1973-ban járunk, a kaliforniai Valley Középiskola tantestülete pedig – ifjú és világmegváltó gondolatoktól hevülő gyakornokainak hála − nyakig elmerül a „libsi fertőben”: Rachel Burton a napi tanórák utánra felvilágosító kört szervez, ahol a diákok bármilyen kínos kérdést feltehetnek neki; Tracy Davis megelégeli hímsoviniszta festőművész barátjának hűtlenkedéseit, és összeszűri a levet egy nagykorú tanítványával, aki rendszeresen kukkolja; a színes bőrű Jody Hawkins pedig a kerületének drogbáróit egymás ellen kijátszva próbál pénzhez jutni, hogy megmenthessen a ledózerolástól egy nehéz helyzetűeket segítő oktatóközpontot. A helyzet bonyolítása végett felbukkan egy bohócmaszkos erőszaktevő, aki talán azonos a Valley mocskos szájú és mélynövésű tornatanárjával. Nem lesz ennek jó vége… Vagy mégis?
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az 1970-es évek első felében indult hódító útjára az USA-ban a pornódivat: A hírhed Mély torok (Deep Throat, 1972) kasszasikerének hatására egymás után készültek a hardcore remek- és fércművek, de a szoft erotikával házalóknak sem kopott fel az álluk. Az utóbbiak elsősorban olyan, humoros vagy thrilleri megoldásokat alkalmazó zsánerfilmekkel árasztották el a külvárosi trash-mozikat, amelyekben szemrevaló tanárnőket, légiutas-kísérőket és ápolónőket játszó színésznők szolgáltatták a bámulnivalót. A régi szép idők egyik legélelmesebb producere, Roger Corman (Halemberek a szépségkirálynő ellen) természetesen a keményen dolgozó hölgyek kéjjel teli mindennapjairól szóló mozgóképes mesék gyártásából is alaposan kivette a részét – a legtöbb ropogós dollárt ezek közül a The Student Teachers című 1973-as alkotásával kereste, amelynek születésénél feleségével, a szintén producer Julie-val bábáskodott.
Tracy Davis szerepében a szégyent hírből sem ismerő Brooke Mills domborított
„Néha ráfér a diákokra, hogy baszdmegelve osszuk ki őket, nekem elhiheti!” (Dick Miller rémálomba illő tornatanárként ismerteti meg életfilozófiájával a felvilágosító hippi tanerőt játszó Susan Damantét)
A fehérmájú gyakornok tanítók pikáns kalandjait elénk táró The Student Teachers semmivel sem nyújt többet vagy kevesebbet a korszak egyéb azonos kaptafájú filmjeinél: meztelenkedő nők, némi bűnügy, autós üldözés és az éra hangulatát tökéletesen példázó pop-rock háttérmuzsika. Két okból emelkedik ki a hasonszőrű művek sorából: Egyrészt az ekkor még pályakezdő Jonathan „meg kellett élnem valamiből, hát Cormannek is dolgoztam” Kaplan rendezte, aki később olyan filmekkel szerzett világhírnevet, mint A vádlottak (The Accused, 1988) című tárgyalótermi dráma, amelynek Jodie Foster az első Oscar-díját köszönheti; másrészt ehhez köthető Walkernek, a legendás texasi kopónak, azaz Bruce Lee legtökösebb ellenfelének, avagy a karatebajnok Chuck Norrisnak az első amerikai játékfilmes jelenése.
„Pucér nő az ablakban!” – kiáltotta kétségbeesetten Chuck Norris,…
… aztán 10 perc múlva meglátta saját magát, és megnyugodott
A konzervatív és keresztény meggyőződésű Norris 2006-ban publikált önéletrajzában (Against All Odds – My Story) azt állítja, fogalma sem volt, miféle filmhez adja a nevét, amikor Cormanék felkérték a nagyjából 1 percnyi játékidőt felölelő, szexet nyomokban sem, harcművészetet viszont jelentős mértékben tartalmazó cameóra, amelynek keretében edző bácsit kellett játszania. 1973-ra a leendő akciósztár Norris már népszerű karateoktatónak számított sporteredményei és a Bruce Lee-vel közös ikonikus filmjelenete miatt, így aztán Cormanék néhány tehetséges tanítványával egyetemben meginvitálták a The Student Teachers Inglewoodban zajló forgatására. A rettenthetetlen Chuck így idézte fel cseppet sem ködös emlékeit:
A film fekete hölgyszereplőjének karateoktatóját alakítottam a körülbelül egyetlen szempillantásig tartó cameóm során; a tanítványaimmal és az öcsémmel, Aaronnal bemutattunk pár ütést és rúgást egy verőfényes kaliforniai délutánon, aztán hazarobogtunk. A producerek azt mondták, hogy egy rendkívül építő jellegű filmben láthatom majd viszont magam: olyan tanárokról szól, akik szakítanak a hagyományos oktatási módszerekkel, hogy még nagyobb hasznára lehessenek a diákjaiknak. Mivel lelkes híve vagyok a pozitív oktatási reformoknak, érdeklődéssel vártam a bemutatót, de sosem kaptam meghívót semmilyen premierre. Aztán egy évvel később, amikor a családommal San Franciscóban jártunk, az egyik újságban megakadt a szemem a The Student Teachers hirdetésén: épp az volt a fő attrakció az egyik külvárosi moziban. Mivel a jelenetemben a két ekkoriban még kicsi fiam, Mike és Eric is felbukkant (ugyanis velem tartottak a forgatásra), közöltem a feleségemmel, Dianne-nel, hogy ma este mind a négyen moziba megyünk megnézni a három Norrist. Mint kiderült, mozi a város egyik legveszélyesebb környékén állt, és a nejem azonnal megmakacsolta magát, amint leparkoltam előtte: ő aztán be nem teszi ide a lábát. Végül azzal a feltétellel volt hajlandó bemenni az épületbe és magával hozni a gyerekeinket is, hogy amint vége a jelenetünknek, rögvest távozunk. A mozi belseje a bejáratánál is riasztóbbnak bizonyult: csupán pár rossz arcú alak gubbasztott a vetítőteremben, az ülések pedig meglepően ragacsosnak tűntek − bele sem akarok gondolni, vajon mitől… Elkezdődött a film: stáblista, aztán… pucér nő az ablakban! Gyorsan rá kellett szólnunk a gyerekekre, hogy hunyják le a szemüket. Dianne máris távozni akart, de emlékeztettem az ígéretére: megvárjuk a jelenetünket. Körülbelül 10 perc múlva végre ott virítottam egy pillanatra a filmvásznon… és iszonyatosan szégyelltem magam érte.
Vajon ki a bohócálarcos gonosztevő? Chuck Norris sajnos nem tudja a választ, mivel nem várta meg a film végét...
