1977-ben került a mozikba H. G. Wells híres horror + sci-fi hibridjének, az 1896-os Dr. Moreau szigetének második angol nyelvű filmes adaptációja. Az MGM-mel szövetségben dolgozó AIP két férfi szupersztárt állított csatasorba: a megalomániás, laboratóriumában ember-állat szörnyeket teremtő tudóst az Oscar-díjas Burt Lancaster (Az éjjeliőr és Hazárd megye bombanője + A párduc + A bőr), a szigetbirodalmába vetődő hajótörött ifjú mérnököt pedig a rokonszenves Michael York (A zongoraművész és a Playboy-modell) alakította, aki az idősebb Alexandre Dumas regényeiből forgatott testőrfilmek (például: A testőrök visszatérnek) okán nálunk is igen népszerű volt néhány évtizede. Erős mellékszerepek jutottak még olyan kitűnő karakterszínészeknek, mint Nigel Davenport (Negyedik fázis) és Richard Basehart (Országúton), a rendezői székbe pedig a megbízható Don Taylort (Ómen 2. + Végső visszaszámlálás) ültették. A film azonban kifejezetten feszes tempója és John Chambers a maguk idejében élethűnek számító szörnymaszkjai ellenére sem vált kasszasikerré. Ma már elsősorban azok a meglett férfiak emlékeznek rá jóleső érzéssel, akik annak idején kiéhezett ifjakként rohantak az újságoshoz megvenni a Playboy azon 1977-es számát, amelyben a film női főszereplője, az akkor még filmkarrierje elején álló Barbara Carrera (A bombanő, aki 24 évesen született) tárta a világ elé bájait a sziget torz lényeinek társaságában.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Noha a film csupán PG (14 éven aluliaknak nem ajánlott) besorolást kapott, és nem mondható különösebben erotikusnak, a gyártók mégis úgy vélték, hogy azzal tudnak neki igazán nagy hírverést csapni, ha a valóban lélegzetelállítóan mutatós Miss Carrerát a maga pőreségében a szörnyek elé vetik egy képsorozat erejéig. Barbara Carrera 1945. december 31-én született Barbara Kingsbury néven Nicaraguában, helybéli anya és amerikai apa gyermekeként. Hétéves korában a szülei elváltak, az apja pedig magával vitte lányát az USA-ba. Barbara felcseperedvén modellkedni kezdett, és amint e területen komoly hírnevet szerzett, a filmesek is érdeklődni kezdtek iránta.
Sean Connery és Barbara Carrera a Soha ne mondd, hogy soha forgatásán
Első komolyabb szerepét Rock Hudson mellett kapta az Embrió (Embryo, 1976) című bizarr egzisztencialista horrorban, amelyben a Hudson által alakított genetikus olyan szinten felgyorsítja egy embrió fejlődését, hogy abból szinte egy szempillantás alatt bombanő lesz (Miss Carrera), aki azonban gyilkos szándékúnak bizonyul. Ezt követte a Dr. Moreau szigete, majd e filmnek (és persze a Playboy fotóinak) köszönhetően a színésznő sorra kapta az újabb felkéréseket: játszott Paul Newman oldalán Az idő szorításában (When Time Ran Out, 1980) című katasztrófafilmben, Chuck Norris partnereként a Magányos farkasban (Lone Wolf McQuade, 1983), és Sean Conneryvel a Soha ne mondd, hogy soha (Never Say Never Again, 1983) című James Bond-opuszban.
A Playboy 1977. júliusi számában közétett szörnyszerelmi fotókat Chris von Wangenheim készítette a Moreau-film forgatási helyszínén (St. Croix, Virgin-szigetek) egy, a mozgóképes műben szereplő torz alakoknál lényegesen impozánsabb testű férfi modell részvételével. Carrera a következőket mondta a képekről:
Chris egy igazi „szépség és a szörnyeteg” szcenáriót akart kreálni, és azt hiszem, ez sikerült is neki. Ő így interpretálja Wells regényét. A könyv hangulata viktoriánus, a mi képeink viszont modernek, központi témájuk a szexuális hódítás és behódolás. Néha a férfi a hódító, és a nő hódol be, máskor viszont fordul a kocka.
A Playboy azzal a pazar reklámszlogennel ajánlotta olvasói figyelmébe a cikket, hogy „garantáltan égnek áll tőle minden valamirevaló férfi mellkasszőre”. Amikor 1932-ben elkészült a Dr. Moreau szigetének máig legjobbnak tartott, ám teljes mértékben konzervatív filmes adaptációja Charles Laughton és a magyar származású Lugosi Béla közreműködésével, az akkor már földi léte hatodik évtizedét taposó Wells azt mondta róla, hogy felháborítóan túlzó és obszcén lett. Csak találgathatjuk, mit gondolt volna szegény író Miss Carrera fotóiról… Ja, egyébként milyen színésznő is a hölgy? Remek, ha még nem mondtam volna…
