Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort

Hired To Kill (1990)

2021. január 26. - Teakbois

Frank Ryant, a zsoldossá lett egykori CIA-alkalmazottat titkosszolga megbízója azért küldi a Cypra nevezetű banánköztársaságba, hogy kiszabadítsa a baloldali ellenzék bekasztlizott öreg vezetőjét, és a művészetpártoló, ám roppant kegyetlen (mekkora akciófilmes klisé!) tábornok-diktátor helyére ültesse a parlamentben. A hímsoviniszta Ryan azt reméli, hogy macsó harcostársakkal vághat neki az útnak, de óriási csalódás éri: meleg divattervezőnek kell kiadnia magát, aki Vogue-fotózásra érkezik a kicsiny országba szemrevaló modelljeivel. A leendő manökeneket rovott múltú (leszbikákkal teli török női börtönben senyvedő heroincsempész, késdobáló lengyel ellenálló, satöbbi), ám vonzó külsejű ifjú hölgyek közül verbuválja, akiket aztán egy kommandós gyorstalpaló révén gyilkológépekké varázsol. Indulhat hát a bevetés, amelyet azonban Ryan katona ex-barátnőjének és a csapatában megbújó árulónak a jelenléte nehezít meg…

81vseds4oel_sl1500.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Nico Mastorakis görög rendező néhány tévés munkát követően készítette el 1976 egyik legopportunistább szennyfilmjét, az Island Of Death-t, amelyet Halálsziget címmel a hazai videotékák is forgalmaztak. A békés görög falucskában felváltva szexelő és gyilkolászó fiatal brit párocska gyomorforgató története szép anyagi sikert hozott alkotójának, aki előtt így aztán kitárultak Hollywood másodosztályának kapui, és a tengerentúlon folytathatta a karrierjét. Mastorakis pont úgy járt, mint megannyi európai sorstársa: érdekes/bizarr kezdés után tipikus, ám a maguk bárgyúságában néha szórakoztató B-kategóriás akciófilmekkel és thrillerekkel, valamint cseppet sem szórakoztató tucatvígjátékokkal biztosíthatta magának a jogdíjakban gazdag nyugdíjas éveket.

vlcsnap-2021-01-25-20h38m18s163.png

Brian Thompson végre maga is Rambóvá válhatott

Mastorakis a Korfu szigetén levezényelt 1990-es Hired To Kill-t afféle Rambo-klónak szánta, és ha már arra nem futotta a büdzséből, hogy magát Sylvester Stallone-t kérje fel a főszerepre, beszervezte Frank Ryannek Stallone ellenlábasát a Kobra című örökbecsű klasszikusból, akit a magyar nézők az X-akták földönkívüli bérgyilkosaként szintén jól ismernek. Brian Thompson irigylésre méltó muszklikkal rendelkezett ekkoriban, remekül nyomja a egykezes fekvőtámaszokat a film kiképzési jelenetében, de sajnos ki kell jelentenem, hogy ezúttal elképesztően gyengén teljesített színészileg. Az embernek az a benyomása támad tőle, hogy a filmvilágba épp csak belecsöppent, faarcú és színtelen hangú személyi edzőt lát és hall, nem pedig olyasvalakit, aki eddigre már számos mozgóképes és színpadi tapasztalatot gyűjtött. Thompson a Kobrában és az X-aktákban karizmatikusan félelmetes tudott lenni, ráadásul különféle tévésorozatos vendégszereplései alapján lényegesen sokoldalúbb Stallone-nál vagy Schwarzeneggernél, a Hired To Kill-ben viszont néha még a szegényes díszletek is izgalmasabb alakítást nyújtanak nála. Érdemes megemlíteni, hogy Brian Thompson felesége ebben az időszakban pont Nico Mastorakis Isabelle nevű lánya volt, aki producerként jegyzi a filmet, amiből kifolyólag a Hired To Kill belterjes családi vállalkozásnak tekinthető.

