Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Holt örömlányok társasága

The Nesting (1981)

2022. február 22. - Teakbois

Lauren Cochran, a misztikus regényekre specializálódott bestseller-írónő – tősgyökeres New York-i neurotikus lévén – rengeteget költ pszichológusra, aki ugyan nem tud érdemleges tanácsokkal szolgálni, viszont kitűnően el lehet mondani neki mindent, amivel kapcsolatban aztán végül mindig maga Lauren hoz döntést. A sikeres írógép-koptató a semmirekellő lélekturkásznál határozza el, hogy agorafóbiáját leküzdendő, a nagyvárosi nyüzsgésből vidékre költözik, ahol még akár az ihlet is újra megszállhatja. Lauren plátói szerelmével, Mark Feltonnal (akinek cseppet sincs ínyére saját plátói mivolta) indul háznézőbe, és az erdős Dover Falls-ban rátalál álmai ideiglenes otthonára: az üresen álló nyolcszögletű villa ugyanis pont úgy fest, mint a legújabb regénye, a The Nesting borítóján díszelgő ódon kúria, amelyet a grafikus Lauren útmutatása alapján rajzolt meg.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Mint kiderül, a rendbehozatalra szoruló épületet egy mogorva őskonzervatív, az élemedett korú LeBrun ezredes birtokolja, akinek unokája, a kvantumfizikus Daniel Griffith viseli gondját. Lebrun nincs elragadtatva az ötlettől, hogy egy bőbeszédű feministának adja ki az otthonát, de a pénz hatalmának ő sem tud ellenállni – amikor azonban megpillantja a számára rémisztően ismerősnek tűnő Laurent, menten szívrohamot kap és elveszti a beszédkészségét. Az írónő nekilát a ház kicsinosításának, Mark pedig aggódva hagyja magára, és a lelkére köti, hogy amint beszerelik a telefont, azonnal hívja fel. Lauren hamarosan olyannyira a ház hatása alá kerül, hogy a semmiből előnyúló kezekről, lengén öltözött 1940-es évekbeli nőkről és hátborzongató erőszakról kezd vizionálni. Még nem tudja, hogy a bérleménye egykor bordélynak adott otthont, ahol tragikus események történtek, a holt madame és nem kevésbé holt lányai pedig visszajárnak a túlvilágról. Hamarosan a valóságban is elszabadul a pokol, és Lauren ismerősei úgy kezdenek hullani, mint a közmondásos legyek…

„Mostantól itt fogok élni és alkotni!”

„Remek ötlet, Lauren! De aztán ne panaszkodj nekem pár hét elteltével, hogy hiányzik a New York-i értelmiségi közeg, a szmog és a 42. utcai pornónegyed…” 

Armand Weston, az 1931. december 26-án született New York-i grafikus és festőművész, kiválóan megélt a hivatásából – főleg könyvborítókat és filmplakátokat készített −, de mindig is arról álmodozott, hogy a vizuális érzékét egyszer rendezőként is hasznosíthatja. A filmiparba való bekerülés legegyszerűbb módját az 1970-es évek elején felvirágzó pornógyártás kínálta, így a hollywoodi kapcsolatokkal nem rendelkező Weston is ebben tette meg a kezdő lépéseket. 1972-ben leforgatta a Personals című pornográf dokumentumfilmet, amelyben interjúkészítőként olyan hétköznapi New York-iakkal beszélgetett, akik újsághirdetés útján kerestek maguknak alkalmi partnereket. Minden egyes interjút egy szexjelenet követett, amelyben profi pornószínészek „adták elő” a nyilatkozók legemlékezetesebb szexuális élményeit. A nyers őszinteséget tükröző mű nagy sikert aratott, így Weston belefoghatott a játékfilmkészítésbe.

