelemben…
„Lehet, hogy Sharon Devlin pocsék színésznő, de ne ezzel törődj, hanem azzal, hogy teljesüljenek a vágyai ma este.” Charlie, az ügynök (John F. Goff John Carpenter A ködjéből) eligazítást tart Jerry Martinnak (Jamie Gillis)
„Gyerünk, Sharon, mutasd meg, mit tudsz!” (Desiree Cousteau és Jamie Gillis)
„Ugye, mekkora tehetség ez a Jerry Martin?” Madeline (Georgina Spelvin) a testvérével, J. C.-vel (John Alderman) kukkolja Jerryt munka közben
„100 ezer dollárt adok magának, ha az unokanővéreimet és a húgomat is megdugja.”
„Én vagyok az embere, J. C., nem fog csalódni bennem.”
„Fejenként 10 ezer dollárt kaptok, ha segítetek nekem, fiúk.”
„10 ezer dollárért még a patás ördögnek is segítenék.” (George, azaz John Leslie)
„10 ezer dollárért még a patás ördöggel is ágyba bújnék.” (Archie, azaz Paul Thomas)
Gary Graver (1938. július 20. – 2006. november 16.) művészfilmes körökben arról híres, hogy ő volt a legendás Aranypolgárt jegyző Orson Welles utolsó filmjeinek (például a magyar származású műkincs-hamisítót, Elmyr de Horyt középpontba állító H mint hamisítvány) operatőre, zsánerfilmes körökben pedig arról, hogy megannyi B-thrillert és horrorfilmet fényképezett és/vagy rendezett (például a diákjával huncutkodó Sybil Danninget tartalmazót), valamint több mint 100 pornófilmet dirigált Robert McCallum álnéven. Graver azért állt pornókészítőnek (és B-filmes szakinak), mert Welles munkát ugyan szeretett adni, fizetni viszont nem, így a családfenntartást kizárólag „orsonozásból” képtelenség lett volna finanszírozni. Graver 70-es és 80-as évekbeli pornóprodukcióit „rendes” filmekbe illő profi operatőri teljesítmény, színvonalas színészi alakítások és általában jól megírt, humoros forgatókönyvek jellemezték. Az utóbbiak közül többet is Graver jó barátja, Harold Lime producer vetett papírra, és a duó közös agyszüleményei ma már nagy becsben tartott klasszikusoknak számítanak. A Graver−Lime páros 1979-es alapműve, az Ecstasy Girls nem véletlenül bukkan fel rendre az aranykornak (Golden Age) titulált, 1972 és 1985 közötti pornóéra legsikerültebb alkotásait soroló kritikusi listákon.
Georgina Spelvin, Gary Graver és Jamie Gillis az Ecstasy Girls forgatásán
Az Ecstasy Girls láttán felettébb könnyű ugyanakkora eksztázisba esni, mint amekkora a szereplői arcán tükröződik, mivel e film kétségtelenül a pornó zsáner egyik legmívesebb és legszórakoztatóbb iskolapéldája. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy Graver remeke tökéletes pornófilm, amely az aranykor minden fontos jellemzőjét a lehető legparádésabban tálalja a pikáns szeretkezésektől a vicces beszólásokon át a kamatyolást aláfestő fogós diszkómuzsikáig. A szex és dialógusok terén egyaránt jeleskedő színészekre sem lehet panasz: a férfiakat színházi múlttal rendelkező kanos úriemberek játszották, a hölgyeket pedig a konvencionális életmód ellen lázadó szépségek. Nézzük csak, kikről is van szó…
„Szóval Nancy Church Miss Diótörőnek hívja magát? Rosszat sejtek…” (Jamie Gillis és Serena Czarnecki)
„Romantikára és gyengédségre vágyom, Jerry… Meg tudja ezeket adni nekem?”
„Tippeljen, Diane…”
„Nincs nálam romantikusabb és gyengédebb töcskölőgép a bolygón.”
„Hajrá, Jerry! Végre letudjuk ezt a gráciát is.”