large_hired_to_kill_06_blu-ray.jpg

Nico Mastorakis így képzeli el a tökéletes kommandósokat

A botcsinálta modell-zsoldosokat megformáló hölgyek sem pályáztak Glenda Jackson vagy Jane Fonda babérjaira, de legalább tisztességgel helytálltak. A produkciónak három „vén róka”, a titokzatos megbízót játszó George Kennedy (Bilincs és mosoly, Airport), az őskomcsi lázadóvezér bőrébe bújó José Ferrer (Cyrano de Bergerac, Moulin Rouge) és a shakespeare-i választékossággal suttogó túlművelt diktátor, azaz Oliver „Ollie” Reed (Szerelmes asszonyok, A testőrök visszatérnek) próbál némi tartást adni, és arra a néhány percre, amíg ők vannak a filmvásznon, ez sikerül is nekik. Az 1983 és 1993 között készült „videotékás” amerikai B-filmekben számos olyan egykori vezető színész működött közre, akiket az A-kategória producerei ekkoriban már túlkorosnak, divatjamúltnak, vagy kezelhetetlen alkoholistának tartottak. Reeddel kapcsolatban mindhárom jelzőt helyénvalónak érezték, ám tagadhatatlan, hogy e parádés fércmű legemlékezetesebb pillanatai mind neki köszönhetőek.

vlcsnap-2021-01-25-20h49m13s154.png

George Kennedy, a megbízhatatlan megbízó

vlcsnap-2021-01-25-20h49m53s417.png

José Ferrer, aki cellájában kergeti Marx és Engels álmait

vlcsnap-2021-01-25-20h39m38s852.png

Oliver Reed a szeretője felajánlásával derítené ki, elég meleg-e a vendége

A legeslegemlékezetesebb pillanat egyértelműen az a jelenet, amelyben a meleg divattervező megszemélyesítésére tökéletesen alkalmatlan Brian Thompson úgy véli, Oliver Reed diktátora gyanút fogott, és talán nem hitte el a vendége homoszexualitásáról szóló fedősztorit. Ezért amikor a dús betyárbajszot viselő Ollie bácsi tesztképp tökön ragadja, Brianünk egy jókora smárral viszonozza a lebuktatási kísérletet. A magánemberként kifejezetten rokonszenves Thompson így emlékezett vissza élete legkínosabb forgatási napjára Robert Sellers Reed-biográfiájában, a What Fresh Lunacy Is This?-ben:

Oliver Reed − egyes megasztárokkal ellentétben − sosem ivott munka közben, ezt nem tartotta volna profihoz méltó viselkedésnek: inkább minden reggel merev részegen érkezett a forgatásra. Csodálatos módon arra a kis időre, amíg berregett a kamera, mindig kijózanodott: elsőrangúan játszott, és még ilyen cudar állapotban is éreztette velem, hogy ha nem vagyok résen, bármikor simán elhomályosítja az alakításomat a sajátjával. A csókjelenet kivitelezését igencsak gyötrelmessé tette, hogy Ollie szája orrfacsaróan bűzlött a piától, de eleinte úgy voltam vele, hogy sebaj: legalább nem kapok el tőle semmiféle kórságot, az alkohol biztos elpusztított minden egyes baktériumot az ajkain. Sajnos ötször is neki kellett futnunk a smárolásnak, mire az operatőr és a direktor egyetértett abban, hogy megfelelt a teljesítményünk. Teljesen kimerülten és egy kiadós fogmosásról álmodozva elhagytam az épületet, és épp a kocsim felé tartottam, amikor utolért a rendezőasszisztens, és közölte, hogy vissza kell mennem, mert kamerahiba miatt nem sikerült a jónak ítélt utolsó felvétel. Úgyhogy még kétszer lesmárolhattam Ollie nedves bajuszát… Azt hittem, sosem lesz vége annak a napnak.

vlcsnap-2021-01-25-20h40m06s750.png

A csókjelenet, amelytől szem nem marad szárazon 

A direktornak szintén akadt némi gondja az angol titánnal: 

