Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Belmondo, a hűtlen doki

Docteur Popaul (1972)

2021. szeptember 08. - Teakbois

A Popaulnak becézett dr. Paul Simay sportot űz a nők hajkurászásából – pontosabban a tehetős csúnya nőkéből. Kártyapartnereivel egy nagy tétekben zajló játszma végén fogadást köt: azé a teljes összeg, aki egy éven belül a legborzalmasabb külsejű nővel fekszik le közülük, és ezt fotóval bizonyítja is. Popaul egy különösen visszataszító teremtmény becserkészésével egy esztendő múlva felmarkolja a pénzt, majd a gazdag rondaságtól az együttlétért cserébe kapott sportkocsijával Tunéziába száguld nyaralni.

 24_7.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A kiruccanás során az élelmes doktor újabb hasznos csúnya nőre bukkan a félénk Christine Dupont személyében, akinek édesapja egy jól menő magánklinikát birtokol. Popaul kitartóan ostromolja kiszemeltjét, ami meghozza a várt eredményt: oltár elé vezeti az aranytojás tojó tyúkot, az apósa pedig örvendezik, hogy végre talált valakit, aki önszántából hajlandó ágyba bújni a lányával. A már az esküvő napján a klinika társigazgatójává tett Popaul a szertartás alatt képtelen levenni a szemét Christine bombázó húgáról, Martine-ről, akinek olyan fehér a mája, mint az antarktiszi hó. Popaul és Martine hamarosan összegabalyodnak, ám a nő képtelen nemet mondani a sorban ajánlkozó kérőinek, így aztán Popaul a tettek mezejére lép, és egymás után teszi el láb alól szeretője vőlegényeit − esténként pedig serényen altatózza a feleségét, hogy a háta mögött nyugodtan enyeleghessen szegényke csodaszép testvérével. Három év telik el a fent vázolt tevékenységek jegyében, ám ekkor Popaul súlyos autóbalesetet szenved. Lábadozása alatt egyre aggasztóbb híreket kap: tolószék várja, és a férfiassága is veszélybe kerül. Lehet, hogy mégsem baleset történt, hanem valakik kegyetlen tréfát űznek vele?

24_6.jpgMia Farrow, Jean-Paul Belmondo, Laura Antonelli és Claude Chabrol a Docteur Popaul forgatásán

A francia filmgyártást az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején forradalmasító „újhullámos” rendezők többsége hatalmas rajongója volt Alfred Hitchcock művészetének, és ezt olykor saját munkáikban is kifejezésre juttatták. A leginkább Hitchcock-hatású direktornak Claude Chabrol számított közülük, aki olyannyira bálványozta amerikai ihletőjét, hogy 1957-ben könyvet írt róla. Chabrol egyértelműen a francia Hitchcocként vonult be a filmtörténelem panteonjába (noha a látásmódjára Fritz Lang is jelentős hatást gyakorolt), aki két művében is – az 1967-es Pezsgős gyilkosságokban és az 1971-es A tizedik napban − a feszültségkeltés nagymesterének Psychójával elhíresült Anthony Perkinst tette meg főszereplőnek. Bár a kritikusok elismeréssel nyilatkoztak Chabrol melankolikus alkotásairól, az első játékfilmjét 1959-ben forgató rendező 1972-ig egyáltalán nem produkált kasszasikert, ugyanis iskolapéldáját nyújtotta annak, amit Hitchcock egyik interjújában francia követői fő hibájának nevezett: az érzelmi rezdüléseket kitűnően közvetítik a munkáik, akárcsak a szereplők morális dilemmáit, a heves szívdobogást kiváltó izgalommal azonban adósak maradnak.

24_1.jpgÖsszhangban a szerelmesek: Jean-Paul Belmondo (Popaul doktor) és Laura Antonelli (Martine Dupont)

Chabrol 1972-ben úgy döntött, hogy neki is jár a nagyközönség szeretete, ezt pedig nem mással fogja kivívni, mint az első számú francia „kommersz” filmcsillag, Jean-Paul Belmondo csatasorba állításával, aki ugyan Jean-Luc Godard művészfilmjeivel (Kifulladásig, Bolond Pierrot) futott be, dúsgazdag nemzeti ikonná mégis vígjátékai, kalandfilmjei és akciókrimijei tették. Chabrol számítása bejött: a Belmondo főszereplésével forgatott erkölcstelen mese, a Docteur Popaul a direktor addig pályafutásának legjövedelmezőbb produktuma lett, amelynek összbevétele jócskán túlszárnyalta a korábbi munkáiét.

24_2.pngHármasfogat: Laura Antonelli, Mia Farrow és Jean-Paul Belmondo 

A legjobb francia noir krimiszerzők közé sorolt Hubert Monteilhet regénye alapján forgatott Docteur Popaul sokkal inkább szatíra, mint hagyományos vígjáték, és bár a fekete humor rendre tiszteletét teszi a jelenetekben, általában mégsem kacagásra késztet, inkább fejcsóválásra, mely közben azt mormogjuk magunk elé, hogy: „Mekkora hímsoviniszta szemétláda ez a Popaul doktor!” Belmondo természetesen nem lenne Belmondo, ha nem tenne még egy ilyesféle semmirekellőt is szórakoztatóan sármossá, és persze ezúttal sem vall szégyent. Amikor az általa játszott dokit a legjobb barátjának hitt kollégája arról faggatja, hogy ha már a felesége mellett szeretője is van, ugyan miért jár kupiba, Jean-Paulunk önfeledt mosollyal ezt válaszolja: „Mert normális férfi vagyok!” Az előbb említett belmondói sárm okán biztosak lehetünk abban, hogy a való életben sok nő megbocsátotta volna az imádott Bébelnek ezt a „szépséghibát”, ha történetesen ők élnek vele.

