Howard Hansen Los Angeles-i horroríró egész jól elvan csinos és az ágyban is igen aktív feleségével, Peggyvel, de úgy érzi, valami hiányzik az életéből: az a bizonyos ihlet, amellyel végre megírhatná a következő bestsellerét. Egy verőfényes nyári napon ellátogat a kínai negyedbe, ahol egy mindenféle okkult tárgyakat árusító kis üzletben megakad a szeme egy jókora befőttesüvegen, amely egy „bepácolt” egyszemű lényt tartalmaz. A különös teremtmény hipnotizálja a tekintetével, úgyhogy Howard annak ellenére megvásárolja, hogy a tulaj fia közli vele, az üveg lakója balszerencsét hoz: a faterja nemrég ki akarta dobni a kukába, mire elesett és kezét-lábát törte.
Shannon Tweed és Ted Prior Az éjszaka megszállottja reklámfotóján
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Howard hazaviharzik friss szerzeményével, és a lény nem csupán tekintélyes adag inspirációt szuggerál belé, de a libidóját is felpörgeti: az író úr olyan hevesen esik este a nejének, hogy szegény Peggy rögtön rosszat sejt. Eközben Howard elképesztően röhejes póthajat viselő ügynöke, Murray Dunlap, slamasztikába kerül: rengeteg pénzzel tartozik az uzsorás Scott Lindseynek, aki megelégeli a fizetési halasztásait, és elküldi hozzá kedvenc verőemberét, Gust, aki aztán alaposan megfenyegeti Murrayt: ha nem köhögi fel záros határidőn belül a teljes összeget, egy időre kórházba kell majd vonulnia a sebeit nyalogatva. Murray úgy dönt, azzal tesz szert minél hamarabb a lehető legtöbb pénzre, hogy ellopja Howard fiókba zárt egyetlen romantikus regényének kéziratát: a horroríró kínosan gyengének tartja e művét, ezért nem akarta megjelentetni, Murray viszont degeszre keresné magát vele, hiszen Howard nevével bármi eladható. A rámenős ügynök tisztában van azzal, hogy Howard csak tollal a kezében szeret alkotni, épp ezért rátukmál egy gyönyörű titkárnőt Carol McKay személyében, aki majd bepötyögi a számítógépbe Howardunk készülő regényét... és közben elcseni Murraynek az íróasztal fiókjában porosodó, ám aranyat érő nyáltenger fércművet. Csakhogy a befőttesüveg fura lakója „szemet vet” Carolra is, akit a változatosság kedvért pszichopata gyilkossá és szexmániássá hipnotizál, majd „összeereszti” a szintén hipnózis okán egyre kanosabb Howarddal. Vajon mit fog szólni mindehhez Peggy, és ki nevet a végén... a nézőkön kívül?
„Nézd, mit vettem, drágám! Hát nem aranyos?” Howard Hansent az akciófilmekre specializálódott egykori chippendale-táncos, Ted Prior játszotta, aki szinte csak direktor bátyja, David A. Prior produkcióiban bukkant fel (valamint a Playgirl magazinban), Peggy Hansent pedig Sandahl Bergman, aki viszont nagyon komoly Broadway-táncosi karriert tudhat maga mögött
„Üdv néktek, kétlábúak! Tegyétek, amit mondok!”
„Van melód számomra, Scott?” Gust Steve McQueen (Pokoli torony) az apja tehetségével nem rendelkező, de elfogadhatóan ütő és rúgó fia, Chad McQueen (Karate kölyök 1-2.) alakította
„Akad... Ha kivered Murrayből a tartozását, egyszer neked is olyan nőid lesznek, mint amilyeneket körülöttem látsz.” Az uzsorás Scott Lindsey szerepében a maffiózó arcú Henry Silva (Golyófogó + Nico)
„Mi szél hozott, Murray?”
„Úgy döntöttem, hogy kapsz egy titkárnőt, Howard, aki ráadásul nálatok lakik majd.” A tenyérbemászó képű Murray Dunlopot Frank Sivero (Keresztapa 2. + Nagymenők) formálta meg
„Shannon Tweendek... akarom mondani Carol McKaynek hívják, és szívesebben edz, mint dolgozik, de emiatt ne fájjon a fejed.”
„Nem különösebben vonzó, úgyhogy Peggynek nem lesz oka féltékenykedni.”
A költséghatékony és abszolút mértékben komolytalan filmeket futószalagon gyártó Fred Olen Ray (Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be) a 80-as években a horror és a sci-fi műfajban termelte ki a számlái rendezésére valót, a 90-es években azonban kénytelen volt átnyergelni a kábeltévés csatornák és a videotékák számára forgatott erotikus thrillerekre. Az utóbbiak közül az 1994-es Possessed By The Night sikerült a legmeghökkentőbbre (vagy legnevetségesebbre – nézőpont kérdése), amelyet a magyar VHS-kölcsönző üzletek Az éjszaka megszállottja címmel forgalmaztak és amely megannyi szebb napokat látott és ekkoriban kissé már korosodó B-filmes sztárnak nyújtott gázsifelvételi lehetőséget.
„Carol és Howard... Tegyétek, amit mondok!”
„Tesszük, befőttes Jumurdzsák, aaaahhhh...”
„Mi a frász folyik itt???”
„De jó, hogy hazaértél, Peggy... Terveim vannak veled és a férjecskéddel.”
„Tessék csak elkezdeni szeretkezni, különben elsütöm a mordályomat.”
„Látjátok, tudtok ti, ha akartok...”
„Ezért még számolunk, Carol!”
„Rendben... De előbb szorítsatok helyet nekem is az ágyban magatok mellett.”
Noha a befőttesüvegben árválkodó, egyetlen kigúvadó szemmel hipnotizőrködő és végtagmentes szerzet egy csipetnyi horrort csempész a történetbe, a közmondásos lóláb kilógását képtelen megakadályozni: Olen Ray és nem éppen Oscar-esélyes forgatókönyvírója, a talán saját másnapos fantáziáit feldolgozó Mark Thomas McGee, csak hevenyészett keretet akartak biztosítani ahhoz, hogy két szőke zsánerfilmes istennő – a mindig szolgálatkész Shannon Tweed (A legszexibb bosszúálló + Kéjsóvár feleség életveszélyben) és a roppant rokonszenves Sandahl Bergman (Conan buja harcostársa) – megválhasson a ruháitól. Az éjszaka megszállottja az a fajta agyhalott trashklasszikus, amely világmegváltásra tökéletesen alkalmatlan, ellenben képes ébren tartani a megtekintőit – például azzal, amikor a leghíresebb magyar származású amerikai rocksztár hitvese (azaz Shannonunk) úgy tesz, mint aki mindjárt stukkerrel fog maszturbálni. Az előbb említett briliáns ötlet talán Gary Graver operatőrnek (Vedd fel az őrverő kesztyűt! + Szexi örökösnők eksztázisa + A tanárnő, aki a diákja tüzével játszott) köszönhető, aki a 70-es és 80-as évek egyik legtermékenyebb pornódirektora volt Robert McCallum álnéven.
„Carol... Tedd, amit mondok!”
„Kellemes volt a tegnapi menetünk, Peggy, de azt hiszem, Howardnak a jövőben csak rám lesz szüksége.”
„Ne hidd, hogy könnyen adom a bőrömet, Carol!”
Ráadás:
Shannon Tweed 1982-es Playboy-fotója