Lee, a 70-es évek elejének átlagos amerikai fiatalembere pont olyan, mint évezredekkel ezelőtti, a majomlétet épp csak maguk mögött hagyó ősei: szexelni és életben maradni szeretne leginkább. Egy könyvesboltban szemet vet csinos egyetemista társára, a sorban előtte várakozó Cathyre. Legjobb barátja, Arnie, azzal vicceli meg Lee-t, hogy a kosarába csempészi Desmond Morris sikerkönyvét, az emberi faj kialakulását taglaló A csupasz majmot. Lee eleinte nem örül annak, hogy 95 centtel szegényebb lett a kötet miatt, viszont hamarosan rájön, hogy sok hasznos információt tudhat meg belőle saját és persze Cathy késztetéseiről, akinek nem is olyan nehéz meghódítani a szívét. Ezenfelül kissé szürreális ízelítőt kapunk abból, hogyan telik egy tipikus 70-es évekbeli hétköznap a tengerentúlon: az ifjúság rockklubban táncol, a pap az esküvői ceremónia közben ejakuáló majmokról értekezik, a vietnámi háború és a túlnépesedés témája pedig egyre több delikvenst foglalkoztat…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
1967-ben jelent meg Desmond Morris brit etológus olvasmányosan tudományos bestsellere, A csupasz majom (The Naked Ape), amely azt mutatta be közérthető és a fanyar humort sem nélkülöző módon, hogy az emberiség valójában nem sokat változott, mióta leereszkedett a közmondásos fáról, és „főemlősi” ösztöneinktől még céges öltönyben és több diplomával az íróasztalfiókunkban sem szabadulhatunk. Miután Woody Allen nagy sikerrel gyártott komédiát 1972-ben egy nemiséggel kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő könyv alapján (Minden, amit mindig is tudni akartál a szexről, de sosem merted megkérdezni, 1969, szerző: David Reuben), Hugh Hefner, a Playboy magazin alapító tulajdonosa úgy vélte, neki sem ártana valami hasonlóba beruházni producerként. A választása Morris művére esett, amely szintén alaposan körbejárja a szex témáját.
„Azt írja Mr. Morris, hogy az átlagos férfi fallosza jóval nagyobb, mint az átlagos hím gorilláé. Hát nem megnyugtató tudni ezt, Lee?”
Egy kis szimbolika: a szerelmesek galamboktól övezetten turbékolnak
„Olyan nászéjszakában lesz részed, Cathy, hogy életed végéig emlegetni fogod!”
Hugh Hefner jó tanácsa: tantrázzunk az egészségünk érdekében!
Az 1973-ban bemutatott The Naked Ape nem csupán inspirációt merített Morris kötetéből, de a szövegkönyvének 80%-a arra épül: az egymáshoz csupán lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódó jelenetek alatt hallható narráció, valamint a szereplők monológjai és dialógusai egyaránt Morris szó szerint idézett meglátásait visszhangozzák. Noha 1973-ban készült vígjátékról van szó, Lee és Cathy összekerülését, valamint az életükből kiragadott mozzanatokat az 1960-as évek második felének pszichedelikus tálalásában tekinthetjük meg, az „élő emberes” történések pedig olykor animációs betétekkel váltakoznak, amelyeket a Murakami-Wolf stúdió rajzmesterei (köztük a több Frank Zappa-lemezborítót jegyző Calvin Schenkel) kreáltak. A végtermék legfeljebb halvány mosolyt csalhat a nézői arcára, azaz a hasát fogva hahotázni senki sem fog tőle, viszont naiv bárgyúsága és poszthippi kótyagossága ellenére is szerethető: egy olyan korszakot tár elénk, amikor alapvetően jobb, érzelemteljesebb és izgalmasabb közhangulat uralkodott, mint manapság.
