Jennifer, miután hozzáment szőke és szakállas hercegéhez, a regényíró Romanhoz, nászútra indul szerelmével Rómába, ám hatalmas csalódás éri: bár a repülőn felforrósodik a hangulat, a többi helyszínen képtelen élvezni a szexet újdonsült férjével. Szegény hősnőnk rögtön magában keresi a hibát, és lefekszik pár idegennel, csak hogy kiderítse, vajon egyedül Romantól nem tombolnak a hormonjai, vagy mások kapcsán is kezdhet aggódni. Az alkalmi partnerek sem juttatják örömközelbe, úgyhogy pszichológus segítségét kéri, aki tetemes óradíjért cserébe feltárja a probléma gyökerét.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Jennifer az agyturkászi heverőn elterülve felidézi meghatározó emlékét: évekkel ezelőtt – az unokatestvére közreműködésével − szexuális segédeszközként használt egy játékrepülőt, úgyhogy azóta kizárólag a menetrendszerinti légi járatok indítják be a fantáziáját. A fantázia hamarosan valósággá válik: szexuális életének fellendítése végett stewardess-képzésre jelentkezik New Yorkban, ahol aztán az oktatója, Mr. Murphy, alaposan ki is elégíti… a kíváncsiságát. Jennifer egyik orgazmust éli át a másik után a levegőben, és a házastársi hűségre egyébként fittyet hányó Roman sem akar kimaradni a jóból: stewardnak áll, hogy immár folyton tüzes neje mellett lehessen.
„Helyezkedjen el kényelmesen, és bökje ki, milyen szóra asszociál, ha azt mondom: szex…”
„Repcsi…”
„Mindig csak a repcsik járnak az eszemben…”
Marino Girolami (1914. február 1. – 1994. február 20.) eredetileg profi bokszolóként szeretett volna érvényesülni, de már 20 évesen elege lett a bunyózásból, úgyhogy edzőtermet nyitott, ám amikor ott is rátört az unalom, a filmszakmát választotta. Összebarátkozott az egyik legnagyobb olasz színésznő, Anna Magnani fiával, aki végül odaadta az anyjának Girolami első valamirevaló forgatókönyvét, a Campo de’fiori-t (Virágmező), amely egy piaci halkereskedő és egy zöldséges barátságáról szólt. Magnani megmutatta az irományt Aldo Fabrizi rendezőnek, aki viszont Federico Fellininek adta tovább. Az édes élet leendő mestere meglátta a lehetőséget Girolamiban, és segített neki gatyába rázni a zsengéjét, majd bevezette a filmes körökbe. Girolami először színészként és rendezőasszisztensként szerzett tapasztalatot, 1949-ben pedig megrendezhette első játékfilmjét. Megannyi zsánerben alkotott (musical, kalandfilm, spagettiwestern, vígjáték, dráma), igazán híressé azonban csupán egyetlen filmje, a 1980-as Zombi holokauszt vált, egy elképesztő trash horror klasszikus, amelyben sétáló halottak és kannibálok zaklatnak néhány aggódó tudóst egy indonéz szigeten.
„Mit tegyek, hogy az egekbe repítsen az orgazmus, Jennifer?”
Girolami − aki mellesleg a Franco Nerót cápavadásszá avató Tarantino-kedvenc direktor, Enzo G. Castellari papája volt – sosem finnyáskodott; azt rendezte, amit a producerek „elé raktak”, úgyhogy végül a pornót is kipipálhatta azon műfajok listáján, amelyekben kipróbálta magát. A Sesso profondo (Mély szex – ezen a címen vajon mennyit agyalhatott a kiötlője?) ama egyszerű okból született, hogy az itáliai B-filmeket futószalagon gyártó Fulvia cég forgatókönyvírója, Romano Scandariato rájött, hogy a római De Paolis stúdió díszletei között akad egy repülő-utastér, amelyet kár lenne parlagon hevertetni.
„Bocsáss meg, Jennifer, de vissza kell mennem a pilótafülkébe. Azt hiszem, túl sok időt basztunk el.”
Miután Scandariato legépelte a fejében megfogant idióta erotikus történetet, a Falvia producere, Fabrizio De Angelis utasította Sergio Salvati operatőrt, hogy ha már úgyis a horrorpápa Lucio Fulci Zombi című filmjén dolgozik New Yorkban és a Dominikai Köztársaság fővárosában, Santo Domingóban, vegyen fel néhány jelenetet a helyszíneken a Fulci-opusz két szereplőjével, Al Cliverrel (igazi neve Pierluigi Conti) és Stefania D’Amarióval a Sesso profondo-hoz is, elvégre Al és Stefania lesz majd Roman és Jennifer. Így hát a pornográf tartalom miatt ezúttal a Frank Martin álnév mögé bújó Marino Girolami csak a Sesso profondo Rómában rögzített szobajeleneteit dirigálta (a külső felvételeket De Angelis vezényelte).
Roman / Al akkor sem unatkozik, ha a felesége épp nincs kéznél
Jennifer két járatindulás között sem tétlenkedik
A forgatás nem zajlott zökkenőmentesen, ugyanis Clivernek – állítása szerint − fogalma sem volt róla, hogy a filmet pornópercekkel fogják felturbózni, amelyekben egyes színészek helyett rájuk nagyjából hasonlító testdublőrök láthatók. Amikor Cliver megpillantotta a stúdió másik végében zajló „pornósítást”, dühödten hazaviharzott, és De Angelis csak hosszas rimánkodás árán tudta visszacsalogatni. Az, hogy Cliver később amiatt háborgott, hogy a filmben benne maradtak a repülő fedélzetén meredező péniszéről készült felvételek, noha ígéretet kapott arra, hogy kivágják őket a végső verzióból, némileg kikezdhetővé teszi az egyébként rokonszenves színész azon állítását, miszerint ő aztán nem tudta, hogy hardcore jellegű eseményekre is fel kell készülnie. Cliver végül nem vett részt „éles akcióban”, a Sesso profondo Murphy-jét játszó Venantino Venantini (Bűnvadászok, Piedone Egyiptomban, Őrült nők ketrece) viszont nem volt rest ténylegesen puncit nyalni, és az utólagos reklamációtól is eltekintett.
„Van, aki szégyelli, hogy az egész világ láthatja a harcra kész cerkáját, én viszont nem pironkodom a nyelvérzékem miatt.”
„Jaj, Mr. Murphy, hogy maga milyen pajkosakat tud mondani!”
Hogy miféle értéket képvisel (ha képvisel egyáltalán) a Sesso profondo, azt mindenki döntse el maga. Boeingen szexeléshez minden retromániákusnak ajánlott!
„Szálljunk együtt a fellegekben, Roman!”