Jerry Martin szerepében a pornó Elliott Gouldja, azaz a tősgyökeres New York-i Jamie Gillis (1943. április 20. – 2010. február 19., igazi neve: Jamey Ira Gurman) tündököl, aki magna cum laude végzett a Columbia Egyetem bölcsészettudományi szakán. A biszexuális Gillis eleinte off-Broadway előadásokban játszott, a keresetét pedig taxisofőrként egészítette ki. Miután a kollégái nem voltak vevők arra az ötletére, hogy az ókori görög témájú darabokat jó adag meztelenséggel prezentálják, rájött, hogy nem a neki megfelelő közegben színészkedik, úgyhogy inkább a 70-es évek elején felvirágzó pornóipart választotta. A „pornográfusok” máig Gillist tartják a legtehetségesebb és legsokoldalúbb színésznek, aki valaha megfordult a műfajban – legnagyobb sikerét Higgins fonetikaprofesszor kéjsóvár változataként aratta az igényes erotika mesterének kikiáltott Radley Metzger 1976-os The Opening Of Misty Beethoven-jében, amely George Bernard Shaw 1912-es Pygmalionjának pornóverziója. Gillis éveken át élt együtt a hippi Serena Czarneckivel, aki az Ecstasy Girls ikreit, Nancyt és Diane-t alakította. A perverz páros igen hamar Kalifornia és New York leghírhedtebb swingerduójává vált, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nemi életük még annál is meghökkentőbb volt, mint amennyit a filmjeikben megörökítettek belőle számunkra.
„Azt mondják, ha egy színész leveszi a maszkját, mindig egy másikat találunk alatta.”
„Hagyjuk a filozofálgatást, drága Madeline!” (Georgina Spelvin és Jamie Gillis)
„Én szívből játszom, és – Drebin hadnaggyal ellentétben − sosem színlelek orgazmust.”
Madeline-t a pornógyártás Meryl Streepje, Georgina Spelvin (igazi neve Shelley Graham) formálta meg, aki a Broadway legsikeresebb musicaljeinek (Kabaré, Édes Charity stb.) tánckarában ropta a ropnivalót, mielőtt Gerard Damiano 1973-as egzisztencialista művészpornójának, a Bergman- és Sartre-hatású The Devil In Miss Jones-nak köszönhetően a hardcore műfaj színészkirálynője lett. A fotogén Barbara Churchöt a légi utaskísérőből pornósztárrá vedlett Lesllie Bovee játszotta, a sportos Constance Churchöt pedig a bájos Laurien Dominique (igazi neve: Laurie Ann Detgen), aki szürrealista festőként is megállta a helyét és tragikusan fiatalon, 29 éves korában hunyt el drog- és alkoholfüggősége miatt. J. C. Churchként a füstszűrő nélküli cigarettával rekesztett hangú exploitation filmes fenomént, John Aldermant láthatjuk és hallhatjuk, aki drámában, vígjátékban és pornóban ugyanolyan hitelesen brillírozott, mint mondjuk az Elfújta a szél sztárjával közös thrillerjében (Alderman egyébként sosem vállalt „éles” szexjeleneteket). Az őskonzervatív Edgar Churchöt egy Richard Norris álnevű és nyilvánvalóan mainstream színész alakította, akinek nem sikerült felfednem a kilétét. Jerry Martin díva kuncsaftját, Sharon Devlint a 70-es évek egyik fő pornósztárja, Desiree Cousteau (igazi neve: Deborah Clearbranch) keltette életre, aki napjainkban pszichológusként praktizál valahol Georgia államban.
„Hogy bírod a Robin Hood-i szerepkört, George?” (Laurien Dominique és John Leslie)
„Nehezen… Inkább dugjunk, Constance!”
„Vehetsz minket, Jerry!”
„Csapjatok a lovak közé!”
