1970-ben mutatták be az olasz mozik Alberto Bevilacqua „mágikus realista” drámáját, a Mauro Bolognini és Federico Fellini hatását tükröző La califfa-t (A kalifa), amelyben a Sissi-filmek Erzsébet királynéjaként sztárrá vált német színésznő, Romy Schneider egy olyan, Irene nevű munkásfeleséget alakít, akinek a férjét megölik egy tüntetésen. Az erős jelleme és vezéri tulajdonságai miatt női kalifaként emlegetett Irene hangadó agitátorrá lép elő a halálesetet követően, majd egy reformok meghozására hajlandónak mutatkozó gyáros szeretője lesz, akit az olasz filmtörténelem legendás művésze, a máskor börtönben nászéjszakázó Ugo Tognazzi alakít. A lassú tempójú, ízig-vérig művészfilm La califfa-ból a retro ízek szerelmesei az Ennio Morricone által komponált zenéjét tartják a legértékesebbnek – Ugo Tognazzi jó barátja, a kiváló rendező, Dino Risi (Fehér telefonok, Egy nő illata, Előzés) viszont nem emiatt őrizte meg a filmet az emlékezetében, hanem egy bizarr anekdota okán, amelyet Ugónk maga mesélt el neki.
Romy Schneider és Ugo Tognazzi, a La califfa rendhagyó szeretői
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Risi I mie mostri (Szörnyetegeim) című 2004-es önéletírásában idézi fel Ugo Tognazzival kapcsolatos élményeit. Risi a színészt a legnagyobb valaha élt „igazi” Casanovának tartotta, akit – lepedőakrobatai teljesítménye miatt − valóban imádtak a nők, sőt tucatjával borultak a lába elé. Közszájon forgott az az eset, amikor Tognazzi egyetlen nap leforgása alatt (bár nem egyszerre) lefeküdt egy asszonnyal és annak mindhárom lányával. A La califfa forgatásán Ugo összemelegedett Romy Schneiderrel, akivel az egyik munkanapjuk végeztével elautóztak Tognazzi Tivoli városában lévő víkendházába, ahol a nemzeti ikon kegyetlenül berúgott a dívával, majd a hálóba vezette, ahol rávetette magát, beléhatolt… aztán annak rendje és módja szerint elaludt rajta. Hajnali négykor Ugo arra ébredt, hogy Romy nincs mellette az ágyban, és kétségbeesetten keresni kezdte: a nappali padlóján talált rá a színésznőre, aki még mindig nem heverte ki a közös italozást. Ugo fogta a megatehetetlen Romyt, kicipelte az utcára, leintett egy taxit, és hazaküldte vele kótyagos partnerét.
Romy Schneider fejet hajt Ugo Tognazzi előtt
Másnap Ugót a forgatási helyszínen álló öltözőkocsija előtt egy két méter magas, sebhelyes arcú és csupa izom fickó várta, aki így köszöntötte:
Jó reggelt, művész úr. Romy Schneider küldött, mégpedig azért, hogy szemen köpjem Önt a tegnap estéért.
Ugo először megszeppent, de legnagyobb meglepetésére képes volt pusztán azzal leszerelni a fickót – és megúszni a szemen köpést −, hogy autogramot adott neki, majd meghívta egy kávéra.
Romy Schneider a Playboy magazin olasz kiadásának 1980. augusztusi számában mutatta meg bájait. A színésznőt méltató sorokat a La califfa rendezője, Alberto Bevilacqua írta
Ráadás:
Ugo és Romy a filmbéli ágyban
Ugo Tognazzi tanácsai leendő Casanováknak...
A túl szép nőkre nem érdemes időt pazarolni. Azok a nők a legjobbak az ágyban, akik bár viszonylag jól néznek ki, kissé gyári hibásak. Ennek kompenzálása végett ugyanis mindent megtesznek, hogy egy férfi istenien érezze magát velük. Az igazi Casanova akár jelentéktelen külsejű is lehet: a lényeg, hogy nevettesse meg a partnerét, mégpedig sokszor. Azé a nő, aki jókedvre deríti.
