Sandahl Bergman a Missouri állambéli Kansas Cityben jött világra 1951 novemberében, és kiskorától kezdve a tánc volt a mindene. Huszonévesen költözött New Yorkba, ahol sikerült bekerülnie pár Broadway-produkcióba. Bár nem kapott megfelelő lehetőségeket a bizonyításra, így is megakadt rajta minden idők egyik legjelentősebb koreográfus-táncosának, Bob Fosse-nak a szeme. A Kabaré című világhírű musical-filmje okán művészkörökben nálunk is jól ismert Fosse óriási hatást gyakorolt a popkultúrára: 1974-ben ő játszotta a kígyót A kis herceg filmváltozatában, Michael Jacksonnak pedig olyannyira megtetszettek a táncmozdulatai, hogy mindet ellopta és felhasználta a koncertjein. Fosse meglátta Bergmanban a kiugróan tehetséges táncost, és sorra adta neki az egyre jelentősebb feladatokat olyan musicalekben, mint a Pippin, a Gigi vagy A tánckar. 1978-ban már Bergman volt a Dancin’ című Fosse-revü egyik sztárja, amely a Broadway legfőbb táncosainak krémjét vonultatta fel.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Bergman filmes karrierre áhítozott, ám ezt az akkoriban egy nő részéről szokatlannak számító és az alacsonyabb férfisztárokat zavarba hozó magassága (183 cm) miatt csak nehezen tudta beindítani. Egy nyúlfarknyi tévés bemutatkozás után megint Fosse sietett a segítségére, és őt tette kultikus táncfilmje, az All That Jazz egyik kulcsjelenetének központi figurájává. A filmet Magyarországon némi félreértelmezés eredményeképp Mindhalálig zene címmel vetítették a mozik − az eredeti cím John Kander és Fred Ebb musicaljének, a Chicagónak egyik betétdalára utal, ám Fosse remeklését a témája miatt szerencsésebb lett volna magyarul Mindhalálig táncnak keresztelni… A Fellini 8 és féljével rokonítható All That Jazz-ben a Spielberg Cápájával befutott Roy Scheider egy kiégett, ám zseniális koreográfust alakít (Fosse alteregója), aki a következő munkájának szponzorait egy szemérmetlen mozdulatorgiának beillő táncjelenet megkomponálásával sokkolja, amelyben a ruháitól megváló Bergman viszi a prímet.
Bergman Fosse mesterművét követően a Beatles szellemi örökösének tartott Electric Light Orchestra és Olivia Newton-John nevével fémjelzett bohókás mese-rockmusical-filmben, a Xanaduban táncolt (például az I’m Alive című dal alatt), majd megkapta azt a szerepet, amelynek köszönhetően máig az USA-ban igencsak közkedvelt autogramosztó rendezvények állandó résztvevője: ő játszotta Valeriát, a harcos természetű szőkeséget Arnold Schwarzenegger oldalán az 1982-es Conan, a barbárban (Conan The Barbarian), amelyért a legígéretesebb feltörekvő tehetségnek járó Golden Globe-díjban részesült.
1985-ben ismét Schwarzenegger partnere lett a Vörös Szonja (Red Sonja) című „kardos + szandálos” fantasy filmben, amelynek kapcsán eredetileg a később Brigitte Nielsennek jutó címszerepre kérték fel, ám ő inkább az ármánykodó Gedren királynőt akarta alakítani, mivel ezt a feladatot sokkal nagyobb színészi kihívásnak érezte. Bergman kitűnően játszotta el a szívtelen dominára hasonlító uralkodót, és bebizonyította vele, hogy nem egydimenziós díva, ám a Vörös Szonjától eltekintve valamiért csakis a B-filmesek tartottak igényt a szolgálataira a Conan, a barbár világsikere után.
Bergmannak a lenézett, ám így is rengeteg szórakoztató mozgóképes művet felvonultató másodvonal égisze alatt készített filmjei közül két posztapokaliptikus, abszurd és szürrealista agymenés emelkedik ki: az 1984-es She, amelyben kardforgató úrnőként bukkan fel egy pszichikus erővel bíró kommunisták és tógás farkasemberek által benépesített torz jövőben, valamint az 1988-as Hell Comes To Frogtown, amelyben a gonosz békaemberekkel (akik jelen esetben nem rosszindulatú búvárok, hanem brekegő hibrid lények) harcba szálló, ám erényöv viselésére kötelezett macsó nehézfiúra felügyelő csinos ápolónőt kelti életre. Bergman a tánccal a filmes karrierje építgetése közben sem hagyott fel, még 50-es éveiben is ropta revükben és színdarabokban. A kedves és közvetlen személyiség hírében álló színész-táncosnő jó ideje visszavonult a reflektorfényből, a Retrokult blogon azonban szó esik majd még róla néhány alkalommal.
Ráadás 1.:
A Helix nevezetű klasszikus kanadai heavy metal banda 1983-as videoklipje, amelyben Sandahl Bergman megmutatja, milyen is egy acélos izomzatú nő, aki acélzenére izzad.
Ráadás 2.:
A 80-as évtizedben a Jane Fonda által kirobbantott aerobic-őrület közepette megannyi sztár készített fitness videót kiadós testmozgásra vágyó rajongói kedvéért. A legkeményebb gyakorlatokat kétségkívül a mestertáncosi bőréből kibújni képtelen Bergman oktatóanyagában találjuk: az utánzásukra tett kísérlettől garantáltan szívrohamot kapnak a kevésbé edzettek.
Ráadás 3.
Fosse Bergmannal az élen brillírozó tánckarának egyik jelenete az All That Jazz-ből.
