Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

A békabirodalom visszavág

Frogs (1972)

2024. augusztus 31. - Teakbois

Pickett Smith természetfotós egy Florida partjainál található sziget körül kenuzik, és a térségben zajló elképesztő mennyiségű szennyezés bizonyítékait fényképezi magazinja számára. A sziget és a rajta álló villa a dúsgazdag Crockett család tulajdona, amelynek egyik tagja, Clint, akkora hullámokat kelt az épp arra száguldó motorcsónakjával, hogy Smith felborul tőlük. Clint és húga, Karen, kihúzzák Smith-t a vízből, és engesztelésül meghívják kacsalábon forgó házukba, ahol a rátarti családfő és oligarcha, Jason Crockett egyszerre kívánja megünnepelni július 4-ét és a saját születésnapját.

frogs_1972.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Smith hamar felismeri, hogy bár a rabszolgatartás korszaka 1865-ben hivatalosan véget ért, a betegesen diszfunkcionális családban majdnem mindenki a legidősebb Crockett szeszélyeinek rabszolgája: három unokája (az egyetemi sportsikereit emlegető, de mára kiégett és dekadens Clint, a jószívű, ám gyenge akaratú Karen és a nagypapa testőreként funkcionáló Michael), lánya (a dermesztő valóság elől lepkevadászatba és virágültetésbe menekülő Iris), sőt veje (a csicskaként kezelt Stuart) és az egyik unokája felesége (a Clint kiábrándító mivolta miatt berzenkedő Jenny) is. Egyedül negyedik unokája, a divatfotós Kenneth nem hódol be a pátriárkának, sőt azzal bosszantja, hogy a csinos Bella személyében fekete bőrszínű barátnőt hoz magával a Crockett birtokra.

vlcsnap-2021-08-10-19h36m07s157.pngA békák is kólát meg vodkát vedelnének... Lynn Borden (Jenny Crockett), Sam Elliott (Pickett Smith) és Joan Van Ark (Karen Crockett) épp filmen belüli termékmegjelenítésben segédkezik  

Jason Crockett állandó zsörtölődése mellett a rokonságot leginkább a helyi békapopuláció napi 24 órában hallható fülsértő brekegése idegesíti. A kétéltűek pofájának befogása végett Jason elküldi az egyik alkalmazottját, Grovert, hogy újabb adag mérget szórjon szét a fák övezte mocsárban. A férfit azonban halálos kígyómarás éri, majd egyre szaporodni kezdenek a furcsa halálesetek: van, akivel aligátor végez, mással gekkók és iguánák, de olyan is akad, akivel tarantulák… A sziget faunája immunissá vált a vegyszerekre, viszont alaposan feldühödött miattuk, és a környezetkárosító Crockették ellen fordult. Amikor a békák is támadásba lendülnek, valóban elszabadul a brekegéstől hangos pokol… Vajon lokális marad az áldatlan szituáció, vagy globálissá terebélyesedik?

vlcsnap-2021-08-10-19h08m02s926.pngAz oligarcha, akit még a tolószéke sem tud szánandóvá tenni... Jason Crockett szerepében a savanyú arckifejezések mestere, Ray Milland (Amikor Leslie Nielsenre ráomlott a barlang + A Playboy-modell és a szemtanú + A kebelcsoda és a klónozás csodája) 

1963-ban Alfred Hitchcock meggyőzően demonstrálta, hogy akár a legártalmatlanabbnak vélt madárkák is félelmet kelthetnek a mozilátogatókban, ha kellően nagy létszámban elégelik meg az Homo sapiens packázásait. Ezt követően majdnem 10 évet kellett arra várni, hogy ismét egyszerre állatok százai tanítsák móresre pöffeszkedő fajunkat − azonban míg a brit rendezőzseni madaras klasszikusához az egyik legtekintélyesebb filmcég biztosította az anyagi hátteret, a bosszúszomjas, ám cseppet sem ijesztő békák 1972-es diadalútját az alacsony költségvetésű, autósmozikba szánt zsánerfilmekben érdekelt American International Pictures (AIP) finanszírozta.

vlcsnap-2021-08-10-19h23m41s591.pngAz apokalipszis varangyaitól még a legsötétebb sikátorban sem rezelnénk be...

