Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Tina Turner miatt vették őrizetbe David Carradine-t

2020. november 21. - Teakbois

A kezdeti A-kategóriás mozi- és tévésikerek után egyre inkább a B-filmek világába szoruló David Carradine (Kung Fu sorozat, Kígyótojás, Felhőtáncos, Magányos farkas, Kill Bill 1-2., stb.) 1981-ben érkezett Dél-Afrikába a Safari 3000 című kalandvígjáték forgatására. A nem különösebben agyserkentő történet egy olyan 3000 kilométeres autóversenyről szól, amelyen a világ különféle országaiból származó indulók vesznek rész, az első helyért zajló benzingőzös párbajra pedig Carradine (aki a tőle megszokott lezserséggel hozza a flegma macsó figuráját) és az e filmben is főgonosznak kinevezett Christopher Lee között kerül sor. (Lee egyik legfontosabb főgonoszi alakításáról is szó esik Field64 kollégám cikkeiben, amelyek ide és ide kattintva érhetőek el.)  Attól eltekintve, hogy Lee végig túl komoly a mókásnak szánt negatív hős szerepében, valamint egy túlméretezett Darth Vader-sisakban vezeti a járgányát, a Safari 3000 semmiféle emlékezetes momentumot nem képes felvonultatni. Maga a forgatás viszont olyannyira emlékezetesnek bizonyult, hogy Carradine egy egész fejezetet szentelt neki Endless Highway (Végtelen országút) című, csaknem 700 oldalas memoárjában, amely 1995-ben jelent meg, Quentin Tarantino pedig néhány évvel később az egyik legőszintébb és legjobb színész-önéletírásnak nevezte.

carradine_20.jpg

A keleti harcművészetekben jártas sztár a következőképp jellemzi könyvében Johannesburgot, ahol és amelynek környékén a Safari 3000 képsorait rögzítették: 

A lehető legrosszabbra számítottam, és nem okozott csalódást a város: rasszista megnyilvánulások minden sarkon, elképesztő mértékű életszínvonalbeli különbségek a szegény feketék és a gazdag fehérek között, képmutató kálvinista hittérítőktől hangos terek, borzalmas állapotú gettók és csicsás villanegyedek. Minden telefonhívásomat lehallgatták a szállodában, a szobámat pedig rendszeresen átkutatták a távollétemben.

Carradine a szabad estéit eleinte olvasással és a lepukkant helyi mozikban való filmnézéssel töltötte, míg aztán egyik nap arról értesült, hogy Tina Turner (aki ekkoriban még nem volt akkora világsztár szólóelőadóként, mint később, és olyan Isten háta mögötti helyeken is elvállalt haknikat, mint Dél-Afrika) hamarosan fellép az egyik johannesburgi arénában. Carradine nem tudott jegyet szerezni a koncertre, de így is bejutott, és a keverőpult mellől nézte és hallgatta végig. Tina teljesen megbabonázta, így amikor véget ért a rock királynőjének fellépése és a hangmérnök megkérdezte a színésztől, hogy akarja-e, hogy bemutassa az énekesnőnek, Carradine mohón igennel felelt. Tina rokonszenvesnek találta Davidünket, és elfogadta a vacsorameghívását. Ekkor kezdődtek a problémák…