24_2.jpgLaura Antonelli rengeteg olasz magazinnak levetkőzött fénykorában

Popaul doktor vágylohasztó nejét, Christine-t a csinos Retrokult-kedvenc zsánerdíva Tisa Farrow nővére, az 1968-as Rosemary gyermekével világsztárrá vált Mia alakítja festett hajjal, előnytelen szemüveggel, valamint bicegve, aki érdekes módon nagyjából ugyanúgy néz ki ezúttal is, mint azokban a filmjeiben, amelyekben a férfi főhős elvileg nem csúnya szerelmeként szerepel. Christine testvérét, a szemrevaló Martine-t az olasz Laura Antonelli játssza, aki az 1971-es Egy válás meglepetései forgatásán ismerkedett meg Belmondóval: a kollégák rögtön egymásba szerettek, és innentől fogva nyolc éven át szétválaszthatatlan párost alkottak. Kapcsolatuk Antonelli egyre jobban elhatalmasodó drogfüggősége miatt ért véget, amelyet a fittségéről híres és önpusztító hajlammal nem rendelkező macsó színészlegenda képtelen volt tolerálni. Közeli barátai szerint a 2015-ben elhunyt Laura Antonelli volt Belmondo életének legfontosabb szerelme, és a franciák bálványa halála napjáig sajnálta, hogy nem sikerült együtt megöregedniük.

24_1.pngSzuri a dokitól: Laura Antonelli és Jean-Paul Belmondo

A Docteur Popaul-t dőreség lenne Belmondo legjobb filmjei között emlegetni, viszont épp elég színvonalas ahhoz, hogy megtekintésre méltónak tituláljam. Igazi kuriózum és kakukktojás: a közkedvelt francia nemzeti kincs egyetlen kitérője az éjfekete irónia birodalmába, amely mellesleg Bébelünk legalpáribb mozgóképes beszólásával örvendezteti meg a színész fanatikusait. Az eredeti francia hangsávban hallható verzióról nem tudok nyilatkozni, mivel angol szinkronnal tekintettem meg a művet, így ebből fogok idézni. Az ominózus jelenetben Popaul doktor színlelt felháborodással és nyilvánosan félrelépéssel gyanúsítja Martine aktuális vőlegényét, miután az a mamája társaságában kijött egy templomból: 

Popaul: Tehát újabban nem csak a sógornőmet baszod, de ezt a dagadt vén szatyrot is?

Alphonse: Hogy merészelsz ilyet mondani??? Ez a nő az anyám!!!

Popaul: Bravó! Már meg sem lepődöm… Mindig is tudtam, hogy egy nyavalyás motherfucker vagy!

24_5.jpg

Ki tette ezt a hűtlen és arrogáns nőcsábásszal? A film végén megtudjátok...

Ráadás:

Laura Antonelli és Jean-Paul Belmondo az 1974-es Cannes-i Filmfesztiválon.

24_3.jpg

24_4.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr5716682730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AntiChrist 2021.09.08. 16:48:42

Isten nyugtassa monsieur Belmondót!
Egészen szép kort ért meg, és nem akármilyen élete volt. Sok kiváló filmet adott nekünk: külön öröm, hogy itt épp egy olyat idézel fel, ami Magyarországon kevéssé ismert. Emlékeim szerint ennek még magyar címe sincs, sőt: magyar feliratot se találtam hozzá anno. Én eredeti francia hanggal néztem - angol felirattal (mivel franciául csak nagyon keveset tudok, ezért mindenképpen kellett hozzá legalább angol sub).

Teakbois 2021.09.08. 17:02:03

@AntiChrist: Köszönöm a kommentedet! Mivel a Retrokult blogot elsősorban a Magyarországon (szinte) teljesen ismeretlen, ám nyugaton számos rajongóval rendelkező régi alkotások bemutatása végett hoztam létre, Belmondótól is ilyet kerestem, és igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy pont akkoriban készített egyet, amikor már nálunk is ünnepelt sztár volt. Az állat és A káprázatos című filmjeiről várható még cikk itt: azok a legőrültebb hangulatú munkái, így nem csoda, hogy a toplistámra kerültek. :)

AntiChrist 2021.09.08. 18:09:20

@Teakbois: Mind a kettő nagyon jó film, nekem főleg A káprázatos jött be, amiben a ponyvaírót alakítja. Meglepő volt annak idején ilyen önironikus szerepben látni, de végül az egyik kedvenc Belmondo filmem lett.

gigabursch 2021.09.10. 06:49:06

Ezt még nem láttam.
Van benne autósüldözés, lépcsős jelenettel?

Teakbois 2021.09.10. 08:20:17

@gigabursch: Nincs, van viszont benne Laura Antonelli. :)
süti beállítások módosítása