Szemkápráztató speciális effektusokról tehát szó sem lehetett, az óhajtott hatást helyszíni atmoszférateremtéssel és a csatasorba állított állatok puszta számával kívánták elérni az alkotók. A Békák (Frogs) producerei összesen 500 floridai és 100 dél-amerikai varangy, valamint jó néhány kígyó, óriáspók és gyík beszerzésével járultak hozzá filmjük sikeréhez, a brekistatisztéria jelentős része azonban kereket oldott a forgatás végére. A plakáttervezők sem bíztak semmit a véletlenre: a Békák eljövetelét egy olyan békával hirdették, amely épp egy emberkezet majszol, ezzel pedig azt a téves következtetést vonatták le a gyanútlan jegyvásárlókkal, hogy olyan filmre ülnek majd be, amelyben óriási brekegőmasinák lakmároznak tisztes honpolgárokat.

vlcsnap-2021-08-10-19h20m11s984.pngHa alacsony a költségvetés, a színész (jelen esetben George Skaff) akár a kaszkadőr helyett is farkasszemet néz egy aligátorral  

Ha már látványos vérengzéshez nem állt rendelkezésre elegendő zöldhasú (ezúttal nem a békákra, hanem ropogós dollárokra gondolok), a tévéfilmes munkákon edződött rendező, George McCowan úgy döntött, inkább a floridai „mélydél” unatkozó dúsgazdagjainak minél hitelesebb és visszataszítóbb megjelenítésével „gyomorforgat” egy kicsit. A Ray Milland által alakított oligarcha pátriárka, Jason Crockett a lehető legfennhéjázóbb ültetvényes hangnemben osztogatja parancsait léhűtő családtagjainak és jobb sorsra érdemes fekete személyzetének, ám a film „átlátszó” szimbolizmusa kétséget sem hagy afelől, mennyire tehetetlen és impotens vergődés zajlik valójában a telebrekegett mocsárvidék puccos villájában: A tolószékbe kényszerült öreg elnyomó, a régi vágású déli akarnok mintapéldányát végül mindenki faképnél hagyja, az úriházat pedig bibliai sáskahad helyett békakülönítmény özönli el, hogy kioltsák az ex-rabszolgatarói felsőbbrendűség pislákoló lángját.

vlcsnap-2021-08-10-19h05m37s767.pngSam Elliott bajusz nélkül, de főnyeremény felsőtesttel az 1972-es Békákban

elliott_cher_22.jpg

Sam Elliott, az ő jellegzetes bajsza és a főnyeremény Cher a Maszk című 1985-ös drámában

A film szereplőgárdájából az Oscar-díjas Ray Milland (Férfiszenvedély + Gyilkosság telefonhívásra) mellett Sam Elliott, Adam Roarke és Judy Pace érdemel említést. Az irigylésre méltóan überférfias Sam Elliott (Kastélyt örököltünk a sátántól!) nem sokkal e mű elkészülte után növesztett trade mark bajsza a 70-es és 80-as évek legalább akkora fontosságú „macsó-jelvénye”, mint a Magnum széria Tom Selleckjének arcszőrzete. Elliott a Békák révén játszhatta el az első komolyabb szerepét (a környezettudatos fotóst, Pickett Smith-t), és mivel kétszer is megmutatta csupasz felsőtestét a filmben, megakadt rajta a neves direktor, Daniel Petrie (Larry Hagman a félelem erdejében) feleségének a szeme. Amikor Petrie olyan szép szál legényt keresett Vízimentő (Lifeguard) című 1976-os drámájához, aki nem csupán tehetséges színész, de vízimentőként is jól mutat a mozivásznon, a neje Elliottot javasolta neki, így aztán Samünk a békamesének köszönhetően indulhatott el a világhír felé vezető úton.

vlcsnap-2021-08-10-19h21m07s636.pngAdam Roarke (Az indián vér nem válik vízzé + Meztelen hippik és mámorító dallamok), akivel nem csak a békák babráltak ki, de Peter O’Toole is

A Békák túlkoros aranyifjú Clint Crockettjét az 1996-ban elhunyt Adam Roarke alakítja, aki generációjának egyik legtehetségesebb színésze volt, és az 1960-as évek végén ugyanazokban a keménykötésű motoros filmekben rosszfiúskodott, mint Jack Nicholson és Bruce Dern. De míg a két kolléga később igencsak befutott, Adamre a szerencse valamiért elfelejtett rámosolyogni. 1980-ban lehetősége adódott az A-kategóriába emelkedésre, de sajnos „elitta”: Az egyedi látásmódú rendező, Richard Rush kultklasszikusában, a kaszkadőri lét viszontagságait megéneklő The Stuntman-ben Roarke jelentős feladatot kapott, ám egy forgatási szünetben óvatlanul kijelentette, hogy képes asztal alá inni a hírhedten nagy alkoholista főszereplőt, Peter O’Toole-t (Arábiai Lawrence + La Mancha lovagja). Természetesen O’Toole győzött a piamaratonon, aki ezek után is megmaradt sokat foglalkoztatott világhírű részegnek, Roarke viszont delirium tremens miatt kórházba került, és innentől fogva a producerek alig ismert megbízhatatlan részegként tekintettek rá. 1982-től már csak ritkán vállalt filmes munkákat, inkább a tanításnak szentelte magát: az ő texasi színiiskolájában végzett például az akciósztár Lou Diamond Phillips is.