Haláli buli a bordélyban

Így jár a pszichológus, aki túl gyakran jár a pácienséhez 

Hősünknek a mennyiségnél sokkal fontosabb volt a minőség, ezért csupán négy pornót forgatott, amelyeket ma már a műfaj klasszikusai közé sorolnak az ítészek. Az 1975-ös The Defiance Of Good szadomazó intrikával körített De Sade-i tanmese arról, hogy mi várhat arra, aki drogfogyasztás miatt bajba kerül. Az 1976-os The Taking Of Christina egy valós bűneset szexjelenetekkel tűzdelt krónikája: két férfi elrabolt egy nőt, aki a megerőszakolása után Stockholm-szindrómát színlelt, majd egy jól megválasztott pillanatban agyonlőtte fogvatartóit. A szintén 1976-os Expose Me, Lovely az 1950-es évek noir krimijeinek látásmódját „húzza rá” a 70-es évtized perverziókkal terhelt New York-i miliőjére, az 1978-as Take Off pedig egy popkulturális utalásokban tobzódó, több neves korszakot megelevenítő stílusparódia, amelyre egyformán hatott Oscar Wilde, a hippik és a rock and roller jampecek szellemisége.

Aki túl sokat nézegeti magát a tükörben…

… azt előbb-utóbb letapizza egy szellem 

Take Off sikerének köszönhette Weston, hogy életében először felkérést kapott egy nem pornó műfajú film levezénylésére: a forgatókönyvet társszerzőként jegyző direktor a gótikus horror zsánerében fogant 1981-es The Nesting (Fészekrakás) elkészítésével teljesítette a feladatot. Az 1980-as évek elején a Péntek 13-féle slasher filmek hozták a legtöbb pénzt a horror műfajon belül, Weston pedig ezek modern vérgőzösségét boronálta össze a kísértetházas rémmesék húsz évvel korábban divatos kifinomultságával. Könnyen elképzelhető, hogy Stanley Kubrick Ragyogását (The Shining, 1980) is ihletforrásnak tekintette, elvégre abban a filmben is író érkezik a világtól elzárt baljós épületbe „feltöltődni”, ahol aztán – a The Nesting hősnőjéhez hasonlóan − rémeket lát.

João Fernandes, a „festőszemű” operatőr, igencsak érti a dolgát 

Egy szellemek lakta kúria bemutatása kiváló fény- és árnyékérzékkel rendelkező operatőrt kíván, akire Weston pornós kollégája, João Fernandes személyében bukkant rá. A szintén „rendes” karrierről ábrándozó brazil származású Fernandes többek közt a The Nesting képi megvalósítása révén keltette fel a hollywoodi producerek érdeklődését, majd Chuck Norrisét is, aki ugyan irtózott a szexjelenetek látványától, egy szexjeleneteken edződött beosztott ellen viszont nem volt kifogása: így fényképezhetett végül Fernandes olyan Norris-klasszikusokat, mint az Ütközetben eltűnt (Missing In Action, 1984) vagy a Tomboló terror (Invasion U.S.A., 1985). A főszerepeket kevésbé ismert színpadi színészek kapták, mellékszereplőként viszont két, ekkoriban már nem éppen a fénykorát élő legendás álomgyári alkalmazott is emelte a produkció fényét: Gloria Grahame-ről és John Carradine-ről van szó.

Lauren Cochran, a kísértetházba költöző írónő szerepében Robin Grovest láthatjuk, aki a hazai filmrajongóknak leginkább az Ezüst pisztolygolyók (Silver Bullet, 1985) című Stephen King-adaptációból lehet ismerős, amelyben a farkasemberrel elbánó tolószékes kisfiú mamáját alakította

Daniel Griffith-t, a kísértetjárta ház tulajdonosának unokáját New York állam egyik legmegbecsültebb költője, a számos díjban részesített Michael Lally játszotta, akinek napjainkig több mint 30 verseskötete jelent meg

Gloria Grahame, a tragikus sorsú végzet asszonya 

The Nesting kísértet-madame-ját (Florinda Costellót) alakító Gloria Grahame az 1940-es és 1950-es évek noir krimijeinek ünnepelt sztárja volt, akit Oscar-díjra jelöltek a Kereszttűz (Crossfire, 1947) című filmben nyújtott teljesítményéért, amelyben a később Charlie csinos angyalát fenyegető Robert Mitchum partnereként játszott. Grahame a legjobb formáját a második férje, Nicholas Ray által rendezett bűnügyi drámában, az 1950-es Magányos helyenben (In A Lonely Place) hozta Humphrey Bogart oldalán, azonban a művészházaspár kapcsolata még ugyanebben az évben zátonyra futott. Ray később azt állította, hogy rajtakapta Grahame-et az előző házasságából született 13 éves fiával, Anthonyval, és ezért azonnal kitette az asszony szűrét. Peter Turner − Grahame utolsó élettársa − a színésznőről szóló könyvében (Film Stars Don’t Die In Liverpool, 1987) hazugságnak nevezi Nicholas Ray sztoriját, mondván, Gloria és Anthony csupán 1958-ban (amikor a direktor fia már 21 éves volt), az ismeretségük felújítását követően feküdtek le először egymással, és még abban az évben összeházasodtak Mexikóban (aztán 10 évig éltek együtt).

