Ernest Hemingway… Amerika vadászat- és bikaviadal-imádó Nobel-díjas írónagysága, aki olyan klasszikusokkal ajándékozta meg a világot, mint Az öreg halász és a tenger, az Akiért a harang szól és a Búcsú a fegyverektől. A II. világháborút haditudósítóként kezdő, majd a szövetségesek normandiai partraszállását követően egy francia ellenállókból verbuvált csapattal tartó szerző 1944 augusztusának vége felé érkezett a Rambouillet nevű alprefektúrába, ahol aztán annak rendje és módja szerint inni kezdett a Hotel du Grand Veneur-ben. Russ Meyer… Amerika háború- és kebelmániás szexfilmes rendezőpionírja, aki olyan klasszikusokkal ajándékozta meg a világot, mint A meztelen Nyugat vad lányai (Wild Girls Of The Naked West, 1962), a Gyorsabban, cicababa! Ölj! Ölj! (Faster, Pussycat! Kill! Kill!, 1965) és a Szuperszukák (Supervixens, 1975). A leendő botrányhős harctéri fotósként kockáztatta az életét a francia fronton, és 1944 augusztusának vége felé csupán arra vágyott, hogy végre úgy istenigazából ellazulhasson Rambouillet-ben. Erre végül Hemingway jóvoltából kerülhetett sor…
Russ Meyer a számára legkedvesebb közegben
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Meyer bajtársa és cimborája, Charlie Sumners így emlékezett vissza a híres íróra Jimmy McDonough Big Bosoms And Square Jaws című 2005-ös Meyer-biográfiájában:
Hemingway is ott lebzselt már Rambouillet-ben a haverjaival, például Ernie Pyle újságíróval és Robert Capa fotóssal. A francia partizánjait elküldözgette felderíteni, ő meg közben a Grand Veneur pultját támasztva piált Capáékkal. Nem estem hasra tőle különösebben: arrogáns és nagyképű seggfej volt.
Míg Hemingwayék a hotelben szállásolták el magukat, Meyer, Sumners és a fotós egységük további tagjai a Grand Veneur mögött felhúzott nyomorúságos sátrukban duzzogtak. 1944. augusztus 23-án Meyer három bajtársával épp a szállodával szembeni bisztróban iszogatott, amikor odalépett hozzájuk egy üzenethozó, és közölte, hogy Hemingwaynek megesett rajtuk a szíve: minden „sátras fotós” vendége egy órácskára a helyi bordélyházban, amelynek a madámjával addigra már igencsak összebarátkozott. A háborút addig halált megvető bátorsággal végigfényképező Meyer homlokát ekkor az idegesség jeleképp elöntötte a veríték: egyetlen katonatársa sem tudta, hogy a nagypofájú 22 éves vezéregyéniség még sosem volt nővel, vagyis az ünnepelt írónak köszönhetően fogja elveszteni a szüzességét.
Ernest Hemingway a II. világháborúban
Russ Meyer és múzsája, Uschi Digard az amerikai álom megvalósítása közben
Aznap este a kapatos fotósok átballagtak a vörös lámpás házba, és Hemingwayre hivatkozva partnert választottak maguknak. A már akkoriban is „cicifixációs” Meyernek – őszinte örömére − Babette-tel sikerült szobába vonulnia, akinek akkora keblei voltak, hogy majd orra esett tőlük jártában. A leendő Nobel-díjas által fizetett pásztoróra sajnos felemásra sikeredett: a vaságy kellemetlenül nyikorgott az alkalmi társulás alatt, Meyer pedig hamar ellőtte az első „tárát”. Amint megint tettre késznek érezte magát, nekifogott a következő „támadásnak”, ekkor azonban odakint felharsant az egységük hadnagyának fülsértően lelombozó hangja:
Akciót befejezni, faszt kihúzni, ajtó előtt sorakozó!
Shari Eubank a Russ Meyer-féle Supervixens egyik jelenetében
Meyer csalódottan távozott, de másnap visszajött… Aztán még számos alkalommal tette tiszteletét a kétes hírű intézményben, és az egész havi zsoldját Babette-re költötte. Évtizedekkel később visszatért egykori „tűzkeresztségének” színhelyére, és széles mosoly terült el az arcán, amikor konstatálta, hogy a partraszállás emlékművét pont a kupleráj szomszédságában állították fel.
Russ Meyer mindig igyekezett kihozni az életéből a maximumot