vlcsnap-2021-08-10-19h09m17s276.png

vlcsnap-2021-08-10-19h18m39s440.pngJudy Pace a Békák öntudatos dívájaként...

vlcsnap-2021-08-09-17h00m47s800.png

vlcsnap-2021-08-09-17h02m21s916.png... és a Cotton Comes To Harlem egyetlen valamirevaló látványosságaként 

A Békák legrokonszenvesebb figurája a snájdig Greenpeace-lelkületű fotós és a kedvesévé váló Karen Crockett mellett a „fehér férfi fekete nője” klisészerepben felbukkanó Judy Pace, aki ekkoriban már az USA legismertebb televíziós sztárjai közé tartozott, blaxploitation filmekben (például az 1970-es Cotton Comes To Harlem-ben) is szerepelt, a neves Variety magazin pedig a legszebb afroamerikai színésznőnek titulálta. A Pace által játszott nagyvárosi modellbe és divattervezőbe, Bella Garringtonba több méltóság és humorérzék szorult, mint a teljes Crockett famíliába (a rég elhunyt ősöket is beleértve), és amikor cseppet sem leereszkedően elbeszélget vacsora után a fekete szobalánnyal, a néző ráébred, hogy ebben a kártékonyan maradi, előítéletes és kivagyi közegben a kizsákmányoltak leszármazottai sokkal emberségesebben viselkednek a kizsákmányolókénál.

Noha a maga bugyuta módján kifejezetten bájos Békák a vértől csöpögő szájú óriásbékák hiánya okán enyhén szólva nem vált kasszasikerré, ahhoz bőven elegendő hatást fejtett ki filmkészítői berkekben, hogy a számomra oly kedves 70-es évtizedben egyre több „a természet fellázad az ember ellen” jellegű alkotás szülessen. Néhányról szót is ejtek majd a közeljövőben…

22.jpg

Lynn Borden egy pórázon sétáltatott varanggyal a Békák promóciós fotóján

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Ahol egyetlen masszőz sincs biztonságban (18+)

Pávián a kék lagúna szívtiprója ellen (18+)

Sophia Loren, a legszebb taxisofőr (18+)

Amikor Alain Delon két bombanőnél bujkált (18+)

Amikor Derrick nudista nőkkel nyaralt (18+)

Züllött motorosok orgiája (18+)

Autó a fán, avagy bolondozás a javából (18+)

A ház, ahol nem hagynak sokáig életben (18+)

Kastélyt örököltünk a sátántól! (18+)

Az indián vér nem válik vízzé (18+)

Meztelen hippik és mámorító dallamok (18+)

Amikor Leslie Nielsenre ráomlott a barlang (18+)

A Playboy-modell és a szemtanú (18+)

A kebelcsoda és a klónozás csodája (18+)

A gondolatolvasó telhetetlen felesége (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr8516656142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerberus 2024.09.03. 19:34:31

Valóban megesik, hogy sikerül ilyen B-filmekben is épkézláb színészi alakításokat abszolválni, de miután a film az autósmozik kínálatában, vagy utóbb a videótékák hátsó polcain köt ki, a szélesebb közönség mit sem vesz észre ebből. Sam Elliott eme karrierindulása eszembe juttatta a nemrég elhunyt Alain Delonét, aki portás volt, mikor egy producer vagy rendező neje - ki más?:) - "felfedezte" a jóképű fiatalembert, és beajánlotta az uránál.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2024.09.03. 23:03:02

@Gerberus:

Sam Elliott kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a másik legendás bajuszos, Tom Selleck a legjobb színészbarátja. Selleck neki köszönheti a karrierje felfelé ívelését, Elliott ugyanis beprotezsálta maga mellé a The Sacketts című, ma már klasszikusnak számító 1979-es western-tévéfilmbe második főszereplőnek, noha Selleck korábban sohasem ült lovon.
süti beállítások módosítása