Kísértetek autója

A mindenes, aki ugyanolyan mélyre fog süllyedni, mint egykori áldozatai 

Gloria Grahame négy évig titkolta, hogy ki az új férje, ám amikor kitudódott (a Nicholas Rayjel való szakítás állítólagos okával együtt), a karrierje a pletykalapok vezércikkeinek hatására olyan hullámvölgybe került, ahonnan nem volt visszatérés. Az sem kedvezett a díva megítélésének, hogy még az 1940-es évek végén a plasztikai műtétek megszállottjává vált, és emiatt az 1960-as évek végére már alig tudta mozgatni az arcizmait, így a színészi eszköztára jelentősen csökkent. Armand Weston olyannyira tisztelte Grahame-et, hogy még a filmje végefőcímében is elhelyezett egy köszönőszöveget a szebb napokat látott femme fatale részére, amiért az a nevét adta a szép kiállású, ám alacsony költségvetésű The Nesting-hez, amely végül az ekkor már súlyos beteg művésznő utolsó filmes munkája lett. Peter Turner könyvét 2017-ben megfilmesítették, a négyszeres Oscar-jelölt Annette Bening játszotta Gloria Grahame-et. Érdemes megemlíteni, hogy az egykori feleségét a kiskorú mostohafia elcsábításával megvádoló rendező, Nicholas Ray a James Dean ikonikus alakítását tartalmazó, Haragban a világgal (Rebel Without A Cause) című 1955-ös dráma forgatásán viszonyt kezdett az 1961-es West Side Story leendő sztárjával, az akkor még csupán 16 éves Natalie Wooddal.

„Maga is amolyan emancipált, libsi asszonyság, ugye? Miért akarja kibérelni a házamat?” A jellegzetes arcvonásokkal és karcos hanggal rendelkező John Carradine jó néhány évtizeden át nézett ki úgy, mint akibe csak hálni jár a lélek 

A nyugalmazott LeBrun ezredest John Carradine, az amerikai zsánerfilmek legendás színésze alakította, aki nem más, mint a Kung Fu című kultsorozatból és a Kill Bill filmekből ismerős, alkalomadtán Tina Turnert is védelmező David Carradine papája. John Carradine tetemes tartozásai rendezése végett játszott olyan B-klasszikusokban, mint a tenger mélyén sétáló náci zombikat felvonultató Shock Waves (1977) vagy a Fülöp-szigeteki illetőségű Vámpír lotyók (Vampire Hookers, 1978), igazi szerelme azonban a színpad volt, ahol elsősorban Shakespeare-darabokban brillírozott. Carradine papa meglehetősen felelőtlen és kiállhatatlan ember hírében állt, aki különösebb lelkifurdalás nélkül adta ideiglenesen nevelőintézetbe David fiát, ha épp elitalozta vagy elnőzte a családfenntartásra félretett pénzt.

A goromba farmer találkozása a sarlóval 

Armand Weston a vidéki autósmozikban szép sikereket elérő The Nesting segítségével a pornógyártók gyakran lenézett közegéből „átiratkozott” a B-zsánerfilmesek ligájába, ahol azonban fájóan rövid ideig tartózkodott. Következő munkája a szintén 1981-es múmiahorror, az Egyiptomban forgatott Dawn Of The Mummy lett volna, ám Weston olyan súlyos gyomorrontást kapott a helyszínen, hogy a producer néhány kárba veszett munkanap után lecserélte. A kirúgástól Weston szakmai hírneve is csorbát szenvedett, és a rendező végül olyannyira kiábrándult a filmiparból, hogy inkább visszament főállású képzőművésznek – 1988. május 26-án hunyt el 56 éves korában. A The Nesting – ahogy direktor többi játékfilmje is − azt sejteti, hogy olyasvalaki dirigálta, aki a B-vonal élharcosai közé emelkedhetett volna, ha szerencsésebb vagy pusztán kitartóbb.