Egyik reggel összefutottam Ollie-val a szállodánk halljában. Már benne volt a szokásos italmennyiség, és arról kezdett panaszkodni nekem, hogy túl kicsi a szerepe. Szabadkozva válaszolgattam neki, és felhívtam rá a figyelmét, hogy nem tehetek semmit ez ügyben. Ollie ekkor azzal nyomatékosította az elégedetlenségét, hogy nemes egyszerűséggel lefejelt. Meg is vert volna, ha nem tápászkodom fel és nem menekülök be a hotelszobámba. Bezártam az ajtót, és elkezdtem ellátni a fejsebemet, ám Ollie hamarosan úgy dörömbölt, mint egy gorilla, majd felszólított két, a zajra az ajtóm elé siető biztonsági embert, hogy törjenek be a lakosztályomba, mert öngyilkos akarok lenni. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy csak be akar jutni és alaposan eltángálni; kerül, amibe kerül. Végül a biztonságiak jobb belátásra bírták, aztán másnap úgy jelent meg a forgatáson, mintha mi sem történt volna, és kifogástalanul viselkedett. Máig nem tudom, utáltam vagy szerettem-e Ollie-t. Rengeteg fejfájást okozott (szó szerint), de kitűnő mókamester volt, és a humorával bárkit lefegyverzett. Az viszont biztos, hogy soha többé nem akartam dolgozni vele ezek után.

reed_bar_22.jpg

Oliver Reed a kiürített poharaiból emel tornyot egy görbe estén 

Az utolsó jelenet felvételének napján Oliver Reed alaposan kirúgott a hámból. Reggel felöntött a garatra egy gazdag házaspár társaságában, állítólag kilenc üveg pezsgőt toltak le a torkukon délig − bár nem hiszem, hogy a párnak sok jutott volna az itókából. Délben Ollie felállt az asztaltól, és elbotladozott az autójáig, majd a sofőr gyorsan a forgatási helyszínre vitte, ahol az öltöztetőnő igencsak megszenvedett a jelmezbe bújtatásával, a színészóriás ugyanis rendre kilógatta a farkát a nadrágjából, hogy megmutassa neki a reá tetovált pillangót (egy évekkel korábban és természetesen részegen kötött fogadás emlékét). Brian Thompson ekképp mesélte el a továbbiakat: 

A helyszín egy lepusztult régi erőd udvara volt. Ollie diktátora elvesztette a csatát, az állig felfegyverzett lázadók körülveszik, mire ő megadóan a földre ejti a pisztolyát. Csak ennyit kellett volna csinálnia, miközben a helikopteren lévő kamera a magasból veszi. Ollie azonban úgy döntött, a diktátor azzal fogja tölteni az utolsó percét, hogy szépen kiüríti a hólyagját, úgyhogy előkapta a tetkós lompost, és hatalmas sugárban pisilni kezdett. Nico persze őrjöngött, újra kellett venni az elejétől az egész jelenetet. Később Ollie odajött hozzám, átkarolta a vállamat, és a szokásos piaszag kíséretében elhadarta nekem, miért improvizált: „Brian, ez az idióta rendező azt akarta, hogy dobjam el a pisztolyomat, de ha így teszek, a lázadók biztosan megölnek. Ha viszont meglengetem előttük a kéjkígyómat, sőt ki is facsarom, őrültnek gondolnak, és talán elengednek.” Ollie-t még magyarázkodás közben karon fogta az asszisztense, és megindult vele a kocsijuk felé. Ekkor láttam utoljára.

vlcsnap-2021-01-25-20h41m00s759.png

A diktátor, aki majdnem pisilve adta át a hatalmat...

vlcsnap-2021-01-25-20h42m40s364.png

... és a zsoldos, aki elvette tőle

A film előzetese:

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr9316625724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 2021.01.26. 08:21:30

Valaha régen láttam ezt a filmet videokazettán, és vessetek a mókusok elé, de csak Brian és Oliver csókjelenete maradt meg bennem, mert hát tőlük a legkevésbé sem várta volna az ember ezt az improvizációt. Bár szerintem a pinabubus Oliver kifejezetten élvezte, mert imádta zavarba hozni a partnereit és a környezetét, bármilyen neműek is.

A fenti fotó alapján viszont meg kell állapítanom, hogy az Oliver szeretőjét alakító hölgy rendkívül tehetséges volt, és Briannek igen nagy színésznek kellett lennie ahhoz, hogy ezen a melegpróbán átmenjen. :)

Tolve 2021.01.26. 19:57:49

Fantasztikus! Egyik kedvenc B(vagy egyéb betű, ami nem A)-akciófilmem a VHS-hőskorszakból. Oliver Reed miatt is. Mastorakis kedvenc veje jobb, amikor önparódiát hoz, a Csupasz igazság című filmkatasztrófában ő az egyik érték, meg némelyik szépségkirálynő (hosszú elmondani).