Ősember bolyong a nagyvárosi dzsungelben
A nagy átalakulás: Farkasember fizimiskájú előemberből Jézus
Bár Hefner két évvel korábban szép summát zsebelt be, miután producerként felkarolta Roman Polanski véres Macbeth-adaptációját, ezúttal nem akart neves direktorra költeni, úgyhogy a The Naked Ape levezénylésével az avantgárd kísérleti filmes Donald Drivert bízta meg, aki a „csupasz majomkodás” csúfos bukását követően többé nem kapott lehetőséget játékfilm dirigálására. A film sikertelensége egyrészt a forgatókönyv megírását is magára vállaló Driver antikommersz rendezői stílusának, másrészt a sztárszereplők teljes hiányának volt köszönhető. Lee-t egy közepesen ismert színész, Johnny Crawford alakította, akinek leghíresebb „jelenései” a The Rifleman című, 1958-ban indult western-tévésorozathoz fűződnek, amelyben még gyerekként produkálta magát. Rajta kívül két, a The Naked Ape-ben felbukkanó kollégája érdemel említést: A Cathyt megformáló Victoria Principal a 70-es évek végén a Dallas című sorozattal vált közismertté, amelyben az egyik olajbáró fivér, Bobby Ewing feleségét, Pamelát alakította, a korábban boncmesterként brillírozó, ezúttal viszont unott sorozóbizottsági pszichiáter John Hillermant (Óvakodj az indián serifftől!) pedig az 1980-as évek elején a Magnum széria tette tévés kedvenccé a sátán szexi lányaival is szoros kapcsolatot ápoló Tom Selleck társaságában.
„Végre történik valami izgalmas az irodában…”
„Mr. Morrisnak tényleg igaza van: úgy érzem, menten kitör belőlem a kanos állat, csak a civilizáltságom tart vissza attól, hogy rávessem magam Cathyre.”
„Mit szólnál munka után egy kávéhoz nálam, Lee? Ott már nem kell majd civilizáltnak tettetned magad.”
„Teljes szívemből ellenzem a vietnámi háborút; szeretném, ha ezt írásban rögzítenénk.”
„Teszek rá, fiam, maga már így ránézésre is tökéletes ágyútölteléknek tűnik nekem; még analizálnom sem kell, hogy beigazolódjon a megérzésem.”
A The Naked Ape bukásának harmadik és egyben legnyilvánvalóbb oka az volt, hogy Hefner úr e film képében afféle családbarát felvilágosító és okító művet akart az ekkoriban már teljes erőbedobással pornót fogyasztó amerikai lakosságra szabadítani, amelynek tagjai bizony nem kértek a meztelenséget csupán egyszer és tisztes távolból mutató, szextől mentes pikáns komédiából. A reklámkampány idején a pizsamás kujon már érezhette, hogy baj van, ugyanis gyorsan csatasorba állította Victoria Principalt egy Playboy-fotósorozat erejéig, amely kizárólag a The Naked Ape népszerűsítése végett született, azonban nem mentette meg még a menthetőt sem. A Frank Sinatrával és a Budapesten prostituáltakra vadászó Anthony Perkinsszel is ágyba bújó Principal egy 1981-es interjújában azt nyilatkozta, hogy Hefnerék filmje miatt kellett lemondania a mozis karrierről, ugyanis a mű bukása után senki sem akart komolyabb játékfilmes feladatot bízni rá: ha nem üti meg a tévés főnyereményt a Dallasszal, valószínűleg felhagyott volna a színészettel.
Victoria Principal a Playboy filmreklámozó fotóin...
... és a The Naked Ape forgatásán
„Semmit sem változtunk több ezer év alatt: egymást öljük ahelyett, hogy egyetlen hippikommunába tömörülnénk.”
Ráadás:
A The Naked Ape zeneszerzője a megaslágereket ontó és a „hedonista playboyság” terén Hugh Hefnerrel is versenyre kelő Jimmy Webb. A kiváló komponista nevéhez olyan listavezető dalok fűződnek, mint az Up, Up And Away, a By The Time I Get To Phoenix, a MacArthur Park és a Wichita Lineman, továbbá olyanok karrierjét egyengette, mint Glen Campbell, Art Garfunkel és a Supremes. Webb soundtrack-je a pszichedelikus rock jegyében született, és lényegesen nagyobb sikert aratott a filmnél.
