Truman Langley a törtető Los Angeles-i ingatlanosok tipikusnak mondható életét éli: óránként szippant kokaint; hitelből vásárol drága sportautót, hogy felvágjon kollégái előtt; csinos feleségét, Pattie-t pedig nyugtalanító természetességgel ajánlja fel „alkalmi boldogítónak”, amikor úgy véli, csak efféle „bónusszal” veheti rá a szerződéskötésre legfontosabb ügyfelét, Mason Wainwrightot. Az ominózus ügyfelet azonban Truman főnöke egyszer csak átpasszolja a törtetők királyának, Alex Westonnak, mire Truman beleőrül a karrierje kisiklásába, és az irodájában főbe lövi magát. Pattie egy csepp megkönnyebbülést sem érez, hogy végre megszabadult az őt prostivá degradáló hites urától, sőt! Úgy véli, a lehető legcsodásabb társat vesztette el, és bosszút esküszik.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Miután egy verőfényes reggelen golyót ereszt Mason Wainwrightba, Pattie (Amanda Chessfield álnéven) házitanítónak jelentkezik Westonéknál. Alexünk 18 éves fiacskája, Robey ugyanis inkább metálmuzsikát ordíttatva száguldozik a papa kocsijával ahelyett, hogy okosodna, úgyhogy förtelmesek az osztályzatai, és a nyári szünetben korrepetálásra szorul. A Playboy-címlaplányak beillő, életveszélyes fenyegetést jelentő tanárnéni nem pazarolja az időt: amint berendezkedett a Los Angeles-i felső középosztály látszatproblémákkal küzdő mintapéldányainál, módszeresen nekilát a teljes család elcsábításának és lezüllesztésének. Feltett szándéka, hogy tönkretegye férje tönkretevőjét, és az édes bosszú beteljesüléséhez kéjtől verejtékező testeken – Alexén, Robey-én és Mrs. Westonén – keresztül vezet az út.
„Hallom, maga jó feleség, és a férje kedvéért bármit megtesz bárkinek…”
„Westonnak adták a projektemet, úgyhogy hiába feküdtél le Wainwrighttal. Megyek, és kinyírom magamat.”
„Nem bírunk ezzel a kölyökkel, úgyhogy magára bízzuk!”
„Minden fontos alapismeretet a fejébe verek, ne féljenek… Kőkemény férfit faragok belőle.”
Az 1993-as Scorned-ot nem más jegyzi rendezőként, mint az erotikus bosszúmese férfi főszereplője, az Alex Westont alakító Andrew Stevens. Stevens, noha nem tehetségtelen színész, egyértelműen nepotizmusnak köszönhette hollywoodi karrierjét: a mamája Stella Stevens amerikai filmcsillag volt − azon szőke bombázók egyike, akik Marilyn Monroe farvizén evezve váltak a (férfi)közöség kedvenceivé −, és az ifjú Andrew az ő közbenjárása révén „keveredett” az Álomgyár vérkeringésébe.
Andrew Stevens, aki Charles Bronsont bronzbarna nőkre cserélte
Miután Mark Hamill elhappolta előle a Csillagok háborúja Luke Skywalkerének szerepét, Stevens olyan, ma már legendásnak számító exploitation-klsszikusokban domborított, mint az iskolai mészárlások mozgatórugóit kereső Massacre At Central High (1976) vagy a kizsákmányolt anyatermészet revansáról szóló Day Of The Animals (1977). 1978-ban került legközelebb az élvonalhoz: Kirk Douglas parafenomén fiát alakította Brian De Palma Őrjöngés (The Fury) című alkotásában. Ezt követően azonban mégsem halmozták el abszolút főszerepekkel az A-listás moziproducerek: például két Charles Bronson-filmben is játszott – Vadászat életre-halálra (Death Hunt, 1981) és Éjféli leszámolás (10 To Midnight, 1983) −, de mindkettőben csupán „aládolgozó fejbólintó” lehetett.
Stella Stevens 1960-ban, 5 évvel Andrew világra hozása után
Andrew Stevens 1982-ben kapott rá az erotikus thrillerek ízére a The Seduction című exploitation-klasszikus forgatása közben: egy szemrevaló szőke modellt zaklató perverz fotóst játszott a David Schmoeller által rendezett késő esti kábeltévés nézőcsalogatóban, és az így szerzett kellemes tapasztalatai hatására a 80-as évtized végén őszinte örömmel vetette bele magát végérvényesen a műfajba – először csak színészként, majd direktorként és végül producerként is. A mama igencsak büszke lehetett a fülledt hangulatú művekben a korszak legjobb B-nőit csöcsörésző fiacskájára, és valószínűleg ennek tudható be, hogy két filmjében is szerepet vállalt (viszont nem vetkőzött le bennük).