tina_39.jpg

Beültünk egy elegáns helyre, ahol a személyzet rögvest úgy tett, mintha nem léteznénk. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy nem fognak kiszolgálni minket, mert Tina fekete. Alig másfél órával korábban még 10 ezer, javarészt fehérekből álló közönség csápolt neki, most pedig egy kis bárnyi fehér úgy tett, mintha a bőszínével beszennyezte volna a légterüket. Otthagytuk az apartheid-bárt, és további helyeken próbálkoztunk, de sehová sem akartak beengedni minket: Az egyik klub bejáratánál egy biztonsági őr annyira feldühített a Tinára tett sértő megjegyzéseivel, hogy nekilöktem a falnak. (Mint később kiderült, nappal főállásban rendőrként dolgozott, és valószínűleg ő juttatott rács mögé.) Végül egy jóindulatú ajtónálló a kezembe nyomott egy cetlit, rajta egy klub címével, ahová „eltérő bőrszínű párok” is járhattak. Remek hangulatú helyen kötöttünk ki, ahol mindenki nagyon kedvesen viselkedett velünk, és Tina olyannyira felengedett, hogy még énekelt is a vendégeknek a bárzongorista billentyűfutamaira. Táncoltunk egy kicsit, de több nem történt köztünk: hajnalban hazavittem Tinát a szállodájába, és pusztán barátokként váltunk el egymástól. Másnap reggel dörömbölés ébresztett: a zsaruk verték az ajtót, és amint beeresztettem őket, máris kattant a csuklómon a bilincs. „Mi a vád?” – kérdeztem tőlük. „Állattal való fajtalankodás” – válaszolta az egyik rendőr méla undorral. Az őrszobán tudtam meg, hogy feljelentettek, amiért Tinát a nyílt utcán ölelgettem, és mivel egyrészt a feketéket szó szerint nem vették emberszámba, másrészt feltételezték, hogy le is feküdtem a vacsorapartneremmel, állattal szexelőnek minősültem a szemükben. 

Carradine-t végül a filmet gyártó stúdió némi kenőpénz leperkálásával szabadította ki a rendőrségi fogdából, így a forgatás viszonylag zökkenőmentesen folytatódhatott.

Ráadás: 

A Safari 3000 VHS-verziójának borítója...

safari_3000_1981.jpg

... és Christopher Lee azzal a bizonyos sisakkal.

lee_safari_22.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr7116625752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wmitty 2020.11.21. 22:31:10

Szomorú történet.

kárárámaispj 2020.11.22. 12:49:39

A keleti harcművészetekben jártas sztár
www.youtube.com/watch?v=k1cxT4O0X0Q

Ja. Jártas, mint egy nagycsoportos óvodás...

Zionnépe 2020.11.22. 14:36:16

@kárárámaispj: Mire gondolsz? Hogy ezekben a filmekben még nem vertek meg egyszerre 20 embert 2 ütéssel? Vagy nem mozogtak gyorsabban a fegyverekből kilőtt lőszereknél?

sértődött kelttészta 2020.11.23. 11:45:19

Nekem a Kill Bill 1-2 is B-kategória. Épp most próbáltam ismét végignézni, de nem ment. Rajongók, kíméljenek!

Field64 2020.11.23. 11:51:15

@sértődött kelttészta:

Én nem kíméllek. :) Nekem se tetszett egyik rész se.

Tarantinót nem nagyon kedvelem, talán csak a Becstelen brygantik és a legutóbbi filmje az, amelyik tetszett. Vessetek a mókusok elé, de a többi nem fogott meg különösebben. Nézhetőek, meg minden, de nagyon nem az én világom.

sértődött kelttészta 2020.11.23. 11:58:01

@Field64: igen, a Volt egyszer egy Hollywood az nekem is tetszett, de ebben oroszlán része volt DiCaprionak és Pittnek. Uma Thurman meg valahogy nem tudja feldobni az amúgy is faék egyszerűségű "sztorit" a Kill Billben.

Field64 2020.11.23. 12:01:32

@sértődött kelttészta:

Így van. Ráadásul én épp nemrég láttam azt a Truffaut-filmet (A menyasszony feketében volt), ahonnan Tarantino az ötletet „kölcsönözte”. Oké, hogy nem olyan felpörgetett tempójú, mint Tarantinóé, a látványvilág meg a soundtrack sem annyira dögös, erőszakábrázolása pedig kifejezetten visszafogott, összességében mégis sokkal jobban tetszett, mint a Kill Bill.

sértődött kelttészta 2020.11.23. 13:23:26

@Field64: a kevesebb néha a filmben is több, kíváncsivá tettél!
süti beállítások módosítása