Teakbois 2021.01.26. 20:38:35

@Tolve: Köszönöm az elismerést! Nico Mastorakis rendezői/produceri munkásságából a következők felbukkanására számíthatsz még nálunk: The Greek Tycoon, Blood Tide, The Wind, Nightmare At Noon, In The Cold Of The Night.

Alick 2021.01.27. 20:06:56

Oliver úgy halt meg, ahogy élt: :)

"Reed died from a heart attack during a break from filming Gladiator in Valletta, Malta, on the afternoon of 2 May 1999. According to witnesses, he drank eight pints of German lager, a dozen shots of rum, half a bottle of whiskey and a few shots of Hennessy cognac, in a drinking match against a group of sailors on shore leave from HMS Cumberland at a local pub. His bar bill totaled a little over 270 Maltese lira (almost 450 GBP; about 590 USD). After beating five much younger Royal Navy sailors at arm-wrestling, Reed suddenly collapsed, dying while en route to hospital in an ambulance. He was 61 years old."

Alick 2021.01.27. 20:06:58

Érdekes lett volna egy film Oliver és Klaus Kinski főszereplésével, de valószínűleg nincs rendező és producer a Földön, aki ezt bevállalta volna. :)

Field64 2021.01.27. 20:09:18

@Alick:

Volt ilyen rendező, Piers Haggardnak hívták, a közös film címe: Kígyóméreg (1981).

www.imdb.com/title/tt0084854/

És melléjük ott van harmadiknak Nicol Williamson is, ki szintén nem volt könnyű eset.

Teakbois 2021.01.27. 21:31:55

Azt hiszem, ezek után kénytelen leszek írni idén a Kígyóméregről is, amelyhez szintén kapcsolódik néhány vérbeli Reed-sztori.

gigabursch 2021.01.28. 08:26:03

Sose hallottam erről a filmről.

Ezt a masszív alkohol és/vagy drokg használatot sese értettem.

Tolve 2021.01.30. 17:43:55

@Field64: Azt hiszem, Piers Haggard valami ilyesmit nyilatkozott, hogy a kígyó volt a legszimpatikusabb a stábból, vele volt a legkönnyebb együtt dolgozni. Igazi mazochista lehet amúgy a fickó, a hasonlóan "könnyű" ember hírében álló Peter Sellers utolsó filmjét - A jó öreg dr. Fu Manchu - is ő dirigálta, amg Sellers ki nem rúgatta. Először Richard Quine volt a kiszemelt rendező, majd John G. Avildsen (Rocky), akik a "kreatív nézeteltérések" áldozatai lettek, de a rendezői kredit a forgatást ténylegesen megkezdő Haggard-é maradt annak ellenére, hogy a film javát végül maga Sellers rendezte. Az Intervideo valaha kiadta kazettán, aki látta valahol a magyar változatot, jelezze kérem!

Field64 2021.01.30. 20:14:14

@Tolve:

Úgy is mondhatnánk, a stábban átvitt értelemben ne a kígyó volt a legnagyobb kígyó. :)

Piers Haggard még mindig él, de valljuk meg őszintén, igazán emlékezetes filmet nem alkotott. Hogy az ő hibája volt ez, vagy a nehéz természetű színészek nehezítették meg a helyzetét, azt csak a jó ég tudja.

Teakbois 2021.01.30. 21:20:58

@Field64:

"Piers Haggard még mindig él, de valljuk meg őszintén, igazán emlékezetes filmet nem alkotott."

Dehogynem alkotott, az 1971-es Blood On Satan's Claw máig a legjobban sikerült "komoly" brit horrornak számít Michael Reeves Witchfinder General-ja mellett. Az már más kérdés, hogy eme második játékfilmje után sosem volt képes hasonló színvonalú munkával előrukkolni.

Field64 2021.01.30. 21:57:24

@Teakbois:

Nem a színvonalra gondoltam elsősorban, hanem arra, hogy Piers Haggard nem az a rendező, akinek séróból sorolnánk a filmjeit, mert annyira benne vannak a köztudatban.
süti beállítások módosítása