Mia Farrow (Woody Allen egykori élettársa) napjainkban elsősorban professzionális vádlóként ügyködik, évtizedekkel ezelőtt azonban Hollywood egyik legfelkapottabb színésznője volt, és olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint a Roman Polanski által rendezett Rosemary’s Baby (Rosemary gyermeke, 1968), a See No Evil (Vakrémület, 1971), vagy a Hannah And Her Sisters (Hannah és nővérei, 1986). Húga, a nála jóval visszahúzódóbb Tisa, szintén roppant tehetségesnek bizonyult a kamerák előtt, azonban erről annak idején Magyarországon szinte senki sem tudott − egyrészt a művésznő „a szocialista értékrenddel összeegyeztethetetlen” filmjeit nem forgalmazták a megjelenésük idején hazánkban, másrészt az ifjabbik Farrow nővér kereken tíz év után pályát módosított, és eltűnt a sajtó árgus tekintete elől.
Tisa Farrow a Some Call It Loving című 1973-as fesztiválkedvenc drámában
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A jövőbéli szentté avatást sugalló keresztnevekkel rendelkező Theresa Magdalena Farrow 1951. július 22-én született Los Angelesben: édesanyja az ír származású ünnepelt színésznő, Maureen O’Sullivan (őt a hazai nézők leginkább a „magyar Tarzan”, Johnny Weissmuller Jane-jeként ismerhetik), édesapja John Farrow filmrendező (The Big Clock − A nagy óra, 1948) volt. Szülei összesen hét gyermeket neveltek fel – négy lányt és három fiút −, a Tisának becézett Theresa volt közülük a legfiatalabb. Tisa szigorú katolikus oktatásban részesült New Yorkban, de még azelőtt otthagyta a középiskolát, hogy leérettségizett volna. Nem kívánt gazdag szülei pénzéből élni, és pincérnőnek állt, majd modellkedni kezdett, valamint reklámokban szerepelt, ám állítása szerint mindkét munkakörben gyakran érték inzultusok (elsősorban kolléganők részéről) ekkor már világhírű nővére, Mia Farrow miatt, akit nagyon sokan nem kedveltek már több mint fél évszázaddal ezelőtt sem. Tisa végül úgy döntött, hogy ő is megpróbálkozik a filmszínésznői karrierrel.
A filmvásznon néha bombanőket üldöző Aldo Ray (David Lynch egyik kedvenc színésze) és Tisa Farrow a La course du lièvre à travers les champs forgatásán 1972-ben
Első filmszerepét a Homer című 1970-es kanadai-amerikai drámában kapta, amely a korszellemnek megfelelően a generációk között tátongó ideológiai szakadékról és a vietnámi háború réméről szólt, Tisa pedig igencsak megszenvedte a Toronto közelében zajló forgatást: először mormota által fúrt üregbe lépett, és meghúzódott egy ínszalagja, majd megharapta egy veszett kutya, ami miatt összesen 16 oltást adtak a hasába, néhány nappal az ebtámadás után pedig verekedés tört ki egy étteremben, ahol a stáb vacsorázott, és valaki hasba rúgta. Tisának a keserű kezdeti tapasztalatok nem vették el a kedvét, és a következő filmjét már a francia mozitörténet egyik legfontosabb direktorával, René Clémenttel (Ragyogó napfény) készítette: az 1972-es La course du lièvre à travers les champs (A nyúl futása a mezőkön át) egy balul sikerült emberrablás története, amelyben olyan híres partnerek jutottak neki, mint Jean-Louis Trintignant, Robert Ryan, Lea Massari és Aldo Ray.
Tisa Farrow és Zalman King a Some Call It Loving (1973) egyik emlékezetes jelenetében
Tisa Farrow 1973-ban a Some Call It Loving című amerikai drámában alakította Zalman King (a Vad orchideák és a Vörös cipellők későbbi rendezője, az amerikai erotika egyik dójenje) modern Csipkerózsika-szerű kedvesét. A nehezen értelmezhető alkotás az európai filmfesztiválokon kirobbanó sikert aratott, Tisa pedig hirtelen két kontinensen is közismertté vált: így aztán a Playboy magazin felkérte, hogy mutassa meg bájait, ő pedig nem tiltakozott.
Tisa Farrow szorult helyzetben a Strange Shadows In An Empty Room-ban, amely minden idők egyik legjobb zsarufilmje
Az 1970-es évek második felétől kezdve Tisa Farrow csupa olyan mozgóképes műben szerepelt, amely ma már kultikusnak számít: életveszélybe került a Strange Shadows In An Empty Room (Furcsa árnyak egy üres szobában) című 1976-os olasz-kanadai bűnügyi akciófilmben, egy paranormális képességekkel bíró egyetemista lány egyik csesztetőjét alakította a The Initiation Of Sarah (Sarah beavatása) című 1978-as Carrie-utánzatban, a szintén 1978-as Fingers-ben (Ujjak) a maffiózói és a zongoraművészi életpálya között választani kényszerülő Harvey Keitel szerelmét játszotta, a Kanadában forgatott 1979-es Search And Destroy-ban (Keress és pusztíts!) pedig a bosszúszomjas vietnámi veterán Perry King szerelmeként kapott feladatot.
Tisa Farrow a Search And Destroy (1979) vonzó veteránbarátnőjeként
Farrow 1979 és 1980 között két olasz horror- és egy ugyancsak olasz akciófilm-klasszikusban bukkant fel: Lucio Fulci Zombi 2-jében Tisánk egy élőhalottaktól hemzsegő trópusi szigetre indul megkeresni eltűnt édesapját, a szennypápa Aristide Massaccesi (alias Joe D’Amato) Antropophagusában egy saját családját is felfaló kannibált hatástalanít, Antonio Margheriti dzsungelharcos vietnámi opuszában, a L’ultimo cacciatore-ben (Az utolsó vadász) pedig harctéri fotósként próbál megmenekülni. Noha olasz filmkarrierje töretlenül ívelt felfelé, Tisa Farrow 1979-re odahaza már csak apró szerepeket tudott kiharcolni magának, Woody Allen Manhattanjében például egy névtelen bulivendéget alakított. 1980-ban felhagyott a színészettel, és inkább mások segítésének szentelte magát: kórházi ápolónő lett, és végül e szakterületről vonult nyugdíjba.
Leszámolás a kannibál szigetén: Tisa Farrow és Luigi Montefiori (alias George Eastman) az Antropophagusban (1980)
Ráadás:
Mario Casilli fotói Tisa Farrowról a Playboy 1973. júliusi számából.