Armand Weston rendező-korszakában is aktív képzőművész maradt: a The Nesting plakátja (a cikk elején látható) és Lauren Cochran filmbéli regényének borítója is az ő munkája 

Ráadás:

Armand Weston gótikus filmmeséjének kurtizánkísértetek lakta villáját New York állam egyik legfurcsább épülete, az Irivington faluban álló Armour-Stiner ház „játszotta”. Ez egy kupolás, nyolcszög alakú, viktoriánus stílusjegyeket mutató épület, amely a hivatalos álláspont szerint a világ egyetlen teljesen kupolás nyolcszögletű lakóháza, valamint az egyetlen olyan ház, amelyet Donato Bramante Tempietto nevű, 1502-ben tervezett és kivitelezett római mártíriuma (egyfajta sírépület) ihletett. A Tempietto az itáliai reneszánsz építészet egyik legjelentősebb teljesítményének számít, az Armour-Steiner ház pedig a 19. századi amerikai építészet ékkövének.

„Ki e házat kibéreled, hagyj fel minden reménnyel…” 

Az irvingtoni villa 1859 és 1860 között épült Paul J. Armour üzletember pénzéből és Orson Squire Fowler frenológus, a The Octagon House című könyv szerzőjének elképzelései alapján. Az 1930-as években a ház Aleko E. E. Lilius finn író és felfedező tulajdonában volt, 1946-tól 1976-ig pedig Carl Carmer történész birtokolta, aki azt állította, hogy kísértetek járnak benne – minden bizonnyal Carmer szellemhistóriái késztették arra Westonékat, hogy az Armour-Stiner házat válasszák forgatási helyszínül. A villát 1976-ban egy műemlékvédő építész, Joseph Pell Lombardi vásárolta meg, aki tíz évvel később alaposan felújíttatta (jelenleg is ő a tulajdonosa). Lombardi 2017-ben havi 40 ezer dollárért adta bérbe a házat, Westonék azonban ennél valószínűleg lényegesen jutányosabb áron készíthették el a falai közt 1981-ben az évtized legjobb horrorfilmjei közé tartozó The Nesting-et.

Az Armour-Stiner ház mai pompájában

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr9117688270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vaszilics Fedor Emánuel 2022.02.23. 08:45:02

Izgalmasak tudnak lenni az ilyen jellegű horrorfilmek, bár gyanítom, ennek inkább a borzongatás volt a fő célja. Úgy tudom King a Ragyogásban kicsit saját magáról mintázta a főszereplőt, aki a frissen gyógyult ki az alkoholizmusból és képzelt (vagy valós?) démonaival küzd.

A Ragyogást könyvben is olvastam, szerintem kissé vontatott. Lassan, nehézkesen bontakozik ki a cselekmény, de King stílusa ilyen. Viszont a könyv nagyon jól hozza a klausztrofóbiás, hátborzongató érzést. Több filmes feldolgozását is láttam, de azok szerintem ezt nem tudták visszaadni.

Az nem derült ki számomra, hogy a filmben miért nem menekülnek el a villából, amikor már láthatják, hogy itt valami nagyon nincs rendben? Látszólag simán megtehetnék.

Amúgy villa most nagyon szép, valóságos kis ékszerdoboz. Pont ideális lenne luxusbordélynak! :-)

Teakbois · https://retrokult.blog.hu/ 2022.02.23. 08:54:40

@Vaszilics Fedor Emánuel:

Köszönöm a kommentedet! Azért nem menekül el a főshősnő a villából, mert nem akarja, hogy 30 perc után vége legyen a filmnek. :) Armand Westonról egyébként hamarosan megint szót ejtek majd, mégpedig az e cikkben emlegetett fergeteges pornószatírája, a Take Off kapcsán.

Teakbois · https://retrokult.blog.hu/ 2022.02.25. 00:21:24

@AntiChrist:

Köszönöm a kommentedet! A Take Off nagy kedvencem, és remélem, a róla szóló cikkem sem okoz majd csalódást.
süti beállítások módosítása