Az 1968-as a változások éve volt, szerte a világon olyan társadalmi és kulturális átalakulás ment végbe, amilyenre korábban szinte senki sem számított. Benne volt a levegőben, hogy bármi megtörténhet: például az is, hogy Brigitte Bardot (És Isten megteremté a nőt, A megvetés), a franciák kedvenc szexszimbóluma úgy énekel majd számottevő énekhang nélkül motorokról, hogy az kifejezetten fogyasztható lesz.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Brigitte Bardot Harely-Davidson című dala nagy slágerré vált Franciaországban, és az amerikai motorgyártó vállalat jó néhány járgányt értékesített Victor Hugo szülőhazájában a művésznőnek köszönhetően. A pszichedelikus sanzont (amelyben a korszaknak megfelelően szitár is hallható) a botrányos életviteléről és szövegeiről híres komponista-énekes, Serge Gainsbourg szerezte, akinek ezúttal nem a polgárpukkasztás járt a fejében: egyszerűen csak egy ódával állt elő, amely a Harley-k dicséretét zengi. Gainsbourg mellesleg egy egész lemezt írt Bardot-nak, akivel rövid ideig viszonya is volt. Amikor a lázadó, alkoholista, szoknyavadász és láncdohányos nemzeti ikon 1991-ben elhunyt, Jacques Chirac (Franciaország köztársasági elnöke 1995 és 2007 között) sajtónyilatkozattal búcsúztatta, amelyben az állt, hogy a politikusnak a Harley-Davidson a kedvenc Gainsbourg-dala.
Brigitte Bardot magánemberként is a motorok, a sportkocsik és a száguldás szerelmese volt a hatvanas és hetvenes években. Ekkoriban teljesen hétköznapi látványnak számított, ahogy a színésznő Párizsban vagy a környékén süvít Triumph Spitfire márkájú autójával, a motorok közül azonban nem a Harley-Davidsonokat, hanem a Yamahákat kedvelte a legjobban.
A hetvenes években több fotósorozat is napvilágot látott a díváról, amelyek motorok nyergében örökítették meg. Az alábbi két kép abból való, amelyet a fényképészből lett rendező, Just Jaeckin készített róla (Jaeckin mesterműve az első és egyben legkultikusabb Emmanuelle-film Sylvia Kristel főszereplésével).
Ráadás:
A Je t’aime... moi non plus 1969-ben lett világsláger Serge Gainsbourg és Jane Birkin előadásában, az viszont kevésbé ismert tény, hogy Gainsbourg az első verziót még 1967-ben rögzítette Bardot közreműködésével. A fülledt erotikától roskadozó dal (cseppet sem meglepő módon) nem nyerte el Günter Sachs, a díva akkori férjének tetszését, így aztán Gainsbourg Bardot kérésére csaknem 20 évig nem jelentette meg.
Brigitte Bardot abban a formában, ahogy a férfiak többsége látni szeretné...