Esti idill Westonéknál: A tanárnő unalmában maszturbál,…
… a diákja meg kukkolja
„Ne csak a szemedet legeltesd, Robey, irány az ágy!”
„Van még mit tanulnod, de az első vizsgán átmentél!”
Stevens 1990 és 1993 között forgatta az Éjszakai szemek (Night Eyes 1−3.) című erotikus trilógiáját, amelyben mélynövésű, ám fürge és kemény öklű biztonsági őrként ment és dug meg villáikban szorongó milliomos trófeafeleségeket. Az első részben a Halálvágta című 1985-ös James Bond-filmből ismerős Tanya Roberts volt a (szex)partnere, a másik kettőben pedig a kanadai végzet asszonya, Shannon Tweed. A Stevens−Tweed páros olyannyira népszerűnek bizonyult a videotékák látogatóinak körében, hogy további közös munkákat követeltek tőlük, így aztán megszületett a magyar tévécsatornák által Bűnhődjenek az ártatlanok címmel vetített Scorned, amelyet Stevens férfi főszereplőként, rendezőként és producerként egyaránt jegyez.
„Van egy másik dákóm is, ha esetleg kedve szottyanna lökdösni a golyóimat, kedves tanárnő…”
„Hol rejtegeti, Mr. Weston?”
„Íme!”
A Stevens direktori karrierjének csúcspontjaként értelmezhető, amerikai pénzből a kanadai Torontóban forgatott szennymű címét William Congreve brit drámaíró Gyászoló menyasszony (The Mourning Bride, 1697) című darabja ihlette − ebben található az angol nyelvterületen gyakran idézett bölcs mondás, a „hell hath no fury like a woman scorned”, amely ekképp hangzik magyar fordításban: „A pokol haragja semmiség egy megbántott nő dühéhez képest.” A régi szép exploitation-hagyományokhoz híven, a forgatókönyvírók nem kívánták megváltani a világot egyedi és formabontó ötletekkel, hanem inkább lenyűgöző lezserséggel lenyúlták a Curtis Hanson (Szigorúan bizalmas, Hálószobaablak) által rendezett 1992-es thriller, A kéz, amely a bölcsőt ringatja (The Hand That Rocks The Cradle) alapszituációját. Hanson filmjében Rebecca De Mornay egy olyan gyönyörű feleséget alakít, aki nőket molesztáló orvos férje öngyilkossága és az emiatt bekövetkező vetélése után dadaként tukmálja rá magát arra a nőre, aki előidézte hites urának bukását, majd nekilát pokollá tenni a gyanútlan asszony és családja életét. Hanson filmjében a bosszúszomjas fúria nem fekszik le senkivel, majd utoléri a megérdemelt végzet. Stevens magnum opusában Tweed bosszúállója a család mindhárom tagjával ágyba bújik, és esze ágában sincs pórul járni a film végén. Az exploitation műfaj remekei bizony nem a moralistáknak készülnek…
„Ne búsulj a férjed miatt, Marina,…”
„… ha épp nincs kéznél, szívesen megtörölgetlek helyette”
Noha tisztességes krimiszállal rendelkezik, a Shannon Tweed szájából elhangzó legendás mondat („A fiad és a feleséged is jobb nálad az ágyban.”) révén az amerikai popkultúra szerves részévé nemesedett Scorned elsősorban mégis a főszereplő díva némi kerettörténettel megtámogatott vetkőző-showja… és ez így van jól. Tweed 21 évesen harmadik lett a Miss Ottawa szépségversenyen, innen pedig egyenes út vezetett számára a Playboy-tulaj Hugh Hefner kacsalábon forgó palotájába, ahol a lapcézár „külön bejáratú” barátnője lett.
Shannon Tweed, a tékába járók kedvence
Hefner birtokán ismerkedett meg leendő férjével, az arcfestést rockzenével kombináló világhírű együttes, a KISS basszusgitáros-énekesével, a magyar származású Gene Simmonsszal, akivel aztán maga mögött hagyta a nyuszifarmot. A színésznői ambícióit kamaszkora óta dédelgető Tweed nem csupán Gene szívébe lopta be magát, de több millió egyéb férfiébe is: ő lett a VHS-korszak „cicifilmjeinek” királynője, aki hivatalosan is e ma már retrónak minősíthető éra leggyakrabban „kikölcsönzött” meztelenkedő sztárjának számít. A Scorned-ban Shannonunk vonzereje teljében csodálható meg, ráadásul színésznőként is ebben a filmben nyújtja a legtöbbet. Az erotikus thrillerek rajongóinak kötelező néznivaló ez az erkölcstelen mese, de a puszta kíváncsiságtól hajtottaknak is ajánlom.
Korrepetáló tanerő várja mázlista nebulóját a suli előtt
Ráadás:
Shannon Tweed máig töretlen népszerűségének titka képekben.