„Tükrök és kamerák mindenütt… Azt hiszem, a végén beleszeretek saját magamba, Archie!” (Lesllie Bovee – az önimádó Barbara − és Paul Thomas)
Jamie Gillis Jerry Martinjának barátai sem éppen kispályás versenyzők: a blues szájharmonikásként is kiváló John Leslie-ről (George, a fénytechnikus) már több alkalommal szó esett a Retrokult blogon (a minden női gyanúsítottat meghágó magánhekus szerepe ugyanolyan jól állt neki, mint az Orient expresszen kefélő krimiíróé), Paul Thomas (Archie, a rendezőasszisztens) viszont most teszi tiszteletét először az oldalamon: a Philip Toubus néven született színész a Jim Beam whiskymárka részvényeinek jelentős hányadát birtokló família sarjaként látta meg a napvilágot, úgyhogy sosem kellett amiatt aggódnia, hogy felkopik az álla, és unaloműző tevékenységnek választotta előbb a színpadi, majd a pornószínészetet. Miután a Hair New York-i színházi verziójában rendre „figyelemelvonó” merevedést produkált a meztelen jelenetekben, a kiváló énekhanggal rendelkező ifjú titánt eltanácsolták a hagyományos produkcióktól, ám ettől még megkapta Péter apostol szerepét minden idők egyik legsikeresebb musicalfilmjében, az 1973-as Jézus Krisztus szupersztárban. Ezt követően viszont jó sokáig csak a pornónak és a kokainnak élt – az utóbbi függősége okán egy évet börtönben töltött a 80-as évtizedben. Paul Thomas mára megszabadult egészségromboló szokásaitól, és filozofálásra hajlamos nagypapaként üldögél kacsalábon forgó villájában.
„Lássuk Martin úr fáradságos munkájának gyümölcsét! Van egy érzésem, hogy a vetítés után igen messzire fogsz elbujdosni a lányokkal, Madeline…”
„Úristen! De hisz ez én vagyok nőimitátor korszakomban!!! Honnan szereztétek a felvételt? Meg ne mutassátok Edgarnak, mert rögtön kihúz a végrendeletéből!”
Aki nem retten meg egy olyan pornótól, amelynek szexi pillanatai tényleges szenvedélyt jelenítenek meg, a játékidejének nem kettyintéssel töltött hányada pedig cseppet sem lógna ki egy hangulatos 70-es évekbeli mozifilmből, annak sok élvezetes percet fog szerezni az Ecstasy Girls.
Amikor még a pornófilmeknek is jutott mozipremier: gyülekeznek a nézők és a díszvendégek az Ecstasy Girls bemutatója kedvéért a Los Angeles-i Pussycat Filmszínház előtt
Pornószínészek, akik párbeszédben is erősek: Jamie Gillis, John Leslie és Paul Thomas eszmecseréje az Ecstasy Girls-ből
Ráadás:
Paul Thomas az 1990-es évek közepétől egyre többet rendezett és egyre kevesebbet színészkedett, direktori minőségben pedig többször is megfordult Magyarországon. Egy 2010-es interjúban a következőket mondta a hazai pornószínésznőkről:
A magyar pornós csajok általában sokkal jobban néznek ki az amerikaiaknál, viszont fele annyira sem szeretik a szexet, mint a mieink, emberfeletti munka kicsiholni belőlük némi lelkesedést.
Paulunk a Jézus Krisztus szupersztár forgatása alatt összeszűrte a levet a Mária Magdolnát alakító későbbi diszkósztárral, Yvonne Ellimannel, akiről így nyilatkozott:
Több ezer nővel volt dolgom, de csak kevesen szoptak úgy, mint Yvonne, aki olyannyira büszke volt ebbéli tehetségére, hogy szívesen örömöt szerzett vele a stáb számos tagjának. Fogalmam sincs, hogy a valóságban sor került-e ilyesmire, de a mi Péterünk és Mária Magdolnánk hatalmasakat szexelt a bibliai tájakon.
Paul Thomas és Yvonne Elliman közös dala a Jézus Krisztus szupersztárból
Steve Guttenberg és a mainstream filmekben is felbukkanó Georgina Spelvin a Redőrakadémia első részében épp arról értekezik, hogyan fogja a Spelvin által játszott örömlány szónoklat közben boldoggá tenni Lassard parancsnokot
